Szép külseje miatt többféle hízelgő nevet adtak neki (pl. „leánydaru”). Élőhelyei: Északnyugat-Afrika, Eurázsiában Dobrudzsától a Felső-Amurig. Néha elvetődött Magyarországra, Németországba és Svédországba is. Egy méter magas, a szemei mögött fehér dísztollbokréták pompáznak. Szürke belső kartollai a farkon keresztül lógnak le. A paradicsomdarura is érvényes, hogy dürgéskor sajátságos táncot jár. Egyenes testtartással és kiterjesztett szárnyakkal lépked, a levegőbe ugrál, s mélyen meghajolgat.
Koronás daru (Balearica pavonina)
Bizonyos vonásokban különbözik a rokonaitól, de ő is úgy táncol, mint a többi. Afrikában él, változatos elemekből felépített násztánca nagy hatást gyakorolt az ottani őslakók tánckultúrájára. „Mozgását művészi tökéllyel utánozzák a vatuszii lányok csodálatosan szép táncukkal.” Ez a hír sokunkat kíváncsivá tett, reménykedünk, hogy a televízió jóvoltából előbb-utóbb mi, európaiak is láthatjuk ezt a ritka szépségű táncot.
A koronás daru a Szaharától délre, száraz területen, de víz közelében más mocsári madarakkal közös társaságban él. Felkeresi a megművelt területeket is.
Szürke alapszínéből kiütköznek a fehér szárnyak az aranysárga és rőtesbarna karevezőkkel, a fehér és rózsaszín pofák, meg a ritka szépségű, érettsárga korona a bársonyos fekete fejbúbján. Torkáról csupasz, vörös lebenyek csüngnek le, a délebbre élőkön ezek a lebenyek nagyobbak.
A légcsöve nem kanyargós, a hangja mégis messzire elhallszik. A fészkét alacsony fára építi. A fiókák kikelésük után még két hétig a fészekben éjszakáznak.
Antigone-daru (Grus antigone)
India mocsarainak és rizsföldjeinek lakója. Színe finomszürke, a lába piros. A pofái meg a nyaka felső része csupasz és vörös. Számos ázsiai és európai állatkertben látható. Két nagy tojásán négy hétig ül. A kicsik 9-10 hét után kezdenek repülni.
Paradicsomdaru (Tetrapteryx paradisea)
Dél-Afrikában él. Rendkívül hosszúak a karevezői. Ennek a következménye, hogy repülés közben úgy látjuk, mintha négy szárnya lenne. Erre utal a latin neve (tetra = négy). Hosszú karevezői szép ívben a földig nyúlnak hátrafele.
Feketenyakú daru (Grus nigricollis)
Közép-Ázsia hegységeinek magasan fekvő vidékeit lakja. Tibetben az 5000 m alatt lévő legmagasabb sztyeppéken is fészkel.
Ott a növényzet csak júliusban ébredezik, így kénytelen teljesen nyílt, fedezék nélküli terepen költeni. Ismeri a módját, hogy miként lehet rejtve elillanni a kopár mezőkön. Ha lehet, lápos területek szigetecskéin költi ki egy vagy két tojását.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
