A zempléni tájba azonnal beleszeret az utazó, aki először jár arra.
A zempléni tájba azonnal beleszeret az utazó, aki először jár arra. A májusi zsongásban megbabonázzák az érett tavaszi színek, a telt illatok, a játékosan komoly domborzati formák, a megőrzött, újjáépített és elegánsan bemutatott látnivalók. A táj szelíden egyedi szépsége a mikesi mondatot juttatta eszembe, természetesen a helyhez igazítva: „úgy megszerettem Zemplént, hogy nem feledhetem Erdélyt.” Ahol megfordultunk, szinte mindenütt a szemembe ötlött valami, ami elindította a visszacsatolást, s oda-vissza kalandoztak a gondolataim. Az úti beszámoló első részében Vizsolynál váltunk el, folytatásként a Nagykárolyból kirajzott Károlyi család kastélyánál és vadászkastélyánál szerzett élményeimet szeretném megosztani.
Füzérradványi meglepetés
Az idei júniusi, nagykárolyi Ká-rolyi-találkozón fogalmazta meg a 83 éves Károlyi László, hogy tervei között szerepel a fóti és a füzérradványi Károlyi-kastély felújítása. Füzérradvány a Zemplén-hegység északkeleti részének egyik legnépszerűbb látványosságát rejti. Az érdekes fekvésű füzéri vár helyett választották lakóhelyül a Károlyiak a füzérradványi udvarházat, amelynek átalakítását, bővítését gróf Károlyi Ede (1821-1879) elképzelései és Ybl Miklós tervei alapján romantikus stílusban végezték el. Magyarország egyik legnagyobb kastélyához Pálháza irányából erdei és feketefenyő fasor vezet. Az épületet övező hatalmas park lépcsőin jutunk fel a kastélyig. Keleti homlokzata csupa ablak, s oszlopos főbejárata loggiát tart, a bal oldalon pedig egy nyolcszögletű torony látható. Belépni a déli oldalon levő lépcsős teraszról lehet. Mivel a vezetett látogatásra várni kell, belevetjük magunkat a gyönyörű, romantikus parkba, amelynek csak egy kis részét tudjuk bejárni, hisz a leírások alapján több mint 100 hektáron terül el. A parkot úgy telepítették be, hogy minden évszakban páratlan látványt nyújtson, őshonos kocsányos tölgyek, gyertyánok, juharfák, hársfák, nagyra nőtt vérbükk, különböző alakú és színű fenyők és egzotikus fafajták (császárfa, tulipánfa, szivarfa, piramistölgy stb.) díszítik. A kerten átfolyó patak mentén vár ránk a csoda, az 1721-ben ültetett juharlevelű platán, amely óriási lombkoronájának ágait már csak a földre ejtve tudja tartani.
A fokozatosan megújuló kastély belső terei sem szűkölködnek látnivalóban, bár az épületnek csak egy kis része látogatható. Vezetőnktől megtudjuk, hogy a reneszánsz és kora barokk díszítőelemeket Firenzéből vásárolta Károlyi László és felesége, Apponyi Franciska. Bár az eredeti berendezés tönkrement, vadásztrófeát bőven látunk a földszinti folyosón és a nagyteremben. Fiuk, Ká-rolyi István az 1930-as években luxusszállóvá alakította a kastélyt, ami az államosítás után tüdőszanatóriumként működött, s ma fokról fokra próbálják visszaadni régi pompáját.
Ahol a csend kezdődik
Bár a százévesnél öregebb kisvasúttal szerettük volna megtenni a hét kilométeres távolságot, mivel a menetrend nem felelt meg, gépkocsival kanyarogtunk fel az erdei úton Kőkapuig. Romantikus környezetben, egy mesterséges tó partján sziklaszirtre épült a Károlyiak egykori vadászkastélya, amely ma szállodaként működik, s nem véletlenül reklámozzák úgy, hogy ott kezdődik a csend. A múlt században épült kastély királyi, államfői vadászatok vendégeit fogadta.
