Nemsokára Románia politikai elitjének a kormányalakítás terén „a körmére éghet a gyertya”, ugyanis amennyiben – reméljük, ebben az utolsó nekifutásban – nem sikerül végre megállapodni, könnyen anarchiába sodródhat az ország. Persze ez így meredek elképzelés, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a történelemben miként alakult a helyzet hasonló állapotba került országokban, levonhatjuk a konzekvenciákat. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy a politikai felelősséggel felvértezett legitim kormány beiktatásának elodázása azt a szavazói oldalt erősíti, amely mindenféle olyan – egyébként szükséges – megszorító intézkedés ellen van, amelynek hosszú távú eredménye az ország gazdasági helyreállítása. Többször hangsúlyozták a politikai elemzők, hogy az extrém pártok, amelyeknek így is elég nagy a parlamenti támogatottságuk, mindeddig nem kínáltak erre megoldást. Nicuşor Dan államelnök korábban kijelentette, hogy semmiképpen nem kívánja kormányközelben látni képviselőiket, hiszen elveik ellentmondanak az ország európai integrációs és biztonságpolitikájával. A megoldás hiánya, az alacsony politikai kultúrával rendelkező, a közösségi média oldalain könnyen manipulálható, hergelhető tömeg viszont erősíti a táborukat. Ezért sem kellene eljutni az előre hozott választásokig, amelybe – egyes kormánypártok képviselőinek a nyilatkozatait tekintve – sajnos vannak, akik belenyugodtak. A párttámogatottságot illetően a huzavona legnagyobb vesztese a Nemzeti Liberális Párt lehet, hiszen a szavazók többségének a szemében a liberálisok álltak annak a megbuktatott – sokuk szerint jogosan – kormánynak az élén, amely hozzáfogott a népszerűtlen intézkedések alkalmazásához. Velük zuhanhat a népszerűsége az amúgy sem széles körű támogatottsággal rendelkező Mentsétek Meg Romániát Szövetségnek (USR), amely radikálisabban fellépett a Bolojan-kormányt megelőző – nagyrészt a PSD korifeusai által irányított – „korrupt” politikai elittel szemben. Ezért lett a politikai harc áldozata elnökük, Dominic Fritz is, akit „lemondattak” Temesvár polgármesteri székéről. Az RMDSZ valahogy az üllő és a kalapács között van ebben a már abszurddá vált Dâmboviţa-parti politikai csatározásban. A romániai magyarság alapvető érdeke, hogy támogassa az európai integrációs politikát, és maradjon kormányközelben, hiszen beigazolódott, hogy amikor kikerült ebből, akkor sokkal nehezebb volt az érdekérvényesítés. A játszmát elindító PSD korifeusainak kellene belátniuk, hogy nem húzhatják sokáig a kötelet, amely elszakadhat. Egyrészt a nyilvánosságra került korrupciós botrányok miatt csökkent a népszerűségük, másrészt, mivel azért retorikájuk nem áll távol az AUR gondolkodásmódjától, híveik közül sokan inkább radikalizálódtak. A PSD-sek sejtése szerint ők sem kerülnének ki jól az előre hozott választásokból, így lehet, hogy visszakoznának. Habár a hatalom nagy úr, és ezen igencsak kitartóan lovagol Sorin Grindeanu pártelnök. Az előre hozott választások újabb időhúzást eredményeznek, nem beszélve a költségekről és az ezt megelőző kampányról, amely, ismerve a közhangulatot, igencsak felkavarhatja az indulatokat az országban.
Mindezek mellett van még egy nyomós érv, amiért jó lenne véget vetni ennek a balkáni cirkusznak. Közeledik az év vége, amikor el kell fogadni a költségvetési újraosztást, továbbá körvonalazni kell az országos költségvetést. Ha ez elhúzódik, akkor többek között konkrétan azt jelenti, hogy pénz nélkül marad az önkormányzatok jó része, ugyanakkor az is megtörténhet, hogy fizetés nélkül maradnak mind a közalkalmazottak, mind a kulcsfontosságú állami szektorban – az egészségügy, a tanügy és a belügy – dolgozók, és veszélybe kerülhet a szociális védelem büdzséje is. Ha pedig valaki jövedelemforrás nélkül marad, annak jogosan „kinyílhat a bicska a zsebében”, jöhet a szakszervezeti agitáció, az utcára vonulás, és sorolhatnánk mindazt, ami talán megtörtént a második világháború előtt Németországban.
Reméljük, nem jutunk oda, és lesz már végre annyi bölcsessége a bukaresti politikusoknak, hogy megoldást találjanak arra, hogy ne jussunk oda.
