Méretes botránnyá nőtte ki magát a rács mögött ülő Félix médiacsoportjának ügye.
Méretes botránnyá nőtte ki magát a rács mögött ülő Félix médiacsoportjának ügye. Az adóhatóság egy másfél éve kimondott jogerős bírósági ítéletnek próbált eleget tenni, erre az állítólag a szólásszabadságért rettegő szenátus azonnal beidézte a kormányfőt, aki megrótta a dolgát végző hatóságot. Az elnök sem maradhatott ki a játékból, az ő megszólalása mindazoknak segített tiszta vizet önteni a pohárba, akik még hittek valamennyit a választási szlogenjeiből. Az ügy mintapéldája a szóban forgó médiacsoportban mesteri szinten űzött manipulációs játszmáknak, amelyek egy adott választói réteg, az árnyékkormányzó szocdemek törzsszavazói beetetésére szolgálnak.
Ugyanis egy normálisan működő országban ha valakit lecsuknak korrupcióért, és elkobozzák bizonyos összegű vagyonát, akkor az adóhatóság lefoglalja a javait, mindenféle botrány nélkül. Jó kérdés, hogy normális helyeken kellett-e volna másfél esztendő erre az adóhatóságnak, amelyről tudjuk, hogy minálunk a korrupciós perekben jogerősen megítélt vagyonelkobzásoknak alig a töredékét tudta eddig behajtani. Ezután még akkora buzgalmuk sem lesz ez irányban az elnökileg megrótt fináncoknak, a korrupcióellenes hadjárat miatt az utóbbi időkben nehéz időket élő számos, politikus vagy civil törvénykerülő bizonyára nem kis megnyugvására.
A szólásszabadságért az ügy kapcsán kár rettegni, ezt az eljárásokban kicsit is járatosak jól tudják, hiszen egy olyan felszólítás, amit az adóhatóság végre kikézbesített másfél év után, még távolról sem jelenti azt, hogy a címzettet azonnal ki is lakoltatják. Az még hosszú időbe telik, és ezzel pontosan tisztában van az ügyet politikai síkra terelő szenátuselnök, a kormányfő és az államelnök is. Ez ami az eljárást illeti, mert szólásszabadságról egyáltalán beszélni egy olyan médiacsoport kapcsán, ahol napirenden tiporták lábbal a tárgyilagos tájékoztatás elemi szabályait, és hagyták figyelmen kívül a szólásszabadság korlátait, nevetséges. Ez abból is látszik, hogy a sajtójo-gokban járatos civil szervezetek, amelyek rendszerint gyorsan és profin reagálnak a szólásszabadságot valóban sértő dolgokra, meg sem szólaltak az ügy kapcsán. Normális helyen ennek a médiacsoportnak az adóit már ugyanúgy lekapcsolták volna, mint ahogy annak idején megtették egy másik elhíresült televízióadóval, amelynek tulaja úgyszintén hűvösön üdül. Csakhogy ott nem volt olyan politikai háttér, mint itt. Mert ez az ügy a független szemlélőnek azt árulta el leginkább, hogy a nemrég még az utca hangjától rettegő politikustársaság újra erősnek érzi magát. Most összezárt, és kiállt a baráti médiacsoport mellett, a törvényt végrehajtó hatóság ellenében. Új fiúnak tűnik ebben a csapatban az elnök, aki most ugyanolyan játékosan rúgta fel a saját hatásköreit, mint elődje. Hogy hibázott-e vagy most vallott színt, hamarosan kiderül.
