A cuki babás fotó idővel cikivé válhat

Legyünk kíváncsiak arra, mit csinál a gyerekünk az online térben

Az online világ, a közösségi média a gyerekek mindennapjainak a része, akár tudomásul vesszük, akár nem, azonban attól, hogy a kisiskolás gyerekünk pillanatok alatt le tud tölteni egy alkalmazást, vagy TikTok-videókat készít, nem azt jelenti, hogy tisztában van az online térben rá leselkedő veszélyekkel, és tudja kezelni érzelmileg azt a helyzetet, amikor nem neki való tartalmakkal szembesül. A szülő feladata az egészséges egyensúly megteremtése: ne is zárjuk el teljesen a digitális világtól a gyerekeinket, mert ez hátrányukra válik, de ne is hagyjuk teljesen felügyelet nélkül őket az online térben. Fontos, hogy szülőként legyünk kíváncsiak a gyermekünk online világára, arra, hogy mit, miért és hogyan használ, mivel játszik, kivel van kapcsolatban a világhálón – hívta fel a figyelmet A gyerekek digitális egészsége című, a marosvásárhelyi Kult Alternatív Fesztiválon tartott előadásában dr. Baracsi Katalin magyarországi internetjogász.

A digitális világ annyira gyorsan fejlődő terület, hogy naponta ötezer új alkalmazást termel ki, ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani – mutatott rá dr. Baracsi Katalin, aki szerint úgy tudunk megteremteni egy egészséges digitális környezetet magunknak és a környezetünkben lévő gyerekeknek, fiataloknak, ha képben vagyunk, hogy ki mit és hogyan használ. A Facebookon már lassan csak a felnőttkorosztály van, a fiatalok nem szeretnek olyan platformon mozogni, ahol a szüleik, de most már sok esetben a nagyszüleik is jelen vannak, és látják, hogy miket posztolnak, ráadásul kommentálják is, hiszen egy kiskamasz számára, aki esetleg egy lánynak akar tetszeni az új profilképével, igen kellemetlen a nagymamája cuki beírása a fotó alatt, ezért ajánlott tartózkodni ettől – tanácsolta a nagyszülőknek az előadó.  

Napi két és fél óra a tökéletes selfie-ért

Miközben a felnőttek, a szülők nemzedéke ragaszkodik a szöveghez, a leírt dolgokhoz, és képesek vagyunk hosszú, akár több bekezdésnyi posztokat is elolvasni, tudni kell, hogy a fiatalok teljesen másként működnek. Számukra a kevés szöveg és a sok kép a vonzó. Az Instagram az egyik alkalmazás, ahol a képek dominálnak, itt életünk legszebb pillanatait mutatjuk meg, ráadásul, ha selfie üzemmódban van a telefon, ott alapból van szépségfilter, így sokkal szebbek leszünk ezeken a fotókon. És bár poénnak tűnik, tényleg vannak olyanok, akik napi 2-2,5 órát áldoznak arra, hogy a tökéletes selfie-t elkészítsék. A mások tökéletes fényképei pedig alaposan rányomják a bélyeget a mindennapjainkra, ha nem vagyunk kiegyensúlyozottak, nem vagyunk tisztában vele, hogy a való életben értékesek vagyunk. 

– Görgetjük az Instagramot, tökéletes felvételek jönnek velünk szembe, és amikor a saját életünkre gondolunk, rájövünk, hogy az mennyire „nyomorult”, idén sem jutottunk el nyaralni egy egzotikus szigetre, nincsenek menő ruháink, és ez komoly válságot idéz elő az emberben – tette szóvá az internetjogász. Hasonló a helyzet a lájkvadászattal: ha egy fiatal nincs tisztában azzal, hogy nem lájkokban mérjük a népszerűséget, vagy netán egy magáról közzétett fotó nem csak „tetszik”-eket és szívecskéket kap, hanem esetleg akár egyvalaki is gúnyos vagy negatív hozzászólást ír, ezzel máris lenullázza az akár több száz dicsérő megjegyzést. Ugyanakkor a lájkgyűjtés egy folyamatos online jelenlétet igényel, egyfajta kényszert szül, és nem szabad, hogy egy eszköz, egy alkalmazás uralja a mindennapjainkat – figyelmeztetett az előadó.

