Yelena meghódította a világot. A máramarosi kislány sugárzó szépsége, tiszta, csillogó tekintete, pózmentes, őszinte ártatlansága, az egész lényéből fakadó bűvöletes ragyogás számos nemzetközi kiállításon vonzotta maga köré a nézőket.
Yelena meghódította a világot. A máramarosi kislány sugárzó szépsége, tiszta, csillogó tekintete, pózmentes, őszinte ártatlansága, az egész lényéből fakadó bűvöletes ragyogás számos nemzetközi kiállításon vonzotta maga köré a nézőket. A portrét igazi fotós bravúrként értékeli a szakma és persze a közönség is szerte a földgolyón, a felejthetetlen arckép sok elismerést, díjat hozott készítőjének, Kerekes Istvánnak. Megannyi rangos katalógusban reprodukálták már a képet, rövid ideje egy példásan színvonalas albumban is látható. A Marosvásárhelyről indult, művészetét Magyarországon kiteljesítő fotográfus közel száz felvételét, díjazott munkáját – portrékat, szociofotókat, természetfotókat – teszi elérhetővé A mi világunk című különleges kiadvány. A kötetben sok olyan fotóval találkozunk, amely értékeit tekintve a Yelenához hasonló, nehéz eldönteni, hogy melyik a szerző igazi műfaja. Egyikben is, másikban is sajátosat, rendkívülit nyújt. Nem is kellene csak bizonyos műfajokra, témákra, területekre szakosodnia a továbbiakban sem. A fények és árnyékok kifejező erejének olyan titkaival rendelkezik, annyira érzékenyen, finoman adagolja a színeket, társítja a feketéket, fehéreket, olyan jó érzékkel fedezi fel, ragadja meg a megörökítésre méltó pillanatot, jelenséget, hogy nem az a lényeg, a fényképezés melyik ágazatát választotta éppen. A fontos az, hogy ezután is azzal a lendülettel és igényességgel dolgozzon, amely pár év alatt magasra röpítette a pályán. Erről a képei egyik beajánlója, Horváth Imre, a MAFOSZ elnöke így ír a kötetben: „Kerekes István, ha angolszász nyelvterületen születik, él és alkot, már világhírű lenne. Így is jobban ismerik külföldön, mint Magyarországon. Kiemelkedő fotográfiai tevékenységére ott már felfigyeltek, ám a hazai sajtó csak most kezdi felfedezni. Pedig a »verseny-fotográfiában« nyújtott teljesítménye egy olimpiai bajnoki címmel is felér. 2012-ben vehette át a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség e téren elnyerhető legmagasabb kitüntetését, a FIAP Kiváló Művésze platinadiplomáját (EFIAP/p.). Akkor a világon csupán 39-en rendelkeztek e címmel, ő a legfiatalabb közülük, és ez ideig az egyetlen magyar”. Az egyetlen marosvásárhelyi is persze, ezt ne feledjük, akkor sem, ha a Marx József Fotóklub egykori neveltje jelenleg mosonmagyaróvári lakos.
2005 óta vesz részt rendszeresen fotópályázatokon és kiállításokon. Eddig több mint 60 országban mutatkozott be, mintegy 3700-szor állították ki alkotásait és 680-nál több nemzetközi és hazai díjat nyert. Legeredményesebb fényképe, a Yelena, 2010 februárja óta öt kontinens 29 országában 112 díjat nyert. A felsorolt adatok nyilván folyamatosan módosulnak, hiszen Kerekes István nem áll meg itt. De erről a nagyszerű portréról hadd mondjon még véleményt a fentebbiekben idézett Horváth Imre (EFIAP/b.): „E fotóban minden benne van, ami csak benne lehet egy fotóművészeti alkotásban. Nemcsak a pillanat szépsége, a kislány keserédes mosolya, a szín, a képalkotó elemek harmóniája, de az a varázslat is, amikor a fénykép megragadja a néző lelkét, és nem hagyja tovább menni. Ha hátat fordítunk neki, akkor is érezzük szomorkás, de reménykedő tekintetét. És ha jól figyelünk, látjuk a képben az alkotó lelkét is, mint ahogy Kerekes István többi szociofotóján is – a perzselő szemű, de mégis szomorú arcú máramarosi nők, vagy az indiai szent emberek réveteg tekintetét megragadó alkotásain…” Aki teheti, szerezze meg ezt az albumot. Nagy örömben, vizuális élményben lesz része általa.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
