2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Fütyülő réce (Anas penelope); Barátréce (Aythya ferina) 


Fütyülő réce (Anas penelope) 
45 cm. A gácsér feje gesztenyevörös, a homloka krémsárga. Törzse szürke, melle ibolyásbarna. Röptében jól látszik fehér váll- és szárnyfoltja. A hasa fehér, az alsó farkfedői feketék. Nyárvégi tollazatában a gácsér a sötétebb tollazatú tojóhoz hasonlít, de fehér vállfoltja ilyenkor is megkülönbözteti. A tojó kisebb, mint a tőkésréce tojója; a csőre keskenyebb, a feje kerekebb, a nyaka rövidebb, farka hegyesebb, a tollazata rőtesebb. A szárnytükör zöld és fekete. Sekély vízben, vízállásos réteken táplálkozik. A fiatal gácsért a kendermagos réce fiataljaitól kisebb csőre, sötétebb feje és feketés szárnytükre különbözteti meg. A repülése hasonlít a vadludakéhoz.
„Hi-ju-vi-ju” fütyülőhangja a gácsértól ered. Édesvizű tavak szigetein, mocsarakban fészkel.
Költőterülete Izlandtól Skandinávián át Kamcsatkáig, Európában Németország északi területéig, Ázsiában Kazahsztánig nyílik le. 6-11 tojásán a tojó 22-25 napig kotol. A fiókák fészekhagyók, hathetes korukban válnak röpképessé.
Magyarországon leginkább az Alföldön vonul át. A Dunántúlon a Fertő-tó, a Balaton és a Kis-Balaton mentén vonul. A szegedi Fehér-tavon néha áttelel.
Fészkelőhelyén elsősorban növényevő, ritkán rovarokat és kagylókat is fogyaszt.
Az Európában telelők száma néha elérte az 500 ezret.
Barátréce (Aythya ferina) 
46 cm. Európa számos pontján él. Tavasszal a gácsér feje gesztenyebarna, a melle és faroktájéka fekete. A háta és szárnya ezüstszürke, hasoldala fehér. A barna tollazatú tojó hátoldala világosabb. Kedveli az 1-2 m mély tavakat, különösen ha nádas szegélyezi. Költés idején ellátogat a sós vizű tavakhoz és tengeröblökbe is. Táplálékát képezik a növényi és állati eredetű friss anyagok. Értük lebukik a víz alá, vagy tótágast állva keresi őket.
Násztevékenysége hosszú időre nyílik, a csúcspontja márciusra esik. Ennek az állapotnak a sajátos jegyei: a gácsérok magasra kinyújtott és felfújt nyakkal úszkálnak; a fejüket a hátukra vetegetik, vagy nyakukat laposan a vízre fektetik.
A fiókák kikelésük után néhány órával már ügyesen úszkálnak és buknak. A nyári vedlés idején a gácsérok és a tojók egymástól elkülönült csoportokban tartózkodnak. Egyik jelentős vedlési helyük Németországban a München melletti Ismaninger Speichersee.
Szárazon ritkán tartózkodnak. Napközben a víz színén pihennek, hajnalban és alkonyatkor keresik a táplálékot.
A gácsér rekedt „khörr-khörr” hangot ad.
Kiss J. Botond, a Duna-delta kiváló ismerője említi, hogy a deltában húsznál több récefaj érzi jól magát, köztük van a barátréce is.
A magyarországi ornitológusok sokat tudnak róluk, mert a tavak sűrű nádasaiban rendszeresen költenek.
A sárga pehelytollas kiskacsa meg a kifejlett kacsa kedves látvány gyerekek és felnőttek számára egyaránt. A vízen úszó, figyelő-kutató kacsa megragadja a figyelmünket, képzeletünket. A természet bűbájos tüneménye, ezért kapott helyet az óvodások nevelésében. Az Ének az óvodában című kötetben három dalocskának is a kacsa a főszereplője, íme:
144. Úszik a kacsa fekete tóba,
Készül a fia Lengyelországba.
Aranyos a talpa, ezüstös a háta
Fordulj ki, fordulj ki, aranyos Mariska
 
166. Kis kacsa fürdik fekete tóba,
Anyjához készül Lengyelországba.
Míg a kacsát elhajtottam, kács, kács, kács,
Két pár csizmát elszaggattam.
Jeles költőink egy része is bájos képeket alkotott a náddal koszorúzott tóról és a rajta úszkáló kacsákról:
316. Szőnyi Erzsébet –Weöres Sándor:
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda mászkál.
S ej haj, ezer kacsa bogarászik
Reszket a tó vize, ki se látszik.
Fekete István író, költő mélyen ismerte a természetet. Elbűvölő regényekben mutatta be a természet csodáit: a felkelő napot, a tó villogó tükrét, a csend hatalmát, a nádas zizegését, a madarak életét és viselkedését. A Nádas című költeménye ezeknek a természeti kincseknek egy részét villantja föl:
„Aludtál-e már nádtető alatt?
Láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Ugye nem láttad? Nem láttál semmit!
Se nádirigót, se kócsagot,
Se vadrucák kéktükrű szárnyát,
Se víz mélyén rengő csillagot…”
Gondolatébresztő sorok ifjak és felnőttek részére egyaránt.
 
Összeállította: Márton Béla

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató