A hang, amely összeköt bennünket

67 éves a Marosvásárhelyi Rádió

Idén március 2-án ünnepelte fennállásának 67. évfordulóját a Marosvásárhelyi Rádió, amely hosszú évtizedek óta hűséges társa a magyarságnak, Székelyföldnek. Az 1958-ban létesült rádióállomás az évek során nem csupán a hiteles tájékoztatás egyik bástyájává vált, hanem közösségformáló erőként is működik.

Napjainkban a rádió sokat változott, hála a közösségi médiának és az online platformoknak; van mivel tartani a lépést, de talán a mai médiának a folyamatos megújulás is hozzátartozik a szépségéhez. Egy biztos: a rádió még mindig fontos szerepet tölt be az emberek életében. Hallgatjuk autóban, a konyhában, ágyban, kávé mellett, a vasárnapi ebéd közben vagy munkába menet. Van, akinek már gyerekkorában ott szólt a háttérben a Marosvásárhelyi Rádió a nagyszülők konyhájában. Van, aki a híreink miatt kapcsolja be minden reggel, mások a magyar szó melegsége miatt hallgatnak bennünket. Talán egy műsor, egy riporter hangja, egy fontos beszélgetés kötötte Önöket hozzánk. Egy rádió önmagában csak hangok játéka lenne az éterben, de Önök tették és teszik élővé, lélegzővé, igazi közösséggé! 

Ez a cikk elsősorban személyes vallomás, engedjék meg ezt most nekem – elvégre annyit „kultúráskodom és közéletezem” írásban és szavakban, ritkán adatik meg ilyen lehetőség.

Nemrégiben, február 11-én ünnepeltem a második évfordulómat a Marosvásárhelyi Rádióban, és elmondhatom, életem legjobb döntése volt elhagyni a színészi karrieremet, amikor választás elé kerültem. A színház soha nem nyújtott annyi szeretetet, elfogadást és elismerést, mint a rádióhallgatók. Soha nem voltak ilyen remek kollégáim. 2023. február 11-én szólaltam meg először a Marosvásárhelyi Rádió hullámhosszán. Számomra az első év egy mérföldkő volt – és valószínűleg a többi is az lesz –, ugyanis a rádió volt az egyedüli intézmény, ahol belülről fakadó természetességgel megelőlegezett bizalmat kaptam szülővárosomban. Nem voltam kevesebb vagy több, jobb vagy rosszabb. Önfeledten jól érezhettem magam már az első pillanatban – pedig szinte semmiről nem tudtam, ami a közéletet illeti, és még annyi mindent meg kell tanulnom. Otthonérzetet kaptam. Néhány kollégámban barátra leltem, akik nemcsak szakmailag, hanem emberileg is fejlesztenek, tanítanak. Rájöttem, sokáig voltam rossz helyen. Olyan voltam, mint az ámbráscet a sivatagban. Erőltettem, hogy csak és kizárólag színház, és más semmi. Pedig annyi minden tartozik a színházhoz. És a színház is annyi mindenhez tartozik. És ami ennél is fontosabb: a színház nem köthető csak épülethez, fizikai jelenvalósághoz, látható dolgokhoz. A színház voltaképpen a lélek kiterjedésének színtere – beengedni több száz embert a gondolataimba, érzéseimbe. Megmutatni magamat belülről. Ugyanez történik a rádióban is, a különbség talán annyi, hogy nem feltétlenül vagyok látható – de talán már nem is akarok annyira az lenni. Végre nem kell szerepet játszanom: önmagam vagyok minden másodpercben. 

Az elmúlt több mint két év a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőségének és hallgatóinak társaságában kárpótolt minden olyan hamis és meggondolatlan minősítésért, kritikáért, ami nem rólam szólt. Nagyon sokat tanultam magamról. A Marosvásárhelyi Rádió kárpótolta a színház okozta keserű szájízt. Betöltött egy űrt, ami örökösen bennem tátongott. 

Új szerepet kaptam tehát a rádió hullámhosszán, a reggeli műsor műsorvezetője lettem – nem mellékesen azon a héten, amikor megérkeztem. Automatikusan mikrofon mögé engedtek. Ekkor jöttem rá, mennyire bízhatnak bennem, akkor még 22 évesen, mínuszról indulva színházi előéletem okán – egy több ezer fős hallgatottsággal rendelkező rádió hullámhosszán, tokkal-vonóval bementem az emberek lakásába, autójába, magánszférájába. Hazamentem a hangom által az emberekhez. És ma már tényleg otthon is érzem magam hallgatóink társaságában. A színházban soha nem kaptam volna ennyi pozitív megerősítést, visszajelzést – ebben biztos vagyok. A reggeli műsor mellett később híreket is kezdtem szerkeszteni, mondani. Amennyire nem akartam, annyira megszerettem. Ma már nem tudnék választani – szerencsére nem is (nekem) kell, nagy fejtörést okozna bármelyikről is lemondani. Egyszerre kreatív és egyszerre nagyon földi, rendszerszerető a rádiós tevékenységem.

