Zsetonért bicikli, számítógép

Tavaly harmadik osztályban sokan még írni-olvasni sem tudtak a sárpataki roma diákok közül, negyedikben azonban egyszerre megbarátkoztak a betűkkel, és most már mondatokat is elemeznek Berekméri Ede tanítványai.

Fotó: Nagy Tibor

Tavaly harmadik osztályban sokan még írni-olvasni sem tudtak a sárpataki roma diákok közül, negyedikben azonban egyszerre megbarátkoztak a betűkkel, és most már mondatokat is elemeznek Berekméri Ede tanítványai. Erről magunk is meggyőződhettünk, ottjártunkkor ugyanis éppen egy 13 éves, osztályt ismétlő lány húzogatta alá a táblánál az egyes bővítményeket. Ha elakadt, ketten-hárman is jelentkeztek, hogy kisegítsék.

– Ezek a gyerekek óvodába sem jártak, és a múlt tanévben, amikor még mindig nem ment az írás-olvasás, azon gondolkoztam, hogy nem hiábavaló-e a velük végzett munka. Aztán egyszerre megváltozott a helyzet – mesélte a pedagógus, aki a roma diákokat az iskola utáni foglalkozásokon egészen eredeti módszerrel motiválja, a jelenlétért és a jól végzett feladatokért zsetonokat osztogat, amelyeket a hónap végén zajló vásárokon levásárolhatnak, azaz különféle értéktárgyakra válthatnak be a gyerekek.

– A helyi roma közösséget egy holland alapítvány karolta fel, amely a sárpataki Újjászületés Egyesülettel közösen indította el a délutáni oktatási programot a származásuk és anyagi helyzetük miatt hátrányban lévő gyerekek számára. Három csoportban napi két és fél órát foglalkozom tanítás után velük. A zsetonokkal való jutalmazás ötlete az egyesülettől származik, a megvásárolható használati cikkeket is ő szerzi be a holland támogatásból – mondta Berekméri Ede. A roma tanulók pedagógusa tavaly sorsjegyeket adott az órákra készülő, leckét író diákoknak, aztán játékokat, meséskönyveket vitt az osztályba, amelyeket a sorsjegyekkel lehetett megnyerni. Ez adhatta az ötletet az egyesületnek a délutáni „zsetonozáshoz”, amely rövid idő alatt látványos eredményt hozott.

– Vannak, akik nem „költik el” rögtön, hanem hosszabb ideig gyűjtik a zsetonokat, és végül egy értékesebb tárgyat, számítógépet vagy kerékpárt vásárolnak belőlük – tette hozzá a tanító, majd arról is felvilágosított, hogy minden zseton egy lejt ér, és egy nap legtöbb három zseton jár, de aki soha nem hiányzik az órákról, az egy negyediket is kiérdemel.

– Én 91-et gyűjtöttem, és egy biciklit vettem – újságolta a Rivaldo nevű fiú. A negyedikes Attila is készségesen „felleltározta” a legutóbb szerzett javakat, a három pár cipőt, négy blúzt és az édességet. A tanító azt is elmesélte, hogy egyes gyerekeknek fejlett üzleti érzékük van, egy fiúcska például egy alkalommal három futball-labdát vásárolt, és kettőt eladott drágábban a társainak.

– A zsetonos jutalmazás és a vásár egyféle kiváltság a roma gyerekeknek, ezt ők is tudják. Ahogy azt is, hogy a velük kapcsolatos előítéletek csak akkor szűnnek meg, ha megértik, hogy nekik is tenniük kell a közösségért, és nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak – mondta a pedagógus, akit szemmel láthatóan nemcsak tisztelnek, de szeretnek is diákjai.