Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Vegyük nagyjából azonos korúnak a Föld és a Világmindenség korát. Persze lehetett egy kis eltérés, a Föld a Világmindenség kialakulása után keletkezett, de ez a mi szempontunkból most elhanyagolható. A Föld koráról vallott nézetek az elmúlt fél évezredben nagy változásokon mentek keresztül. De az utóbbi 50 évben nagyobb mértékkel változott a Föld korának becslése, mint az elmúlt fél évezredben.
Ezért történhetett meg, hogy Erdős Pál világhírű matematikus 2,5 milliárd évet élt!
Erdős Pál (1913–1996), a világhírű magyar matematikus a nyolcvanadik születésnapján adott tévéinterjúban közölte, hogy ő maga 2,5 milliárd éves. E meglepő kijelentés bizonyítása igen röviden a következő:
„Amikor kicsi voltam, akkor a Föld 2 milliárd éves volt. Most [1993-ban] 4,5 milliárd éves.”
(forrás: Hogyan élhetett Erdős Pál 2,5 milliárd évet? Fizikai Szemle 2009/1. p. 11-14. Simon Péter Leőwey Klára Gimnázium, Pécs)
A Biblia bizonyos passzusai azt állítják, hogy a Világmindenség 6000 éves. Természetesen ezt egy gondolkodó nem kell tényként elfogadja. A Biblia költői képekkel dolgozik, allegorikus hasonlatokkal. Senki se vegye szó szerint a Bibliában megfogalmazott természettudományos kijelentéseket!
A geológusok és a biológusok a XIX. század elején még azt vallották, hogy a Föld nagyjából 100 millió éves! Aztán a radioaktivitás felfedezése adott lehetőséget arra, hogy a Világmindenség korát 4,5 milliárd évesre becsüljék. Simon Péter pécsi fizikatanár az előbb idézett Fizikai Szemlében közölt cikkében közöl is egy módszert, hogy középiskolás fizika-kémiai tudással hogyan lehet levezetni a 4,5 milliárd évet.
„A Föld korának jelenlegi legjobb közelítését a Patterson-féle (1956) meteoritmódszer szolgáltatja. Patterson azt feltételezi, hogy a meteoritok a Földdel azonos ősanyagból egyidejűleg képződtek, majd a képződés után elszakadtak. Ezen meteoritok jelenlegi ólomizotóp összetétele nyilvánvalóan két tényezőtől függ: egyrészt a keletkezésük pillanatában már meglévő ősólom-összetételüktől, másrészt a keletkezésük pillanatában meglévő U (urán) és Th (tórium) mennyiségétől, hisz ezek is ólomizotópokat termelnek. Válasszunk ki olyan meteoritot, amelyben nincs, vagy elhanyagolhatóan kevés az urán és a tórium. Ez a meteorit az ősólom-izotóp összetételét őrzi.”
(A tórium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme. Vegyjele Th, rendszáma 90. Az f mezőbe, az aktinoidák közé tartozik, épp ezért eléggé ritka. Egy természetes (232Th) és további 24 mesterséges izotópja ismert. Mindegyik alfa-bomló. A tóriumot Jöns Jakob Berzeleus svéd kémikus fedezte fel a XIX. sz. elején. Az oxidját találta meg egy sziklában, amelyből később a fémet is előállította. Az új fém nevét a Thor nevű északi istenről kapta.)
A Mindentudás Egyetemén 2003. október 27-én Patkós András professzor tartott egy előadást: A Mindenség mérése címmel, ebben kifejti:
„A 20. század utolsó évtizedében felgyorsultak a kozmológiai megfigyelő kutatások. 2003 márciusa óta az Univerzum életkorára vonatkozó »hivatalos« adat: 13,5-13,9 milliárd év, azaz a 100%-os hiba helyére 2%-os bizonytalanság lépett. A belátható Univerzum »sugárirányú« mérete 13 milliárd fényév. Úgy tűnik, hogy egyéb méretek megadására nincs is szükség, mert a Világmindenség egésze, a megfigyelési pont helyzetétől függetlenül, gömbszerűen szimmetrikus tulajdonságokat mutat, bármely irányban végzünk is vizsgálatokat. Végül, az Univerzumot mozgató különféle anyagfajtáknak a láthatárunkon belülre eső együttes tömegét Galaxisunk (a Tejút) tömegének 1000 milliárdszorosára becsülik.” (Forrás: Mindentudás Egyeteme. Szerző: Patkós András)
Vagyok annyira szkeptikus, hogy azt állítsam, ha igaz, hogy megtalálták a Higgs-bozont, akkor az is befolyásolja a Világmindenség koráról vallott elképezéseket!
Lehet, hogy mi is Erdős Pálhoz hasonlóan több milliárd évvel is túléltük már Erdős Pált!
13,5 milliárd év mértéke 13,5 x 109. Tehát 13,5 szorozva tíz a kilencedik hatványon. Tehát 10 a 9. hatványon az a nagyság, melyet nagyjából érzékelni tudunk. A Föld népessége elérte a hétmilliárd főt, mintegy 80 millióval több, mint egy évvel korábban. A világnépesség 82 százaléka fejlődő országokban él. A hannoveri székhelyű, nemzetközileg aktív fejlesztési szervezet számításai során abból indul ki, hogy másodpercenként átlagosan 2.6 ember születik a világon. A Föld lakossága tehát 7 x 109.
Hadilábon állunk a kormeghatározásokkal. Amikor nyolcadik osztályos voltam, a 9-es Számú Általános Iskolában Románia történelmét kötelező módon román nyelven tanították, és azt tartalmazta a tankönyv, hogy a román nép a XIII. sz.-ban alakult ki (Formarea poporului român). Mikor XII.-es lettem, szintén kötelező módon román nyelven kellett tanuljam Románia történelmét, de akkor már azt tanultam, hogy a román nép a XI. században kiformálódott. A Bukaresti Egyetem Matematikai Karán is, 3-ad éves koromban kötelező módon kellett Románia történelméből vizsgázzak, de csak akkor mentem át a vizsgán, ha a román nép kialakulását a IX. századra datálom. (Gondolom, a lényeg az volt, hogy mire megjöttek a honfoglaló magyarok, addigra a román népnek ki kellett formálódnia).
Ennyi nehéz kormeghatározás után engedjék meg, hogy egy kedves anekdotával fejezzem be, amely összeköti a 2,5 milliárd éves Erdős Pált Bolyai Jánossal: „Van egy ehhez kapcsolódó kedves történet, Erdős Pál mondta el a Gólyavárban [Budapesten] tartott előadásában. Erdős és Ulam a negyvenes években megoldottak egy számelméleti problémát, de nem publikálták. Húsz vagy harminc év múlva, nem tudva Erdősék eredményéről, egy fiatal indiai matematikus is rájött a megoldásra. Elküldte kéziratát Erdősnek, kérte a vélemé-nyét. Erdős gyorsan válaszolt: szép eredmény, gyorsan publikálja. A fiatalember cikke ezután megjelent. Csak később tudta meg másoktól, hogy ezt a tételt Erdősék már bebizonyították, csak nem tették közzé. Megkérdezte Pali bácsit, miért nem szólt neki erről, amikor a tanácsát kérte. A válasz igazi erdősi és gyönyörű szép: »Nézze, ebben az egyben nem szeretnék Gaussra hasonlítani«”.
(forrás: Staar Gyula: Az előadóművész. Beszélgetés Frankl Péter akadémikussal, Magyar Tudomány, 2000. 5. szám, megjelent a „Matematikusok és teremtett világuk” interjúkötetben is. Vince Kiadó, Bp. 2002)