Az Instagramon elérhető tökéletes felvételek mellett néhány évvel ezelőtt egy francia startup létrehozott egy alkalmazást, aminek az a sajátossága, hogy nincsenek filterek, a pőre valóságot kell megmutatnunk rajta, és ez megfelelő irányba tereli az egészséges testképről való gondolatainkat – véli dr. Baracsi Katalin, aki egy kozmetikai céget is felhozott pozitív példaként, amely évek óta azon dolgozik, hogy a valódi szépséget, a természetességet népszerűsítse, ami a mai fiatalok számára igen fontos, hiszen nemcsak a lányokban, hanem a fiúkban is legalább annyi kétely van a külsejükkel kapcsolatban.

15 másodperces hírnév

– tulajdonképpen ezt kínálja a rendkívül népszerű, de igen megosztó TikTok alkalmazás. Vannak, akik tartalmakat gyártanak, mások passzívan használják, azaz csak nézik az ott elérhető videókat,  de tény, hogy komolyan befolyásolja a digitális jólétünket, mert ezen a csatornán nagyon változatos tartalmak vannak; a tapasztalat az, hogy megugrott az erőszakos és nyíltan szexuális tartalmak jelenléte – tette szóvá az internetjogász. Mint mondta, nemrég Magyarországon óriási médiavisszhangot keltett, amikor a TikTokon élőben mutattak be egy szexuális aktust. Tehát bármikor szembejöhet egy fiatallal egy ilyen tartalom a csatornán, amely használatának alsó korhatára 13 év.

A jó hír azonban az, hogy az algoritmust mi alakítjuk a saját érdeklődési körünknek megfelelően, és a TikTokon elérhető videók akár minőségi tartalmak is lehetnek. Például a pandémiás időszakban rengeteg segítő szervezet jelent meg a TikTokon, amelyhez a gyerekek, fiatalok segítségért fordulhattak a nehéz időszakban.

Ne a gyerekkel nézzünk horrorfilmet!

A svéd egészségügyi szervezet legújabb ajánlása szerint kétéves kor alatt egyáltalán nem kellene a képernyő előtt időt tölteni, azaz kétéves koráig azt sem szabadna látnia a gyereknek, ahogy mi nyomkodjuk a telefont. Kétéves kor felett legtöbb napi egy óra lenne megengedett, ami kizárólag mesenézés lehet, vagy legfennebb egy videohívás a távol élő nagyszülőkkel úgy, hogy ott vagyunk a gyerek mellett. Hat–tizenkét évesen legtöbb napi két óra, majd 13–18 évesen legtöbb három órát lenne szabad képernyő előtt tölteniük a gyerekeknek – ismertette az ajánlásokat dr. Baracsi Katalin. A pandémia alatt azonban 8–12 órára ugrott az átlagos tizenéves képernyő előtt töltött ideje. 

A tartalmak kapcsán, amelyekkel a gyerekek szembesülnek, a szakember szóvá tette, az utóbbi évben folyamatosan azzal találkozik, hogy a gyerekek a felnőttekkel együtt is fogyasztanak számukra nem megfelelő tartalmakat, számos helyzet van, amikor a szülők leülnek a gyerekkel, és megnéznek például egy horrorfilmet. 

– Hallottam érveket, hogy ez majd edzi az életre, sokkal bátrabb lesz a gyerek, de a józan eszemmel úgy gondolom, ezek a dolgok nem tesznek jót a gyerekek mentális állapotának, hiszen ha valaki folyamatosan rettegésnek van kitéve, nem piheni ki magát, a szorongás a mindennapi életének a részévé válik, és majd jönnek a „nem alszom el sötétben, éjszaka nem megyek ki a mosdóba, a szekrényben biztos szörnyek laknak” típusú megnyilvánulások  – véli dr. Baracsi Katalin.

A szakember szerint nem a tiltás a megoldás, hiszen a mai világban nem lehet azt mondani a gyereknek, hogy ne nézzen például YouTube-ot, de segíthet a tartalomkorlátozás beállítása, azaz, hogy bizonyos szavakat, csatornákat, keresőmotorokat eleve szűrjön meg a szülői felügyeleti program, így csökkenthetjük annak a kockázatát, hogy olyan tartalommal találkozzon a gyerek, ami nem neki való. Ugyanakkor fontos megmagyarázni, hogy nem azért használjuk a szülői felügyeleti korlátozást, mert butának tartjuk őt, vagy nem bízunk benne, hanem mert rengeteg az olyan tartalom, ami magyarázatra szorul, és nem tudunk mindig ott lenni, hogy megbeszéljük a látottakat, és tisztázzuk, hogy van-e valóságalapjuk. 

