Zereda – Art Camp 2015

Igen, a táborjáró riportert is meglepi, hogy drónt is láthat a nyárádszeredai művésztelepen. Ilyesmivel más honi alkotótáborokban még nem találkozott, Dimi Constantinides rögtönzött bemutatója egykettőre lázba is hozza, kamerájával alig tudja követni az udvar fölött repdeső fura szerkezetet. A fekete táborkutya az előző napokban gyakrabban láthatta a levegőben cikázó, zümmögő hobbidrónt, mégis mindegyre dühösen megugatja. Az ösztönnek, ugye, nem lehet parancsolni. A sokoldalú vizuális művész, az Angliában élő ciprusi designer viszont már jó ideje hozzászokott, hogy eszköztárában ott ez a távirányítású kis „játékrepülő”, a videojátékokéhoz hasonló konzoljával oda és olyan magasságokba juttatja, ahonnan a gép a legérdekesebb látványt szolgáltatja számára, és máris mutatja a képernyő, milyen felülről az udvar, a kert, a kukoricás. A műteremben azt is láthatom, égi nézetből mi ragadta meg leginkább az itt először tartózkodó vendég grafikusi, szerkezetelemzői fantáziáját. Azt is elmondja, hogy jól érzi magát a telepen, a kisvárosban, a Nyárádmentén.

Arról, hogy az alkotóknak minél jobb körülményeket biztosítsanak, immár harmadik éve a művésztelep műpártoló gazdája, működtetője, Tordai Levente gondoskodik. A meghívottak névsorának összeállításában a mindenre odafigyelő művészeti táborvezető, Berze Imre székelyudvarhelyi szobrász tapasztaltabb alkotó barátai tanácsára, segítségére is számíthat. Ennek is köszönhető, hogy idén is újító szellemű, jó csapat jött össze, gazdag és színvonalas a tábortermés, Ungvári Zrínyi Kata kurátornak igazán volt mit méltatnia az augusztus 27-i zárókiállításon. Akár hétfőn is, amikor ott jártam, berendezhették volna a tárlatot. Horváth Levente festménye már ott is függött a falon. Neki fontos más elfoglaltságai miatt kellett hamarabb hazautaznia. De a többiek még nagy lendülettel dolgoztak. 

Doró Sándor festőművész, aki hosszú ideje a Drezdai Képzőművészeti Egyetem Anatómiai Tanszékének docense, éppen érkeztemkor írta alá és látta el keltezéssel újabb lendületes képét. Nyolc-tíz friss alkotás tanúsította, kitűnőek a nyárádszeredai benyomásai. Bob József marosvásárhelyi festőművész három nagyméretű festményét fotózta a tábori fényképész. A csíkszeredai Ferencz S. Aport és Lestyán Csabát a még műteremként használt kiállítótér egyikében munka közben fotózhattam le. Az ő aktív jelenlétük, művészi igényességük számos művésztelepen meghatározó. Ifjabb kolléganőjük, a szintén csíki Tamás Borbála viszont először tapasztalta meg, milyen a művésztelepi munka ösztönző ereje, szellemisége, mennyit lehet itt tanulni egymástól, a látottakból, hallottakból, az elhangzó előadásokból, eszmecserékből. A székelyudvarhelyi Lakatos Gabriellának, aki éppen a Zereda Művésztelep díját nyerte el a III. Székelyföldi Grafikai Biennálén, házon kívül akadt tennivalója. A falhoz támasztott kész képei tanúsították, nagyon igyekezett kihasználni a lehetőséget, hogy a táborban teljesen az alkotásra koncentrálhatott. 

A szobrászok hátul, a ház mögött, a tetővel fedett árnyas helyen a munkaasztaloknál és a napsütötte füves udvaron tüsténkedtek. Gyarmathy János, aki ritkábban lép ki alkotói magányából, nyárádmentiként most igennel válaszolt a meghívásra. Ha csak már kész bronz domborművét látom az asztalon, akkor is tudtam volna, hogy melyik az ottani törzshelye, annyira karakteres a plasztika, de ő maga is ott volt, újabb ötletes, groteszk kisplasztikát mintázott. Egykori művészeti középiskolás tanítványát, Veress Gábor Hunort ajánlotta figyelmembe. Pályakezdő, de már sikeresen mutatkozott be a vásárhelyi téli megyei tárlaton. Restaurálással is foglalkozik, főleg épületdíszeket újítanak fel pár évvel idősebb kollégájával. Ez eléggé lefoglalja az idejét, energiáit, de az alkotásról sem akar lemondani, ezért is osztja be úgy az idejét, hogy ilyen táborozáson is jelen lehessen – hangsúlyozta Veress Gábor Hunor.

A művésztelepi irányítói feladatok nem csökkentik Berze Imre alkotói kedvét. Ő is elkészíti a maga szobrait. Az udvarhelyi Pulzus alkotótábor vezetőjeként is mindig ezt teszi. Fát farag, amíg ott voltam, baltát, láncfűrészt is használt. Mostani munkája koncepciójának részévé vált a víz, a Nyárád is. Erre is szükség van ahhoz, hogy a mű maradandóbb legyen. Igen, a Zereda földön, égen és a vízben is ihlető közeget kínál az alkotóknak. Kiállításuk bemutatására a későbbiekben teremtünk még alkalmat.