A zaklatásról (I.)
A zaklatás (románul hărţuire) témája az új román Büntető törvénykönyv 2014-es életbe lépése előtt nagyon sokszor komoly problémát okozott mind a jogot nem ismerőknek, mind a szakembereknek.
A probléma onnan eredt, hogy ez a cselekedet sem polgárjogi szempontból, sem büntetőjogilag nem volt meghatározva egyértelműen, és a bizonyítási teher a gyakorlatban is számos problémát okozhatott, a nagyon egyértelmű vagy sarkított eseteket kivéve.
Ennek következtében kevés polgári peres eljárás indult zaklatásért, sőt a tágabb területet lefedő joggal való visszaéléssel kapcsolatosan is.
A zaklatás esetlegesen polgárjogi szerződésen kívüli anyagi kárfelelősséget alapozhatott meg (răspundere civilă delictuală) amennyiben teljesítette a joggal való visszaélés (abuz de drept) feltételeit.
A román Polgári törvénykönyv 15. paragrafusa a következőképpen határozza meg a joggal való visszaélés fogalmát: „Egyetlen jogot sem lehet más személy sérelmére vagy megkárosítás céljából, illetve túlzott és észszerűtlen módon, a jóhiszeműséggel ellentétesen gyakorolni”.
A nagyon szép és kerek jogi megfogalmazás viszont korántsem teszi egyértelművé, hogy a gyakorlatban konkrétan mely cselekedetek teljesítik a fenti feltételeket, ezt mindig egyedi eljárásban eseti döntéssel a bíróság dönti el.
Mivel a polgári perben elsődlegesen a magánérdek érvényesül, ezért az úgynevezett rendelkezési elv alapján (principiul disponibilităţii) a joggal való visszaélést, zaklatást felhozó félnek (peres ügy esetén elsősorban az alperesnek – aki elindítja a pert – reclamant) kell bizonyítania, hogy a sérelmezett cselekedet teljesíti a joggal való visszaélés feltételeit.
A rendelkező elv elnevezés onnan ered, hogy a polgári peres felek „rendelkeznek” a polgári eljárás felett.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felperes kell bizonyítsa iratokkal, tanúkkal, felvételekkel, egyéb törvényesen beszerzett bizonyítékokkal a zaklatás tényét, első körben ő állja a vonatkozó bélyegilletékeket (főleg hogyha anyagi kártérítést igényel) és úgy általában az egész eljárás költségeit (ügyvédi és szakértői díjak, tanúk költségei stb.).
Arról nem is beszélve, hogy az érdemi döntés nagyon függ a zaklató és a zaklatott személyétől, vagyis attól, hogy ki mit vesz zaklatásnak, illetve erről a másik fél tud-e, hiszen mindenki szubjektíven ítéli meg azt, hogy mi a túlzott vagy észszerűtlen viselkedés, vagy honnan kezdődik a rosszhiszeműség.
Van, akinek egy véletlen vagy kéretlen érintés, tekintet, szó, sms zaklatásnak minősül, más ennél sokkal „intenzívebb” cselekedeteket sem vesz zokon. Mindenképpen a cselekedet valamilyen félelmet kell okozzon az azt elszenvedőnek, ami megint egy szubjektív elem.
A fenti, kissé sötétre festett kép természetesen nem jelenti azt, hogy egy ilyen eljárás esélytelen lenne, viszont egy polgári bírósági eljárás esetén számottevő anyagi és időbeli terhet ró a sértett félre (aki jellemzően a felperes).
Ezzel ellentétben a fentebb említett, 2014-ben életbe lépő román Büntető törvénykönyv már mint bűncselekményt (infracţiune) minősíti a zaklatást a Btk. 208. cikkében, amely a tettes büntetőjogi felelősségét (răspundere penală) alapozhatja meg.
A büntetőjogi eljárással kapcsolatosan meg kell említeni, hogy a fentebb említett rendelkező elvvel ellentétesen a büntetőjogi eljárásban a rossz emlékű, de szuggesztív inkvizitórius (nyomozó) elv egyes elemei érvényesülnek az akkuzatórius (vádoló) elvvel, aminek következtében egy büntetőeljárásban az állami nyomozó szerveknek (rendőrség, ügyészség) sokkal kiemeltebb és aktívabb szerepük van, a költségeket pedig az állam állja.
Ebben a rendszerben a sértett fél panasza vagy feljelentése alapján, vagy akár hivatalból indul el az eljárás, első körben a sértett fél semmilyen anyagi terhet nem kell álljon.
Visszatérve a zaklatás bűncselekményére, ezt a román Büntető törvénykönyv a következőképpen határozza meg: zaklatás bűncselekményének minősül az a cselekedet, amelyet jogtalanul jogos érdek hiányában követnek el, és a sértett fél rendszeres követésében, vagy lakhelyének, munkahelyének vagy más által gyakran látogatott helyek megfigyeléséből áll, amennyiben ez a sértettben félelemérzetet kelt.
A zaklatás fenti formáját a törvény 3 hónaptól 6 hónapig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel sújtja.
A zaklatás törvényes tényállásának van egy enyhébb formája is, amelyet telefonhívások vagy más távközlési eszközök felhasználásával lehet elkövetni, amennyiben ezeknek a hívásoknak a gyakorisága vagy tartalma félelemérzetet kelt a sértettben. Ebben az esetben a büntetés 1 hónaptól 3 hónapig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés lehet.
Meg kell jegyezni, hogy mindkét esetben a sértett fél vagy annak törvényes képviselője (pl. szülő, gyám, gondnok) vagy megbízásos képviselője (pl. ügyvéd, más meghatalmazott) előzetes panaszára (jogi megfogalmazásban magánindítványára, románul plângere prealabilă) van szükség.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
