VITA MANYIKA – MÁRIA
Életed elszállt, mint a virágillat, de emléked ragyog, mint a csillag. Jóságos szíved pihen a föld alatt, minden könnycseppünk nyugtassa álmodat.
Te, aki annyi szeretetet adtál, mindig mellettünk álltál.
„Ha emlegettek, köztetek leszek, szeressétek egymást, ahogy én szerettelek. Ne sírjatok, én már nem szenvedek, a fájdalom az, hogy nem lehetek veletek. Búcsúztam volna, de erőm nem engedett, csak a szívem súgta halkan: isten veletek.”
Szorgalom és munka volt életed, örökre megpihent két dolgos kezed. Mint egy fénysugár, védtél s ragyogtál felettünk, nélküled szomorú, üres az életünk.
Mély fájdalom költözött hat éve a szívünkbe, nem múlik el soha, itt marad örökre. Nem halljuk a hangod, nem fogjuk a kezed, nem érezhetjük szeretetedet, nem lehetünk már veled. Itthagytál mindent, amiért küzdöttél és akiket oly nagyon szerettél.
Számunkra te sosem leszel elhunyt, örökre élni fogsz, mint a csillagok. Kegyetlen volt a sors, hamar elválasztott tőlünk, de a Te szíved életünk végéig, utolsó leheletünkig köztünk marad.
A lelkében az elképzelés, a rendezési mód és a szorgalom csúcsérzéke volt. Nagy vágya szerint szeretett alkotni, szép csodákat teljesíteni. A lelke fényében a szeretet, igazság, becsület, tisztesség állt szívében tisztán.
Tetőérzelemmel szerette a férjét, fiát, a rokonságot és másokat. A vágya lelkében, szívében a szorgalom, tisztelet, elegancia, divat csúcs fölött járt.
A feleségem fénysugár volt, van, lesz az életemben, túlértékeltem a szemem fényénél.
Manyika fényben úszó, fényvonzó fénysugár volt életében.
Áldott emléked szívünk legmélyebb érzésével őrizzük lelkünkben életünk végéig.
Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, 2017. július 3-ára.
Mély, fájdalmas, szomorú szívvel, tele megtört, gyógyíthatatlan sebekkel emlékezünk
VITA MANYIKÁRA – MÁRIA született Marton
elhunytának hatodik évfordulóján. Szívünkben örökké élni fogsz. Nyugodj békében!
Bánatos férje, Árpi, fia, Zsolt, unokája, Alett, menye, Krisztina. (20044-I)
