Életed elszállt, mint a virágillat, de emléked ragyog, mint a csillag. Jóságos szíved pihen a föld alatt, minden könnycseppünk nyugtassa álmodat.
Te, aki annyi szeretetet adtál, mindig mellettünk álltál.
„Ha emlegettek, köztetek leszek, szeressétek egymást, ahogy én szerettelek. Ne sírjatok, én már nem szenvedek, a fájdalom az, hogy nem lehetek veletek. Búcsúztam volna, de erőm nem engedett, csak a szívem súgta halkan: isten veletek.”
Mély fájdalom költözött hét éve a szívünkbe, nem múlik el soha, itt marad örökre. Nem halljuk a hangod, nem fogjuk a kezed, nem érezhetjük szeretetedet, nem lehetünk már veled. Itthagytál mindent, amiért küzdöttél, és akiket oly nagyon szerettél.
Számunkra te sosem leszel elhunyt, örökre élni fogsz, mint a csillagok. Kegyetlen volt a sors, hamar elválasztott tőlünk, de a Te szíved életünk végéig, utolsó leheletünkig köztünk marad.
A lelkében az elképzelés, a rendezési mód és a szorgalom csúcsérzéke volt. Nagy vágya szerint szeretett alkotni, szép csodákat teljesíteni. A lelke fényében a szeretet, igazság, becsület, tisztesség állt szívében tisztán.
Szorgalom és munka volt életed, örökre megpihent két dolgos kezed. Mint egy fénysugár, védtél s ragyogtál felettünk, nélküled szomorú, üres az életünk.
Tetőérzelemmel szerette a férjét, fiát, a rokonságot és másokat. A vágya lelkében, szívében a szorgalom, tisztelet, elegancia, divat csúcs fölött járt.
A feleségem fénysugár volt, van, lesz az életemben, túlértékeltem a szemem fényénél.
Manyika fényben úszó, fényvonzó fénysugár volt életében.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
