2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Felállni a járvány után, és menni tovább

Szombaton este gálával és táncházzal zárták a huszonnegyedik alkalommal megrendezett Marosszéki népzene- és néptánctábort Jobbágytelkén. Némi borúval, de jövőbe tekintve.

Szombat este a jobbágytelki utcákon mindenki a művelődési otthon felé vette az irányt, hiszen egyheti muzsika, tánc, felszabadult jókedv és mulatás után elérkezett a táborzáró gálaest. A hét folyamán a kezdőknek nyárádmenti, a haladóknak magyarpéterlaki és nyárádmagyarósi, az ínyenceknek zselyki néptáncokat oktattak, a csűrmoziban dokumentumfilmeket vetítettek, de nem feledkeztek meg Jobbágytelke feledhetetlen Balla Antaljáról sem, és előadással, valamint a Magos együttes koncertjével Csiszár Aladárra is emlékeztek.

A szombat esti gála kezdetén a szervezők oklevelet nyújtottak át azoknak, akik az elmúlt két év online táborának megszervezésében és lebonyolításában részt vettek, majd színpadra léptek azok a fiatal muzsikuspalánták is, akik Sinkó András keze alatt hangszeroktatáson vettek részt a hét folyamán. Kádár Elemér a magyarói „tudósról”, a héten elhunyt Lovász-Jámbor Zoltánról emlékezett meg, aki nemcsak a népi kultúra ismerője volt, de a kommunista évtizedekben Jobbágytelkén állatorvosként és muzsikusként is ismerték. Az ő emlékére két dalt énekelt el a közönség. Színpadra léptek a haladó táncokat tanuló táborlakók, és köszöntötték a születésnapját ünneplő Fazakas János (Fazi) táncmestert is, a szerencsések között pedig népdalokat, népzenét tartalmazó CD-t, tábori pólót, sőt egy jövő évi ingyenes tábori részvételt is kisorsoltak. Kiosztottak két elismerést is: a protugál Serotio Renato tiszteletbeli magyar, a finnországi Heiler István tiszteletbeli jobbágytelki címet kapott a szervezőktől. Puskás Attila Barna főszervező köszönetnyilvánítása után a Maros Művészegyüttes néhány táncosa mutatott be vajdaszentiványi és gyimesi táncokat.


Egy érdekes hét ért véget, amelyen megtapasztalhatták, milyen két online tábor után megpróbálni felállni, milyen az újratervezés után megszervezni egy tábort egy építőtelepen, milyen egy anyagi bukás, de jó volt azt is érezni, amit már tudtak: hogy bármennyire is máshol élnek, a táborozók, a szervezők és a jobbágytelkiek összetartoznak. 

– Az összetartozás és a szeretet az, ami ezt a tábort élteti, ezért lesz huszonötödik tábor is, lesz negyedszázados ünnep is – mondta el a színpadon Puskás Attila, aki a gálaestet követően úgy értékelte lapunknak: minden akadály ellenére érdemes ezt a tábort megszervezni, érdemes dolgozni, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnik, hogy kevesen voltak itt. A távolmaradásnak nem tudják az okát, lehet a vírustól való félelem, lehet, hogy a járvány után a társadalom másként viszonyul a kulturális és egyéb rendezvényekhez, mégis szükség van rá – jelentette ki határozottan. Idén lényegesen kevesebben voltak a táborban, mindössze 121 bejelentkezett személy, ez talán a legkisebb létszám az elmúlt huszonnégy év alatt, és úgy tűnik, hogy még az elmúlt két év online táborai iránt is nagyobb volt az érdeklődés. Az idei táborban a hazai és magyarországi érdeklődők mellett Finnországból, Portugáliából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek „lakók”, Ázsiát és Afrikát ezúttal senki sem képviselte.

Táncelőadásokkal és hajnalig tartó táncházzal zárult az idei marosszéki tábor

Fotók: Gligor Róbert László


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató