Az alkotótáborok többségére általában a különböző művészi világok egymásmellettisége jellemző – mindenki hozza a megszokott formáját; ha több résztvevőről van szó, akkor valószínűleg lesznek hasonló megközelítések, közös jellemzők is.
Az idei, augusztus végi Zeredában viszont más is megvalósult. Közös halmaz az élmény és a jelenlét lett, és az ezeket összefogó narratívákra került nagyobb hangsúly. Az alkotók egymásra hangolódtak, és, még ha a saját univerzumukban merültek is alá, a felszínre hozott művek a közös valóságból szólaltak meg. Ami pedig a tábor végére kikristályosodott, az nemcsak az individuális alkotásról szól: valahogyan az együttlétet is tükrözi.
Bob József hármas alkotásának konkrét motívumai Zereda közössége és az itt lezajlott beszélgetések felé mutatnak. A valóság élménye ebben az alkotásban egy közvetlenebb szinten, az anyaggal való munkában is jelen van: a festékfelület interakcióban „találja meg” az addig leülepedett történetek elemeit (lánchíd, szeredai méhkaptárak), és fűzi az egészet konceptuális egységbe. Konkrétan jelennek meg az alkotótábor tagjai Ferencz S. Apor hegesztőmaszkos identitássorozatában. Az alkotó ezáltal a művészi munkát is integrálja az elidegenedett, ipariasan produktív világról mutatott képébe; a személytelen, defenzív cselekvés a kultúra rétegeire is kiterjed.
A lokális inspiráció (színek, formák atmoszférája) generálja Horváth Levente szürreális tárgymitológiákat bemutató festményeit, de alakítja Dóró Sándor, Berze Imre formavilágát, Veress Gábor témáit is. Mindez azt is jelenti, hogy az ember intenzívebben figyel a környezete nyújtotta élményekre. Horváth költői, de meseiségükben is erősen térbeli történetei a Zereda alatt szó szerint is kiléptek a térbe. Veress bözödi szuroktemploma szintén helyi realitáshoz kötődik. Erős világok kerültek felszínre – a más történetekkel való találkozás is az idei tábor szerves része volt.
Dóró fókuszált alkotói állapotban hagyja aktív jelenléte energikus, precíz, spontán nyomait. Tudatos figyelmének következtében környezetének hatásait is élesebben regisztrálja: fényviszonyok, a műhely körüli hangok dinamikája, a többi képzőművész emberi jelenléte az alkotó terében – mindezek szintén nyomot hagynak a feszített tempójú teljesítményalkotásban. Berze Imre játékát a formákkal mindig is a természet és a népi építészet anyagai, motívumai inspirálták; a munkásságában elindult műfaji és gesztusbeli gazdagodás viszont az élmény teljesen új szinteken való megragadását teszi lehetővé. Egy forma, ha megmozdul. Egy minimalista felület, amelynek funkciója is van...
Világok igazi találkozása valósul meg, amikor az alkotók egy másik narratíva megidézett elemeit „látják vendégül” saját műveikben. Léstyán Csaba mélyre tekintő archívumdobozai érzékletes valóságukban külső élmények, elhangzottak, tapasztaltak, érzettek tárgyaira reflektálnak. Lakatos Gabriella néhol idegen, de a Zereda-közösség világában ismerős formákat (pl. repülő drón) is bevont túlvilági horizontjainak írisznyomataiba; Tamás Borbálával közösen alkotott csemperendszere különbözőségek együtthatásával foglalkozik.
Dimi Constantinides perceptuális világa egyöntetűen inspiratívan hatott az alkotótábor közegére. Komplex összefüggéseket felderítő valóságérzékelése az információtól az emberi elemig dolgozza fel, és érzékenységgel bontja vonal- és formajátékra, videóra, objektre a tapasztalt világot. Alkotói módszerének kulcseleme a nyitás és a történetkeresés.
A táborzáró tárlat tehát élménnyel telített. Kontextusába szépen illeszkednek Gyarmathy szívhez szóló allegorikus figurái és Tamás Borbála identitásgeometriája is. Az alkotás idén Zeredában találkozásokba, értékes kölcsönhatásokba és pozitív harmóniákba rendeződött.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
