Visszaadta díszdoktori címét a világhírű szívsebész

• 2014-04-01 16:55:33

• Bodolai Gyöngyi

„Tisztelt Rektor Úr! A MOGYE jelenlegi, a magyar nyelvű oktatást hátrányosan megkülönböztető – a román törvényekkel ellentétes – diszkriminatív politikája ellen tiltakozva visszaadom a 2005-ben kapott megtisztelő Doctor Honoris Causa címet…”

Fotó: Bodolai Gyöngyi

„Tisztelt Rektor Úr! A MOGYE jelenlegi, a magyar nyelvű oktatást hátrányosan megkülönböztető – a román törvényekkel ellentétes – diszkriminatív politikája ellen tiltakozva visszaadom a 2005-ben kapott megtisztelő Doctor Honoris Causa címet. Az oklevelet a doktori tógával, kalappal, és nyakkendővel együtt ezennel visszaszolgáltatom. Kérem tisztelettel, ezen cselekedetemet értelmezze polgári tiltakozásnak amiatt, hogy elzárkóznak a magyar nyelvű oktatás teljes körű visszaállításától.”

Ez áll abban a nyílt levélben, amelyet dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem emeritus professzora Leonard Azamfirei professzornak, a MOGYE rektorának címzett, s tegnap, április elsején adott át az egyetemi rektorátus titkárságán a díszdoktorsággal járó egyéb kellékekkel együtt. A levelet átvette ugyan a rektor titkárnője, de azt kérte a professzortól, hogy fordítsa le románra, majd arra hivatkozva, hogy magyar nyelven íródott, nem iktatta be. Ez a gesztus az egyetem részéről ellentmond a romániai törvényeknek és az alaptörvénynek is, s hátrányosan megkülönböztető cselekedetnek számít. Közismert, hogy hasonló esetekben az Országos Diszkriminációellenes Tanács elmarasztaló ítéletet hozott.

A professzor érkezése után a rektor is megjelent a titkárságon, aki egy OK-val vette tudomásul a díszdoktorságról való lemondást, amit populista gesztusnak nevezett, s szemrehányóan jegyezte meg: elvárta volna, hogy Péterffy professzor bejelentse, hogy mire készül. Ennek hiányában nem fogadhatja, amit a professzor nem is kért, hisz véleményét a nyílt levélben határozottan megfogalmazta.

Véleménye szerint a rektor legfontosabb feladata az oktatás minőségének állandó javítása, a legjobb feltételek biztosítása lenne, hogy a marosvásárhelyi egyetem végzősei kiválóan képzett szakemberekké váljanak. Kívülállóként úgy értékeli, hogy mindezt az egyetem vezetősége csak a román hallgatóknak biztosítja, a magyar nyelven tanulókat állandó hátrányos helyzetbe kényszeríti azzal, hogy az anyanyelvi oktatás csak részlegesen valósul meg.

Péterffy professzor gesztusával tiltakozik az egyetem szenátusának a március 20-án hozott törvényellenes döntése miatt, amellyel elhalasztották a magyar nyelvű főtanszékek létrehozását azzal a végső céllal, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést elsorvasszák. Tiltakozik továbbá Azamfirei rektornak a magyar nyelvről tett nyilatkozata ellen (2013.12.10.). Véleménye szerint az egyetemi oktatásban az a legfontosabb, hogy a hallgatók lehetőleg anyanyelvükön sajátítsák el minél alaposabban a szakmai ismereteket, ami elé az egyetem akadályokat gördít, holott meglennének a feltételek.

Levelében Péterffy professzor kanadai és ausztrál nyelvtudósokat idéz, akik szerint a szakmát anyanyelven lehet a legjobban elsajátítani, s nem ért egyet azzal, hogy az elméleti ismereteket anyanyelven, a gyakorlatot pedig románul oktassák.

A professzor saját életpályájára hivatkozva cáfolja a MOGYE oktatáspolitikáját. Tanulmányait 1960-ban a marosvásárhelyi egyetemen magyarul végezte, majd fiatal orvosként teljesen román környezetben (Bukarest) különösebb nehézség nélkül végezte orvosi teendőit. Munkássága során édesapja, a híres sebész dr. Péterffy Pál és szeretett tanítómestere (dr. Carpinisan Cornel) tanácsait tartotta szem előtt, miszerint a beteggel az orvos lehetőség szerint annak anyanyelvén kell beszéljen a betegségről és a kezelésről. Svédországi letelepedését követően öt hónapos nyelvtanulás után svédül értett szót a rábízott betegekkel, akik a nyelvtudásbeli hiány miatt sohasem kerültek hátrányba. Szakmai továbbképzése során az angol, svéd, román szakirodalom mellett jó hatásfokkal használta az anyanyelvű szakirodalmat.

Dr. Péterffy Árpád emeritus professzor, aki Svédországban szerzett szakmai tapasztalatai birtokában Debrecenben építette fel a magyar szívsebészet fellegvárát, 2005-ben nagy örömmel vette át a MOGYE díszdoktori címét, amit nemcsak a saját, hanem édesapja munkája elismerésének is érzett az egyetemtől, amely a gyermekszobája volt, de pályakezdésekor nem a magyar végzősöknek tartogatták a helyeket. Az akkori örömét felidézve, amelyről lapunkban is beszámoltunk, valószínűleg nem könnyű szívvel hozta meg a döntést a díszdoktori címről való lemondásról.