Ma a látogató a kastély környékén levő faragott faszobrokban gyönyörködhet, amelyek az 1999-2004 között működő Kőkapui Nemzetközi Művésztelep idején készültek. Egy kis emelvényen a 16 magyar király fából faragott szobra áll, s megalkotói egy talapzatot üresen hagytak, ahol bárki beállhat az előkelő társaságba egy fénykép erejéig. Kicsit odébb a vérszerződés pillanatát örökítették meg, s faragott szobor állít emléket a vadászatnak, a vadászat istennőjének is. A kastélyszálló teraszáról a tóra lehet látni, a fákon mókusok játszadoznak, kertjében a büszke páva sétál. A vadászkastély mellett van az újabb építésű Kőkapu Hotel, túloldalon, az erdőben ifjúsági szálló és rönkházak jelentik az olcsóbb szálláshelyet. Békés, megnyugtató a hely, s kellemes pihenő után indulunk tovább.
Széphalom
A hajdan Kisbányácska nevet viselő településre 1806-ban, a börtönből való szabadulása után költözött Kazinczy, s a kor jelentős gondolkodóival a reform és a magyar nyelv megújítása érdekében folytatott gazdag levelezése folytán a falu a magyar irodalmi és politikai élet jelentős központja lett. A birtokán gazdálkodó Kazinczy halála után száz évvel a Magyar Tudományos Akadémia vásárolta meg a széphalmi kúriát, de lakóházát már nem tudták megmenteni. Ybl Miklós terveit felhasználva, kilenc évvel később, görög templomhoz hasonló épületet emeltek, amelyben az emlékmúzeum kapott helyett. A klasszicista stílusú épület mennyezetének kazettáit csillagokkal díszítették. A múzeumban Marsalkó János Kazinczyiról készült mellszobra, a költő, nyelvművelő alkotásai, a család használati tárgyai, festmények tekinthetők meg, kertjében a költő és a családtagok sírja van. A Kisbányácskából Széphalommá lett település ma Sátoraljaújhely egyik városrésze, s emlékmúzeuma az 1800-as évek végétől zarándokhellyé vált. A magyar nyelv megújítójának emléke előtt tisztelegve építették fel kertjében a Magyar Nyelv Múzeumát.
Az élő múzeum
Aki nem járt még ott, első pillantásra kicsit meglepőnek tűnik a klasszicista stílusú Kazinczy-emlékcsarnok kertjében a kőből, fémből és üvegből készült korszerű épület, de bent a látogató hamar rájön, hogy a csodák helyszínén jár, s a múzeum minden kis részletét nagy műgonddal tervezték meg. Dr. Pásztor Emil, az egri főiskola nyelvészprofesszora, a Kazinczy Társaság tagjaként indítványozta a magyar nyelvet bemutató múzeum megalapítását, amely közös összefogás révén 2008-ra valósult meg európai szinten is egyedülálló intézményként, ahol a legkorszerűbb módon ápolják a hely szellemét. A tágas belső tér emeleti részén tekinthető meg az állandó kiállítás nyelvünk eredetéről, múltjáról, a szaknyelvekről, nagy írónk vallomásáról, s kiállítás mutatja be szemléletesen a nyelvújítást is. Az interaktív játékokat láthatóan nagyon kedvelik a kis- és nagyobb diákok, s mi is érdeklődéssel lépünk be a henger alakú terembe, ahol a jellegzetes képek mögül egy-egy gombnyomással sorra valamennyi magyar nyelvjárás megszólaltatható, sőt egy-egy népdalt is meg lehet hallgatni. Miközben kipróbáljuk az erdélyi nyelvjárásokat is, arra a néhány percre újból itthon érzem magam. Kiállítótér, könyvesház, tágas előadóterem, az elegáns ovális terem – már nincs időnk megnézni mindent, mert indulni kell. Az élmény viszont marad, s a gondolat is, hogy minden magyar diáknak látnia kellene ezt az élő, mozgó, játékosan komoly múzeumot.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató