Vízum odaátra

• 2023-08-11 12:00:00

• Bölöni Domokos

Az egyik megy a cétére, a másik... Heloghiuri meg sem várta a felvilágosítást, elvette a papírokat, és szerre kitolta a pácienseket a kórteremből. Azt most fertőtlenítik, kovidos alapon, és amíg az ideiglenes sufniban áthúzzák az ágyneműt, a folyosón kell várakozniuk a tolószékben. Lehet, hogy mindjárt a szívest viszi, aztán a cétést.

A cétésről megállapítja, hogy akromegáliás tüneteket produkál a kedves agyérgörcs után, beszélhetne is, de csak a főorvos úrral társalog. A másik kuka vagy süket is, vagy csak játssza az idiótát.

Hogy ne kelljen adni. Mióta befeküdt a bürládi mérgezett a rángó idegeivel, s minden csajnak s néninek csúsztat egy-egy tízest a köpenye zsebébe, felbomlani látszik a szigorú rend. Az idősebbek fél szeme a nyug-

díjon, hát minden lej jól jön. A fiatalabbak pironkodnak ugyan, de végül miért ne, ugye.

Heloghiuri száztizenötöt nyom, több éve fogyózik, megjárta az északi államokat, de volt magyarban is, mert félállampolgár, és türelmetlenül várja a vízumot, na hová, na hová.

Tegeződik, mert odafönn nem ismerik a magázást, mondd csak el a Miatyánkot, románul is, és mi a helyzet, az, hogy a teremtés után fél perccel az ősszülők pertut ittak a Jóistennel. Na, s a királyokat is tegezzük, a mesékben még biztosan, nem?

De az orvosokat nem meri Heloghiuri. És a vegyesdumálás is inkább csak a csajokkal megy. Egy tanárnő páciens felvilágosította, hogy a beszéde makaronikum, nincs Kolozsvár bekerítve, slobod in drumuri. Ghiuri többé nem állt szóba a doamnával, mert stie multe sokat.

Az öregek csendben vártak a székeikben. Heloghiuri a gyógyszeres tálkákkal koslató lányokkal próbált dialógust kezdeményezni, de azok mindig sietnek. Pimaszkodnak vele, például kijavítják a szalont kórteremre – pedig magyarul eléggé morbid.

Ekkor valamiféle duma üti meg a fülét. Talán az akrós beszél, mintha a föld alól jönne.

Hát megint itt vagy, te mocsok. Hogy nem találtam el a halántékodat avval a kővel...

Nyöszörgő válasz érkezik. 

Há, há, mert engem is béengedett a kisasszony...

Mer’ én rendesből jártam hozzá, te vaddisznó. 

De aztán, hogy tégedet delegáltak a kánálishoz, már csak én jártam, he he.

Most sül le a pofád, né, hogy megnyúlt rajta a bőr.

Neked is hosszú lett az orrrod a sok hazugságtól.

Heloghiuri pillog, mert szájmozgás nuku.

Azok ketten veszekednek. 

Néznek előre bambán, a „szalonra” meredve.

Annak az ajtaja már nyitva, odabenn tánti Suska zsörtölődik, hogy mindent mégsem lehet egyszerre, minek hozták ide az urakat –, mikor lehajolok, kukkolnak a vén bestiák. 

Hát legalább videóznak, kacagja Heloghiuri.

Ismét a vitatkozás.

Feljelentettél, te utolsó besúgó.

Kellett nekem az a tanítónő, s te nem álltál félre.

Mit ettél rajta? Igaz, volt mit fogni rajta. De előttünk hányan jártak hozzá. A Kóka-féle porta öreg házának kulcsa se volt. Esténként sorsot húztak a legények, melyikük hágja meg...

Az irigység beszél belőled.

Feljelentettél a tánccsoport miatt, te kurvapecér tróger. Pedig nekem semmi közöm nem volt azokhoz az asszonyokhoz.

Dehogynem volt közöd. Miért vitted őket bugyigó nékül a rajoni kultúrversenyre? Hogy ti kapjátok a legnagyobb tapsot – s az első díjat is elnyertétek...

Heloghiuri titokban előkapja a zsebtelefonját. Filmezi a jelenséget.

Nem laktál jól a pártbizottsággal. Az egyháznál is befeketítettél, te spicli. Pedig a pap is elmagyarázta azon a gyűlésen, hogy a faluban a pendely járja; bugyit nem hordnak soha. Nincsen abban semmi botrányos. Mert hiszen a táncot nem színpadon ropják odahaza, hanem a csűr döngölt padlóján. Ott pedig ritkán tekeredik valakinek a nyakába a pendelye, hogy kilátsszék a micsodája. Honnan tudhatták volna szegények, hogy a rajonnál mi a módi?!...

Tudták, nem tudták, neked a rajoni inspektor elvtárs kellett megmagyarázza. Emlékezz csak, mit mondott. Vittél egy korsó filagóriás bort. Azt mondta, hogy tanító elvtárs, köszönjük az áldomást, jólesett a fárasztó zsűrizés után. De maga mondja meg a fehérnépeknek, hogy máskor, ha kimennek a faluból, húzzanak valamit a valagukra... Nem így volt, nagyokos?

Ennyi miatt nem zárja ki soraiból a párt a leghűségesebb emberét...

Nem, persze hogy nem – ha az a leghűségesebb nem küldi el az egész pártvezetést, élén Gyorgyudézs elvtárssal, a torjai büdösbe... Így volt?

Így, a fene egyen meg. Te pedig feleségül vetted a kövér kisasszonyt, hogy suvadtál volna a lába közé.

Igen, igen. És fel is neveltünk egy szép fiúgyermeket, akit te nem láttál soha. 

Nem érdekel. S most sem vagyok kíváncsi rá. 

Nem-e. Hát tudd meg, barátom, hogy amíg te a szocializmust építetted odalent, s majd később, mikor felcsaptál pontátornak vagy minek a galaci kombinátnál, s a Ciglina háromban vagy négyben nyomorogtál egy panelben valami jósoló némberekkel összeállva, itt iskolát végzett a fiunk, egyetemre Bukarestbe járt, és most Kanadában tanulmányozza a globális izét... Na. És amikor egyszer leutazott hozzád Galacra, hogy megismerjen, te kidobtad, marhája...A saját véredből való gyermekedet!...

Az akró sztrókos teste oldalra dőlt. Heloghiuri a nővérért kiáltott. Érkezett a főorvos úr is, és gyorsan elvitték onnan.

Na, eggyel kevesebb a fuvar, gondolta Heloghiouri. A másikat lekocsikáztatta a szívultrahangra, Szombati-Săbădeanu doktorhoz. 

Na, máma mennyit fogytál, domnu Ghiuri? 

Lám csak, a doktorok már alkalmazkodtak az északi tegezéshez, gondolja a megszólított. Lefelé már működik.

Szerette volna megmutatni a telefonfelvételt a dokinak, barátságos, közvetlen ember, nem fogja kinevetni.

Biztonság okából, várakozás közben a folyosón meghallgatná a „dialógokat”. Előtte még félhangosan kuncog a bugyi nélküli tánccsoport teljesítményén, és hát jut eszébe, hogy nem is oly rég, odahaza, mezőségi falujában valami hasonlóra lett figyelmes. Nevezetesen, kis nadrágocskájukra a csinos lánykák nejlon harisnyanadrágot húznak, és alsószoknya nélkül penderítik derekukra a népi rokolyát. A hatás nem olyan fergeteges, mint lehetett annak idején a rajoni versenyen, de a legények így is vörösre tapsolták a tenyerüket. 

És most: bekapcs!, dönt Heloghiuri.

A telcsin megjelenik a kép, amin a két páciens türelmesen vár sorára. Vagy sorsára.

Hang egy szál se.

Ghiuriban megfagy a vér.

Most már ő is?!...

Gyorsan megméri a vérnyomását.

Semmi rendkívüli.

Nem érti.

Legyint nagyot.

Nem is kell érteni, dönti el végül.

Látott eleget itt, mióta liftezik a betegekkel.

Akiknek már a minden is kevés, és a semmi is sok. 

Boldogok.

Megkapták a vízumot odaátra.