– Ha nem is 100 százalékos, de mondjuk egy 98 százalékos biztonságot egy technikai beállítással el lehet érni. Fontos, hogy a szülői felügyeleti programot ne a mi hatalmunk bizonyítására használjuk, hanem egy biztonsági, védő faktorként, azért, hogy a gyermek pozitív tartalmakkal találkozzon az online térben – hangsúlyozta a szakember, aki hozzátette, ne a 16 éves gyermekünkkel akarjuk ezt kipróbálni, aki már valószínűleg túl van mindenen, saját tapasztalat alapján, ugyanis egy óra múlva már biztosan nem lesz ott a telefonján a szülői felügyeleti alkalmazás.

Számítógépes játék a mumus szerepében

Fortnite, Roblox, Stumble Guys – a fiús szülők körében valószínűleg nem ismeretlenek ezek a számítógépes játékok, és bár a legtöbb szülő utálja ezeket, és aggódik miattuk, nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy mindenik az ördögtől való.

– Nekünk, felnőtteknek ezen a téren eléggé „csőlátásunk” van, azt mondjuk, a játék időrabló, ha valaki sokat játszik, az függő. Ebből a keretből nagyon nehezen mozdulunk ki. Könnyű egy játékról értékítéletet megfogalmazni úgy, hogy ki sem próbáljuk, azt sem tudjuk, miről van szó. Minden szülőt bátorítok arra, hogy próbálja ki őket, mert kapcsolódási felület lesz a gyerekkel. A gyerek számára az online játék ugyanolyan valóságos világ, mint ami körülvesz bennünket, nagyon sok játék van, amelyben multiplayer helyzetbe kerülhetek, találkozhatom másokkal. Egy jó számítógépes játék olyan, mint a való élet, modellezi ezt a helyzetet. Valamit megpróbálok, és nem sikerül, elvesztek egy életet, de újrakezdhetem. Amikor csapatban kell játszani, gyakorlom a kommunikációs készségemet, a stratégiaalkotási képességemet, a konfliktuskezelést – mutatott rá dr. Baracsi Katalin, aki szerint már olyan tanulmányok is napvilágot láttak, amelyek a játékkészség pozitív hatásait mutatják be. Például, ha valaki gyerekkorban több időt tölt el a közismert Minecraft játékkal, és majd utólag valamilyen építéssel kapcsolatos szakmát szeretne választani, sokkal jobbak az esélyei, hiszen a játék nyomán jelentősen fejlődik a térlátása, jobban fogja látni az összefüggéseket. Az autóversenyzős játékok pedig segítenek begyakorolni a mozdulatokat, amelyek majd a való életben, autóvezetéskor hasznosak lesznek. Vannak tehát pozitív hatásai is a játékoknak, de sajnos ennek az ellenkezőjére is bőven van példa. Létezik ugyanis autós játék, amely során azt próbálhatjuk ki, milyen bűnözőnek lenni, fizetés nélkül távozni a boltból, illetve bónuszpontot ér, ha várandós nőt vagy idős nénit üt el a játékos. Ez egy 18 éven felülieknek szóló játék, de sajnos 6-8 évesek is játsszák – hívta fel a figyelmet a szakember, aki szerint ez igen veszélyes, hiszen a gyerekek nem mindig tudnak különbséget tenni a játék és a valóság között. Dr. Baracsi Katalin a szülők figyelmébe ajánlotta a pegi.info oldalt, ahol tájékozódhatnak többek között az egyes játékok korhatár-besorolásával kapcsolatosan, illetve arról, hogy tartalmaznak-e félelemkeltő tartalmakat.

Minden szülő rémálma: a játékfüggőség

Egész nap ül a gép előtt és játszik, ez már függőség – hallani gyakran a videojátékozó gyerekek kétségbeesett szüleitől, azonban dr. Baracsi Katalin szerint a szülők által megítélt „sok játék” még nem jelent értelemszerűen függőséget. Mint mondta, az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint videojáték-függőségről akkor beszélünk, ha valaki több mint három hónapon át napi hét óránál többet játszik, és elhanyagolja az alapvető szükségleteit, mint az evés-ivás, iskolába, munkába járás vagy a baráti találkozások. Amennyire terheltek ma egy-egy fiatal mindennapjai, ilyen mértékű online idő legfennebb a vakációban vagy hétvégén férhet bele. Amit mi, felnőttek túl soknak szoktunk tartani, azt a médiatudomány problémás médiahasználatnak hívja, és ez előjele lehet a függőségnek, tehát ha a szülő úgy gondolja, ez a helyzet, érdemes pszichológus, addiktológus segítségét kérni –  jegyezte meg a szakember.  Hozzátette: amennyiben a gyerek túl sok időt tölt a virtuális világban videojátékokkal, az akár arra is utalhat, hogy a való életben problémái vannak, esetleg nem fogadják el az osztálytársai, családi konfliktus, netán bántalmazás áll fenn, a játékban pedig kizárhatja mindezt, ott ő a szuperhős, a megmentő. Ez nyilván önbecsapás, de a játék megteremti számára ezt az illúziót.

