Felelősséget vállalt a kormány a megszorító intézkedésekért, és az ellenzék már készül is a bizalmatlansági indítványával. A politikai cirkusz mellett a társadalomban is áll a bál, teljesen érthető, hogy a munkavállalói képviseletek és az egyszerű emberek nem fogadták jól a kormány által deficitcsökkentőnek nevezett lépéseket. Pláne, hogy a megelőző választási másfél évben elsősorban a politika oldaláról minden arról szólt, hogy a dolgok rendben mennek.
Pedig a viharfelhők már régen gyülekeztek a hazai gazdaság ege fölött, csak a néhány komolyan vehető elemző hangját elnyomták a választási mázzal bekent politikusi nyilatkozatok. Mostanság egy hírportálon szenzációként tálalják, hogy az állam előző vezetőit, vagyis a tétlenségben világverő ex-államelnököt, a fedezet nélkül két kézzel osztogató volt kormányfőt és az akkoriban a szenátust irányító liberális főgenerálist már közel egy éve tájékoztatták arról, hogy össze fog kelleni húzni a nadrágszíjat, ha el akarják kerülni a költségvetési katasztrófát. Az egy jó kérdés, hogy az erről szóló, szigorúan titkos dokumentumok hogyan szivárognak ki a médiába. Hacsak nem arról van itt szó, hogy a kormánykoalíció az egy kiadással korábbi inkarnációján akarja elverni a balhét, mintegy úgy beállítva a dolgot, hogy az előző főnöki garnitúra a hibás a bajokért, amiket a mostani jófiúknak kell helyrehozni.
Ez kommunikációs kísérletnek nem rossz, de az igazságtól távol áll. Teljesen hiteles forrásokból tudni, hogy már a tavaly nyáron, még a most szenzációként tálalt dokumentumok keletkezése előtt tárgyaltak adóemelésekről az akkori kormány illetékesei a brüsszeli fennforgókkal. Mert tényleg már régóta tisztában voltak vele, hogy az eszetlen költekezésnek komoly következményei lesznek, és a brüsszeli illetékesek sem tegnap kezdték el emlegetni az uniós források megvonását arra az esetre, ha a bukaresti kormányosok nem teszik rendbe az államháztartást, amivel kapcsolatban az uniós intézmények már öt éve eljárást indítottak, csak a pandémia idején ezt felfüggesztették. A mostani „leleplezésekkel” szemben a valóság az, hogy már régen baj van, csak ezt senki nem vállalta fel komolyan az előző másfél esztendőben a választási kampányok miatt. Úgy lehettek vele, hogy amíg nem járnak le a voksvadászatok, be lehet seperni a nagy dolgot a szőnyeg alá, aztán majd választások után lesz valami. Csak közben a dolog akkora lett, hogy a szőnyeg már nem képes eltakarni, és egy ilyen helyzetben az osztogatás után mindig fosztogatás következik, amit a politikusok megszorító intézkedéseknek becéznek.
Az ilyesminek a kárvallottja mindig az adófizető, mert a számlát neki kell állnia. És csak reménykedhet abban, hogy az eddig bevezetett és tervezett lépések mögötti számítások beválnak, és nem lesz szükség még keményebb megszorításokra.