Családra leltem a szerkesztőségben. Ezt bármikor, bármilyen helyzetben kénytelen vagyok, leszek elismerni. Hálával fogok adózni a teljes szerkesztőségnek, a főszerkesztőmnek, Szász Attilának, hogy bizalmat szavazott, hogy kifogás nélkül támogatta a fiatal lendületemet, hogy kíváncsi volt rám. Mert Marosvásárhelyen ezt kevés vezető mondhatja el magáról – de Szász Attila megteheti. És ha már a köszönetnyilvánításnál tartok: Karácsonyi Zsigmond, annak a lapnak a főszerkesztője, amit most az olvasó a kezében tart – nélküle nem lettem volna újságíró, nem jelennének meg olvasható formában a gondolataim. Lassan a Népújság hasábjain is kereken egy éve jelennek meg írásaim. Köszönöm, Attila és Zsiga, hogy hallhatóvá és olvashatóvá tettetek/tesztek! Nélkületek sok minden nem ment volna! 

Emberközelinek maradni, talán ez az egyik legnagyobb kihívás, hiszen a hallgatóknak, a közönségnek, az olvasónak erre van szüksége. Embereket akarnak hallani és látni. Több ezer hallgatónk lakásába, konyhájába, udvarába kopogtatás nélkül mentem be a hangommal. Rengetegen befogadtak. Elkísérem az embereket nyaralni, orvoshoz megyek velük, asszisztálok takarításnál, főzésnél, kertészkedésnél. Van, aki dolgozni visz magával, horgászni, vagy épp az ünnepi menüt állítja össze a társaságomban. Sokan csak háttérzajként tekintenek rám. Ez sem baj, hiszen az az információ, ami őket érinti, eljut hozzájuk. Jártam már elköltözött hallgatóinknál is: Budapesten, Németországban, Angliában, New Yorkban, Ausztriában. Nyaraltam már Olaszországban és Spanyolországban is. Osztálykiránduláson jártam. Különböző fesztiválokon vettem részt, ahová a hallgatók elvittek a zsebükben. Bejártam Erdélyt és (nem csak) Európát a Marosvásárhelyi Rádió hullámhosszán. 

Remélem, még nagyon sok ideig utazhatok ezen a hullámhosszon, a 106.8 FM-en! Isten éltesse a Marosvásárhelyi Rádiót, a benne munkálkodó közösséget, a hangot, amely összeköt bennünket. Isten éltesse Önöket, akik hallgatják és követik munkásságunkat! Tartsanak velünk ezután is!

Köszönet 

A Marosvásárhelyi Rádió 67 éve sugároz, 67 éve tájékoztatja, neveli és szórakoztatja hallgatóit, 67 éve dokumentálja és értelmezi a körülöttünk zajló eseményeket. Mindezt magyar nyelven tesszük, erdélyi és székelyföldi perspektívából, hallgatóink és szakmánk iránti tisztelettel és elkötelezettséggel. Az elmúlt 67 esztendőben számos olyan fontos, közösségünk sorsát meghatározó esemény zajlott, amelyekről nem csupán tájékoztatjuk hallgatóinkat, hanem közösségünkkel együtt részesei voltunk azoknak. Intézményként, ha el is némították egy időre, a Marosvásárhelyi Rádió túlélte a diktatúrát, részese volt a rendszerváltás és az azt követő zavaros időszak meghatározó eseményeinek. Gondoljunk csak a forradalomra, a könyves-gyertyás felvonulásra vagy a márciusi eseményekre, de folytathatnánk a rádió anyanyelvhasználati és egyéb közösségi jogokért folytatott hosszas küzdelemben betöltött szerepével. Folyamatos építkezés és fejlődés eredményeként 2013-ban, ötvenöt év után sikerült saját frekvencián magyarul, Romániában elsőként, egész napos közszolgálati tartalmat sugározni, majd állandóan bővítettük székelyföldi lefedettségünket, azután az online jelenlétünket… és itt nincs semminek vége, ezek csupán fontos állomásai közösségünk fejlődéstörténetének, amelynek egyik fogaskereke a Marosvásárhelyi Rádió. 

Megtapasztaltuk, hogy minél zavarosabb időket élünk, annál nagyobb szükség van gyors, korrekt és higgadt tájékoztatásra, a világ eseményeinek árnyalt bemutatására, értelmezésére, fontos és jogos kérdések feltevésére és megválaszolására. És amint tapasztalhatjuk, ma is zavaros időket élünk, nap mint nap érezzük és köszönjük a ránk fordított figyelmet, a belénk vetett bizalmat, ami olyan felelősséget ró ránk, amelyet alázattal, de boldogan vállalunk. Kedves hallgatóink továbbra is számíthatnak ránk, derűs reggeli műsorainkra, pontos híradásainkra, válaszokat kereső tájékoztató, elemző vagy ismeretterjesztő műsorainkra, tematikus, különböző célközönséget, korosztályokat megszólító színes tartalmainkra, mi pedig köszönjük megtisztelő figyelmüket. 

A Marosvásárhelyi Rádió csapata egészséget kíván minden hűséges hallgatójának, és hadd szóljon még sokáig a Székelyföld hangja minél több házban, autóban, okostelefonon és számítógépen,  bárhol a világon.

Köszönetemet fejezem ki a Marosvásárhelyi Rádió minden egykori és jelenlegi munkatársának!

Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű szerkesztőségének főszerkesztője