Zsinagógán villámhárító?

Miközben Marosvásárhelyen egyik esemény követi a másikat, rendezvények sűrűjében kell válogatni, hová is menjen el az ember, hiszen valamennyi a kultúrafogyasztóknak szól, s tartogathat olyan meglepetéseket, amilyenekre nem számítunk. November 6-án, szerdán este is két könyvbemutató volt, lehetett választani. Aki Dubb László Zsinagógán villámhárító? című novelláskötetének bemutatójára voksolt, nem bánta meg, mert a várost jellemző, eltűnőfélben levő szellemiség hangulatában találta magát. 

A Mentor kiadó gondozásában megjelent kötetet Sebestyén Mihály – aki magyarra fordította a román nyelven írt novellákat –, valamint Káli Király István, a kötet szerkesztője mutatta be. 

– Az elbeszélő nem beszél el az olvasó mellett, mi több, egyenesen a szemébe néz, és azt mondja: zsidó vagyok. Nem, még ennél is fontosabb, hogy vásárhelyi vagyok. Itt éltem köztetek, veletek, de nem ellenetek. Megfigyelő voltam, olykor szereplő. Az első kijelentést – saját tapasztalatból tudom – nehezen teszi meg az ember. Az, aki annak születik, még akkor is, ha nem járt zsinagógában, nem imádkozik, nem tart szombatot és nem fogyaszt kósert. Nem ír és nem olvas héberül, jiddistudása kevesebb mint töredékes. Csak zsidó, mert mást nem tehet. Tudja róla(d) a környezete(d). Azt soha nem lehet kifigyelni, honnan is szerezték ők, a többiek ezt a „többlettudást”. Csak tudják, miként azt, hogy a fű zöld és a víz nedves. Génekbe, érzésekbe és ellenérzésekbe felhalmozódott tapasztalat... Történetei itt játszódnak az orrunk előtt, a szereplőket nevesíthetnénk, behelyettesíthetnénk, mégsem lehetünk százszázalékosan biztosak abban, hogy az azonosítás szerencsés, szükséges, fenntartható. Alakjai egyénítettek, összetettebbek, megemeli őket az elbeszélés heve, hitele. A szerző tehetsége, mit cifrázzam. Mérnöki előképzettségét, matematikusként gondolkodó értelmiségi alkatát és természettudományos műveltségét latba veti, amikor megírja soha nem volt emlékeit, valóságos felhőjárásait, tengermerüléseit, eszkimó kalandjait, lágerélményeit, amit a génekben adtak tovább neki a szülők, a megölt féltestvér, környezete, a még élő vásárhelyi hitközösség. Ide nem elegendőek az irodalmi élmények, ezt át kell élni, végig kell szenvedni, álmatlan éjszakákkal kell bizonyítani a szöveg hitelességét. Ez sikerült a szerzőnek – írja Sebestyén Mihály a könyv bevezetőjében.

– A zsidók elmentek, a történeteik maradtak, ezek voltak azok a történetek, amelyek Dubb Lászlót megtalálták, s arra késztették, hogy megírja ezeket a történeteket. A zsidó hitközség elnökeként tapasztalhatja, hogy napról napra fogynak a hívek, tény, hogy a zsidó Marosvásárhely, a magyar Marosvásárhely, a régi Vásárhely, mindannyiunk kedvenc Vásárhelye: fogy. Eltűnik. A frissen megjelent emlékkötet szereplői szeretetre vagy szánalomra méltóak, megmosolyogjuk vagy megcsodáljuk őket, de nem érzünk távolságot köztük és magunk között – fogalmazott a bemutatón a fordító. 

Káli Király István, a könyv szerkesztője többek között arról faggatta a szerzőt és a fordítót, hogy miért jó ez a könyv. Sebestyén Mihály szerint már azért is, mert jó címe van. 

Kell-e a zsinagógára villámhárító? – ugyanis az istenházára, amit az ő tiszteletére építettek, nem üthet bele az istennyila. A kérdésre a szerző nem felelt, hiszen elfogultság lenne erről nyilatkozni, viszont a történetekhez fűződő személyes élményeinek részleteit megosztotta a hallgatósággal. 

Olvassák, lapozzák, ízlelgessék Dubb László novelláit!