Az internetjogász szerint mindenképp keretekre van szükség, ha kellő rugalmassággal megszabunk például napi félórás-egyórás játékidőt, megbeszélve ezt a gyerekkel, akkor könnyebben tiszteletben fogja tartani azt.

Dr. Baracsi Katalin több kiadványt is a szülők figyelmébe ajánlott a videojátékozó gyerekek kapcsán, napvilágot látott már a Kézikönyv gamer gyerekekhez, ami mankóként szolgálhat a szülőknek. Ha valaki a pszichológiai háttérről szeretne többet megtudni, annak ajánlott a Jól van a gyerek, ha játszik? című kiadvány, a Van eszköz a kezedben című útmutató pedig az elérhető szülői felügyeleti alkalmazásokat mutatja be.

A cuki fotó posztolása a gyerekről csöppet sem veszélytelen

Azon túl, hogy az online tér a gyerekekre nézve tele van ezer veszéllyel, gyakran akaratunk ellenére mi magunk, szülők is előidézünk hasonló helyzeteket a sharentinggel, azaz amikor rendszeresen cukibbnál cukibb fotókat posztolunk a gyerekről az online térben, anélkül hogy figyelembe vennénk, ennek milyen hosszú távú következményei lehetnek rájuk nézve – világított rá az internetjogász. Van, aki az élete minden mozzanatát dokumentálja az online térben, lehet, hogy egy gyerek még meg sem születik, de ultrahangfelvétel már van róla a neten. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy az interneten nemcsak jó szándékú felhasználók vannak, egy-egy posztunk nyomán lehet, hogy valaki megkörnyékez, átvernek, kihasználnak, vagy egyéb típusú csalás áldozataivá válhatunk. Akár egy óvodáskori ünnepségről feltett videóból is lehet évekkel később mém vagy vicces videó, és a gyerekünkről készült cuki, lájkvadász képeink néhány év múlva a ciki kategóriába kerülnek, és lehet, hogy mi magunk leszünk azok, akik ezzel előidézünk egy bántalmazó, megalázó helyzetet a saját gyerekünk számára – figyelmeztetett dr. Baracsi Katalin.

Mint mondta, egyes trendkutatók szerint öt éven belül felnő az a generáció, amelynek a gyerekkorát a szülei kiárusították az interneten, azaz az életük minden mozzanata dokumentálva van az online térben, és ezért a gyerekek be fogják perelni a szüleiket.   – Azt gondolom, hogy ha a szülő vagy nagyszülő sharentinget követ el, az a kiskorú veszélyeztetésének számít, erkölcsi értelemben veszélyeztetem őt azzal, hogy kikerülnek a fürdetős, a meztelen, félmeztelen vagy a spenótos képek. Amikor a nagymama valakinek mutogatja a fényképalbumot az unokája babakori képeivel, az is ciki a már felnőtt gyereknek, holott csak az a nyolc-tíz ember látja, akinek éppen megmutatja, ellenben ma, ha felteszek egy felvételt az online térbe, egy óra leforgása alatt akár egymillió emberhez is eljuthat. Ez óriási kockázat – mutatott rá az internetjogász, aki szerint világszerte már egyre több fiatal tesz jogi lépéseket a túlposztolás ellen. Ausztriában például pert nyert egy szüleit beperelő 18 éves fiatal, ugyanakkor Hollandiában is született már jogerős ítélet egy nagymamával szemben, mert más eszközzel nem lehetett elérni, hogy ne posztoljon állandóan az unokáiról.

– Nem azt mondom, hogy nem lehet posztolni a gyerekről, de tegyük azt megfelelő biztonsággal, például hozzunk létre zárt csoportokat, családi csoportokat, vegyük le a megosztás és a hozzászólások lehetőségét, és gondoljuk át, milyen tartalmat osztunk meg – figyelmeztetett a szakember.