Zsebvásár az RMGE Maros szervezeténél

Örvendetes, hogy egyre többen karolják fel a kistermelőket és a kézműveseket vásárok szervezésével. Ennek hol lenne máshol alkalmasabb helye, mint abban a városban, amelynek nevében van a vásár, hiszen e Maros-parti település is nagyjából annak köszönheti létét, fennmaradását a történelemben, hogy évszázadokig „vásár tartatott”. Ezért is jó az, ha nagyobb eseménykor (városnap, ünnepek stb.) a városgazdák megpróbálják folytatni a hagyományt. 

Ehhez hasonló jó és sikeres kezdeményezés a Petry cégé, amely valóban hagyományt teremtett a Látványműhely és Múzeum udvarán. A termékek közvetlen eladásával próbálkozik a Fókusz Öko Központ, és az, amely talán a legilletékesebb, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete is – saját székházában tegnap negyedik alkalommal szervezte meg a (húsvéti) helyi termékvásárt.

 A szervezet hírnevét öregbítendő, talán elvárnánk, hogy a gazdák zsúfolásig belakják a teret termékeikkel, kínálatukkal. Meg is töltik, de nem azért, mert olyan sokan jelentkeznek, hanem mert szűk a hely egy ilyen jellegű vásár szervezéséhez. Ettől eltekintve a szervezők jó szándékát dicséri, hogy igyekeznek sokféle terméket felvonultatni, de valahogy jobban mutatna és elférne egy ilyen vásár Marosvásárhely főterén, vagy más külső helyszínen, ahol többen megfordulnának s így a termékek iránti kereslet is nőne. Az sem elképzelhetetlen, hogy mindazon – az említett vagy akár más – szervezetek, amelyek hasonló szándékkal fordulnak a kistermelők felé, összefogjanak, és így nemcsak a termékkínálatot bővítenék, hanem a vásár marketing- és közkapcsolati oldalát is erősíthetnék. 

Tisztelet és elismerés jár annak a 15 termelőnek, gazdának, kézműveseknek, akik az RMGE-Maros által szervezett rendezvényre eljöttek, elhozták friss zöldségeiket, méhészeti termékeiket, lekvárokat, sajtot, savanyúságot, péksüteményeket, illatszereket, művészi érzékkel készült ékszereket és sok mást. Példájuk követendő. Biztos vagyok abban, ha minőségi vásárt rendeznek a szervezők, akkor több kereskedő és vevő is megjelenne, és akkor valóban célt érne az a szándék, hogy – folytatva a városi hagyományt – ne csak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogassák a kistermelőket, a kézműveseket.