Vízimadarak (15.)

Nagy kócsag (Egretta alba)

Testhossza 90 cm. Egész tollazata vakító fehér. A tarkóján nincs hátranyúló tolldísz. Karcsú testű, hosszú nyakú, vékony nyaka S alakú. Az öregek csőre nyáron fekete, a szem alatti csupasz rész zöldessárga.

Költés idején a láb felső része narancsszínű. Vállának foszlott dísztollai a költési idő kezdetén túlnyúlnak a farkon. Ezeket a csipkeszerűen finom dísztollakat a költés folyamán fokozatosan elveszíti.

A fiatalok csőre sárga, dísztollaik nincsenek. Télen az öregek csőre is sárga. A többi gémhez hasonlóan behúzott nyakkal, kinyújtott lábbal repül. A távolabbról tiszta fehérnek tűnő kanalasgém nyújtott nyakkal repül és szárnyverése gyorsabb.

A nagy kócsag ritkán hallatja „kráh” szavát. Kedveli a mocsarak sűrű nádasait; a fészkét nádszálakra építi, a legrejtettebb zugokba. Sekély vízben szokott halászni, mozdulatlanná meredve les zsákmányára. Ahol nem járnak a halak, onnan könnyedén fellibben, s néhány lépéssel tovább keres magának halászóhelyet.

Béldi Miklós ornitológus írja, hogy Magyarországon kis számban, de rendszeresen költ a nagy tavak, mocsarak nádasaiban. Az állomány növekedése után a Tisza menti ligeterdőkben és egyes halastavak nádasaiban is kezdett költeni.

Keletebbre, a Duna, a Dnyeper, a Don meg a Volga folyótorkolatait is lakja. Nemcsak halakra és békákra, hanem vízi rovarokra, lótetűre, gyíkokra és kisemlősökre is vadászik. Az Égei-tenger partjain és Afrikában telel.

Az Állatvilág Madarak című kötetében olvashatjuk, hogy: „…találkozhatunk igen tetszetős, különös tolldíszű gémekkel, amelyek finom szépségükkel versenyeznek a lantfarkú madarak dísztollaival is, éppen ezért ezrével, sőt sok ezrével estek a divat molohjának* áldozatául a 19. században. Kalbermatten báró a Dunán lefelé hajózva nagy pusztítást végzett barátjával a nagy vagy nemes kócsagban, melyek a Duna menti mocsarakban és nádasokban éltek.”

Sem a Felső-Maros mentén, sem a Sóvidéken nem láttam, viszont Budapesten, a Természettudományi Múzeumban közelről tanulmányozhattam a nagy kócsagot.

A magyar Alföldet jól ismerő költőink több alkotásukban szerepeltetik a kecses termetű madarat, valamint szépen ívelő, fehér tollát. Arany sorai bizonyítják, hogy a magyar vitézek körében ez a csipkeszerű, patyolatfehér madártoll századokon át az öltözet megbecsült dísze volt.

Toldi, I. ének

„Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,

Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;

Délcegen megüli sárga paripáját,

Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;

És utána nyalka, kolcsagos legények,

Tombolván alattok cifra nyergű mének:

Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,

Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.”

 

A Toldi XI. énekében azt találjuk, hogy a hadnagyok, vitézek buzogányát is tollakkal díszítették:

„Hogy a csárdába ért (Toldi), felöltözött szépen,

Tollas buzogányát forgatá kezében,

Akkor bútt fel a nap az ég karimáján,

Meg is akadt szeme a fiú ruháján.”

A Duna, Tisza táján olyan közkedveltté vált a fehér, könnyedén libbenő kócsagtoll, hogy a vokális zene világában is helyet kapott. Éppen 80 éve A mi dalaink című énekeskönyv megjelenésének (1936), és abban a Még azt mondják, nem illik… című dalunk bizonyítja, hogy a magyaros öltözködésnek fontos kelléke (volt) a kócsagtoll:

„Még azt mondják: nem illik a tánc a magyarnak!

Nem, ha néki cipellőt s bő nadrágot varrnak.

De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,

illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.”

A fentieken kívül más példákat is említhetnék a magyar költészetből: például Tompa Mihálytól, Fekete Istvántól.

Kis kócsag (Egretta garzetta)

56 cm. Folyó menti ártéri ligeterdők vegyes gémtelepeinek lakója, hófehér tollazatú madár. A teste karcsú, a lába és nyaka hosszú. Nász idején a tarkóját és mellét foszlott, csipkeszerű dísztollak ékesítik. A farkán túlérő tollak lefelé hajlanak. A csőre és lába fekete, a lábujjai élénksárgák. Szárnyainak fesztávolsága 100-110 cm. Repülés közben a nyakát behúzza, a lábait kinyújtva tartja, és gyors szárnycsapásokkal könnyedén repül. Költőhelyeit számon tartják az Ibériai-félsziget déli részén, Nyugat- és Dél-Franciaországban, a Fertő-tavon, a Tisza magyarországi szakasza mentén, a Balkán-félsziget rizstelepeinek közelében, a Duna-deltában, a fekete-tengeri, kaszpi-tengeri folyótorkolatokban. Laza, átlátszó fészkét a mocsarak alacsonyabb fáira, fűzfabokraira építi, 3-5 halványzöld tojást helyez laza fészkébe.

Táplálkozás idején sekély vízben ide-oda futkos; csőrének gyors csapásaival halad, békát, rákot, vízi rovarokat fog. Rendszerint csapatosan és nappal vadászik. A telet a Földközi-tenger partjain és Közép-Afrikában tölti.

*moloch (e. moloh): 1. mindent elnyelő, egyre súlyosabb áldozatokat követelő erő. 2. Ausztráliában honos, kb. 20 cm nagyságú, tüskékkel borított gyíkfaj (vö. Moloch).

 

Összeállította: Márton Béla