2020. augusztus 10., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem sokan tudják, hogy Udvarfalván, a Maros felé vezető egyik kis utcában egy zimbabwéi család él. Látványuk különlegesség, jelenlétük már nem. A község befogadta őket, ők beilleszkedtek, mi több, a hetednapot ünneplő adventista közösségben vezető szerepük van. A családról Aaron Ngirish beszélt, aki nemrég végzett a marosvásárhelyi orvosi egyetem orvosasszisztensi szakán, és kiválóan beszél románul. 

Áttelepülésük előtt Zimbabwe fővárosában, Hararéban laktak, ahol édesapja, Godfrey Ngirish az adventista egyház tagja volt. Az egyházi kapcsolatok révén 2006-ban Hararéból a mezőménesi adventista misszionárius iskolaközpontba került, ott tanult, majd később tanított. Annyira megtetszett neki Románia – addig a család nem is hallott az országról –, hogy 2007-ben családostól Mezőménesre költöztek. Godfrey Ngirish jól menő ingatlanvállalkozó volt, természettudományi egyetemi végzettsége van, mégis úgy döntött, hogy adventista lelkipásztor lesz. 

Legnagyobb fia, Aaron tízéves korában úgy jött Romániába, hogy anyanyelvén és az angol nyelven kívül nem beszélt mást, barátainak köszönhetően tanult meg románul, majd az iskolában tökéletesítette nyelvtudását. Negyedik osztálytól a mezőfelei dr. Lind adventista iskolába járt. Ott is érettségizett. – Nagyon megtetszett nekünk Románia a kiváló természeti adottsága miatt, és bár nehéz feledni Zimbabwét, hiszen oda húz a gyermekkorom, sok hasonlóság van a két ország oktatási rendszere, kultúrája között. A legfontosabb, hogy Romániában nagyon barátságosak, nyíltak és befogadóak az emberek. Sokan segítettek, hogy beilleszkedjünk – mondja Aaron, aki bevallja, hogy több magyar anyanyelvű barátja is van. – Úgy tapasztaltam, hogy Romániában nincs rasszizmus, nem volt konfliktusom a bőrszínem miatt – mondta.

Még nem tették le az esküt, meg kellett küzdeniük a romániai bürokráciával, de szeretnének teljes jogú román állampolgárok lenni, mert így vízum nélkül utazhatnak majd Európában. Saját országuknak tekintik Romániát. Aaron a marosvásárhelyi orvosi egyetem általános orvosasszisztensi szakán végzett, kisebbik testvére most felvételizett az orvosira, még három testvére pedig otthon tanul édesanyjukkal. Mindhárman tehetséges zenészek, zongorán, hegedűn és fúvós hangszereken játszanak. Remélik, hogy ilyen téren tanulhatnak majd tovább. 

Ő „hobbizenész” – mondja –, az egyik bibliaórán felmerült, hogy az udvarfalvi közösségben hozzanak létre egy kórust. A többiek kérésére „kénytelen” volt vállalni a karvezetést. Tizenöten alapították a kórust, jelenleg van amikor több mint hatvanan csatlakoznak hozzájuk a környékbeli adventista egyházközségekből. Angol és román nyelven adnak elő egyházi szerzeményeket, és egyre népszerűbbek a környéken – mondja büszkén. 

Aaron beszélgetésünk után büszkén mutatta fóliasátor alatt gondozott kiskertjüket. Nagy a család, mondja mosolyogva, és néhány szót magyarul is kiejt. Majd édesanyjával, Precioussal a kapuig kísérnek, és úgy búcsúzunk el, mintha rég ismernénk egymást. 

Fotó: Vajda Harmat