30 éve ünneplik Szent Márton püspököt

Együtt tisztelgett Nyárádszentmárton és Dicsőszentmárton

Harmincadik alkalommal ünnepelte névadó szentje, Szent Márton napját a múlt vasárnap a felső-nyárádmenti Nyárádszentmárton. Sok barát érkezett ezúttal is, hogy velük együtt örvendezzen ezen a népi kultúránkban is jeles ünnepen.

Mivel Szent Márton napja (november 11.) idén a hét közepére esik, megyénkben az elmúlt hétvégén tisztelegtek az egykori tours-i püspök emléke előtt. Szombaton a dicsőszentmártoni római katolikus templomban tartottak búcsúmisét, vasárnap délután a nyárádmentiek ünnepeltek.

Nyárádszentmárton unitárius templomában tartott ünnepi istentiszteleten nt. Fazakas Lajos Levente, a Marosi Unitárius Egyházkör esperese arról beszélt, hogy a közösség abban mutatja meg erejét, hogy találkozási pontot (például a templomot) nyújt, ahol a különböző gondolkodású emberek egy helyre tudnak gyűlni. A közönségben szemlélőként, felelősség nélkül élhetünk, de a közösségben odafigyelünk a velünk együtt levőkre, az éppen szomorú embertársainkra is. A közösség megtartó erőt is jelent, ahol a felelősségvállalás teljesebb, sokrétűbb, amit jókedvvel, egymás megajándékozásával teszünk – magyarázta az esperes, aki a falu szülötteként úgy érezte: ez a nap a közös öröm, ünneplés és hálaadás alkalma is volt.

Tartalmas ünneplés

A kerek három évtizedes ünneplés előkészítője, az egyházközség keblitanácsa úgy döntött, mindenkit meghívnak, aki az elmúlt évtizedekben vagy legalábbis az elmúlt években meghívott vendégként velük ünnepelt – mondta el üdvözlő beszédében Kiss Sándor Loránd házigazda unitárius lelkész, egyben mindenkinek köszönetet mondva, aki az idei szervezésben a legkevesebbel is támogatta a kerek évfordulós ünnepséget.

Ez az ünnepség egyrészt arra is alkalmat nyújt, hogy nyilvánosan is hálát adjon a közösség valamely kiemelkedő megvalósításért, így ezúttal a helyi id. Ince Albertnek és Lenkének mondtak köszönetet, akiknek 10 ezer lejes adományából tavaly év végén megvalósulhatott a gyülekezet egyik régi vágya, a harangok villamosítása. Ezt a nagylelkű gesztust a templom portikusában egy kis fémtábla felállításával örökítették meg.

Az idei ünnepséget nemcsak az esperes, lelkésztársak és a község elöljárói tisztelték meg, hanem több meghívott vendégcsoport is. Így vasárnap a nyárádszentmártoniakkal ünnepeltek a dicsőszentmártoniak is. Szentgyörgyi Sándor unitárius lelkész a marosszentgyörgyi római katolikus plébános és költő, Baricz Lajos egyik versét (Tudunk-e adni?) olvasta fel, majd átnyújtotta a város szülötte, Pataki Tamás író, költő, publicista legújabb, a múlt héten megjelent, Szent Márton gyermekei című kötetét is. 

Ezután a meghívott kórusok kaptak szót: a dicsőszentmártoni magyar felekezetek közös Sipos Domokos vegyes kara, valamint a nyárádszeredai Bocskai István Dalkör női kara nyújtott zenei élményt. Himnuszaink eléneklése után az ünneplők átvonultak a kultúrotthonba, ahol a hagyományos Márton-napi vigadalomra került sor. Itt további kórusénekléssel folytatódott a program: a nézők nagy tetszésnyilvánítása közepette fellépett a nyárádszeredai Harmónia gyermek- és ifjúsági kar (akik ezúttal az ünnepi istentiszteleten begyűlt perselyes adományt kapták meg támogatásul az egyházközségtől – szerző megjegyzése) és a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar.

Ezt követően került sor a hagyományos Márton-napi szeretetvendégségre, ahol a hideg őszi idő elleni orvosságként pálinkát, teát, bort szolgáltak fel kaláccsal, libazsíros kenyérrel, hagymával, majd a nótaszó, bordalok, éneklés kapott teret. Nem maradt el a hagyományos sorsolás sem, ahol a sütőtöktől a libazsíron át a könyvekig, borokig, naptárakig mintegy száz tárgy talált gazdára, a szünetben pedig Marton Timea mutatta be a falu közös kincsének tekintett fényképgyűjteményt. A sorsolás idei fődíja, a hagyományosan a lelkészcsalád által felajánlott élő liba ezúttal is a faluban maradt, ugyanúgy az újonnan felajánlott második díj, egy élő nyúl is.

Fotó: Gligor Róbert László

Megtartó erő

Az ünnepség végén a házigazda egyházközség lelkészét arról kérdeztük: mit jelent a közösségnek ez az ünnep. Kiss Sándor Loránd megjegyezte: a 30 esztendő alatt 12 ünnepséget szerveztek az ő szolgálata idején. Minden alkalom megerősíti a kapcsolatot az emberek között, többeket gyújt össze, mit bármely más jellegű megmozdulás, és nemcsak a falubelieket, hanem a környező településekről is. „Valószínűleg ez megtartó erő is tud lenni úgy a jelenben, mint a jövőben is, ezért úgy gondolom, hogy az ehhez hasonló rendezvényeket érdemes megszervezni: mi szervezzük egymásnak, magunknak, és legtöbbször jó hangulatban térnek haza innen az emberek” – magyarázta a lelkész.