Az örvös lúddal együtt igazi tengeri lúd. Ezeknek közös jellegzetessége a kisebb termet és a fekete foltos tollazat. Az apácalúd testhossza csupán 58-69 cm. A nyaka viszonylag rövid. A fejtető és a nyak fekete, az arc fehér. Hátoldala szürke alapon fekete-fehér keresztsávokkal mintázott. A hasoldala világos. Rendezetlen, sűrű csapatokban repül. A Spitzbergák, Novaja Zemlja és Grönland hozzáférhetetlen szikláin telepesen költ a tengerparton vagy annak közelében. A sós vizű mocsarakat, a folyótorkolatok füves legelőit kedveli. Fészke körül a sziklapárkányon dúsan tenyészik a növényzet a guanón. A költést a tojó végzi, a gúnár pedig a közelben őrködik. Szüleik biztatására a pár napos kislibák rendre ugrálnak le a 25-30 m magas sziklákról a mélybe. A zuhanást túlélők közül a sarki rókák és a halfarkasok válogatnak. Táplálékuk a sarki fűz levelei, hajtásai, barkái, a szittyó és a keserűfű. A telet Írország, Skócia és a Balti-tenger partjain, szigetein töltik.
A népköltészet nem jelöli meg a madár alfaját, de a házi lúdról dicsérettel szól. Ezt bizonyítja a Vadrózsák (1863) című I. kötet 429-es számú dala.
„Nincs szebb madár, mind a lúd, mind a lúd,
Nem kell neki gyalogút, gyalogút,
Télbe nyárba mezítláb, mezítláb,
Úgy kímélik a csizmát, a csizmát.”
A Vadrózsák II. kötetének 693-as népi versikéje azt sugallja, hogy sokan vágyakozva gondolnak a liba combjára és májára, mint becses ételre.
Nagy lilik (Anser albifrons)
75 cm nagyságú madár. Hazája Észak-Szibériában és Észak-Amerikában a tundra. Arról is felismerhető, hogy öregkorára a homloka kifehéredik, a hasán pedig fekete foltok sorakoznak. A hideg hónapokra ezrek húzódnak le a holland, német tengerpartra és a magyarországi nagy tavak partjára. Nappal a szántóföldeken és a réteken legelnek, éjjel sokszólamú kiáltozással biztatva egymást, a nyugodt öblökbe, illetve nyílt vizekre szállnak pihenni. Vonulás közben a Hortobágyon sok ezren megszállnak.
Ez a közismert madár az ifjúsági irodalomban is helyet vívott ki magának. Hajnal Anna Lúd című költeménye sikeresen ötvözi a játékosságot és a jellemző vonásokat:
„Bukik, mosdik, tollászkodik,
piros csőrrel hivalkodik,
fürdik a lúd,
hófehér
tiszta ő
ha vízhez ér!
Fehérséges, szürkeséges,
méltóságos, fürgeséges,
társaságban beszélgető,
fontoskodva lépegető,
hazafelé öntudattal,
gőgös hölgyi mozdulattal
ideszól
odaszól,
kacér bóbita alól. ”
Tompa Mihály (1817–1868) A csalogány és a sas című költeményében a lúd a madarak párbeszédének a részese.
Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea)
Ismertetőjegye a nagy fehér szárnyfolt és a rezeszöld szárnytükör. A gácsért a nyakán keskeny fekete örv is díszíti, a tojó feje majdnem fehér. Délkelet-Európa, Dél-Spanyolország és Ázsia sztyeppéin, sivatagjaiban leginkább az édesvizű tavak partjait lakja. Felhatol Tibet 5000 m magas fennsíkjaiig. Nem válogat a fészkelőhely kiválasztásakor. Sziklák, fák odvai, sűrű bokrok egyaránt megfelelnek számára. Télen ezres csapatai szállnak a dél-ázsiai rizsföldek mocsaraira.
A vonulást idézi Áprily Lajos Az őszi hang című lírai költeménye:
„Hallod, fiam, mennek a vadludak.
Valahol
bátyád felett is így száll most a V
s a fellegek is sorsos arcuak.
Rá gondolunk. Ránk gondol. Tudja jól:
úgy fáj a lelkünk, mint most az övé.”
Petőfi Az alföld című költeményében a vidék mindegyik jellemző vonását megtaláljuk tömör, sűrített fogalmazásban. Részlet:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
