Virágok versenye Udvarfalván

 Szemet gyönyörködtető virágszigetek fogadták vasárnap délelőtt az Udvarfalvára látogatót.  A Marosszentannához tartozó faluban évek óta kulturális programok egészítik ki a helyi termelők megmérettetésének is számító, hagyományos, vásárral egybekötött virágkiállítást. 

Szombaton a helyi Kicsikút Egyesület, illetve az Aranykalász néptánccsoport szervezésében zajlottak az események, májusfaállításra került sor, majd hét néptánccsoport mutatta be műsorát. 

Bár a szombat éjszakai eső nem sok jót ígért, a vásár napján derült időre ébredtek a községbeliek. Ennek ellenére a legszebb virágaikat kiállító termelők többsége szerint sokkal gyengébb volt a kereslet, mint az előző években. Így gondolta ezt Páll Enikő is, aki az elmúlt tizenhat esztendőben minden alkalommal részt vett a kiállításon. Muskátli- és petúniaszőnyegekkel, parki és futónövényekkel, illetve különleges cserepes virágkombinációkkal várta az érdeklődőket, amelyekben hétféle szín is találkozott. A többi megkérdezettünkhöz hasonlóan az árakon évek óta nem változtatott, 

a legolcsóbban, egy lejért a büdöske vagy bársonyvirág néven is ismert tageteszt kínálta, a legmagasabb, 30 lejes árat a felakasztható cserepekben tartható, illetve pálcikákkal is vezethető dipladémiáért kért. Mint mondta, tapasztalatai szerint az átlagvásárló rendszerint 30–40 lejt költ az udvarfalvi virágkiállításon.

A szintén udvarfalvi Peres Albertnél sivatagi szegfűt, aloe verát és fügefát is találtunk. 

– A gazánia, azaz napocska szokott a legjobban menni, egy kis cserép 2 lejbe kerül. Tartós virág, a fagyot is jól bírja, sok helyen karácsonykor is megtalálható a ház előtt. Akkor nyitja ki szirmait, amikor süt a nap, most, hogy borúsabb az idő, nem vonzza annyira a szemet – mondta a termelő, aki sok évvel ezelőtt Marosvásárhelyről költözött a faluba, és zöldségtermesztéssel kezdte a vidéki életet.

– Emlékszem, egyszer őszire 147 kiló dughagymát tettünk el a feleségemmel. Aztán szálas virágok termesztésébe fogtunk, csak azután tértünk át a cserepes növényekre  – tette hozzá, majd azt is elmondta, hogy szombaton a medgyesi piacra vitte virágait, jó vásár volt. 

Bujan Katinka Várhegyről hozta kínálatát. A kisebb növényekért, a verbenáért, kékbojtért, a pistike néven is ismert impatiensért 1 lej 50 banit kért, a muskátlikat 7 lejért adta. 

 – Hét éve foglalkozom virágtermesztéssel, úgy gondolom, meg lehet élni belőle. Lépésről lépésre fejlesztettem a vállalkozást, egy melegházzal indultam, ma már öt van. Az árut a vásárhelyi November 7. piacra szoktam vinni, de haza is jönnek a vásárlók. Nagy tételben muskátlit szoktak elvinni Bukarestbe, Moldovába – válaszolta kérdéseinkre.

A község egyetlen rózsatermesztőjéről, a szintén várhegyi Galambodi Hajnalról már többször írtunk. Gyönyörű virágai az idei kiállításról sem hiányoztak, ottjártunkkor négy cseréppel vásárolt tőle egy házaspár, többek között a ritkaságnak számító Chippendale nevű angol rózsája is elkelt. Galambodiné úgy vélte, ezúttal kevesebb falubelije vett részt a kiállításon, mint a korábbi években, a virágok királynőjének tartott növény iránt pedig továbbra is nagy a kereslet.

A vásárlók között szakmabeliekkel is találkoztunk, többek között egy olyan hölggyel, akinek virágüzlete van Marosvásárhelyen. Őt, illetve virágkötéssel foglalkozó barátnőjét kértük, hogy értékelje a kiállítást.

– Az importvirághoz képest nagyon kedvezőek az árak, és a minőség is kiváló. Igen gazdag a választék, ugyanakkor olyan növényeket is találtunk, mint például a dipladémia, ami korábban hiányzott az udvarfalvi vásárról. Ez a növény Marosvásárhelyen is nagyon keresett, sokan ültetik a lakásuk erkélyére, ugyanis jól bírja a napot, és egész nyáron ontja a színeket – mondták beszélgetőtársaink.

A virágszigetek között, a templom mellett egy asztalnál kis árusok tömörültek. A helybéli gyermekek második alkalommal készítettek az eseményre ötletes, szép ajándéktárgyakat, festett, nemezelt díszeket, hűtőmágneseket, és alkotásaikat áruba is bocsátották.

– Nagy az érdeklődés a munkánk iránt, volt, amit félre is kellett tennünk, hogy amikor kijönnek a templomból az emberek, hazavihessék. Nekünk ez a gipszből készült ló a kedvencünk. Eredetileg úgy volt, hogy ki is színezzük, de végül nem került rá sor. Így viszont aki megveszi, elszórakozhat a festegetésével – magyarázta az udvarfalvi Baki Tímea és barátnője, Kovács Izabella, aki Várhegyről érkezett.