*Illusztráció – Fotó: Nagy Tibor (archív)
Egy bő hónappal ezelőtt jókora késéssel megnyílt Marosvásárhely egyedüli szabadidőközpontja, a Víkendtelep. Akárcsak tavaly, idén is június második felében. Akkor a fürdőzőrész elkerítésével járó teendők meg a csónakázótó kikotrása, idén – a mindkét esetben hibás kedvezőtlen időjáráson túl – a városi költségvetés elfogadásának és a közbeszerzések lebonyolításának késése okozta az időeltolódást. Régebben május elsején nyílt meg a Víkend, és napsütés esetén napozni lehetett a medencék környékén, netán a merészebbeknek megmártózni az akkorra feltöltött medencékben. Ma már meg kell várni a kánikulát, mert június derekáig a medencék környéke el van kerítve. Az év nagy részében megközelíthetetlen, még májusban is át kellene ugornia a kerítést annak, aki megpihenne a környező padokon.
Ma már nem lehet fürdőzni a Maros partján a legendás Cementlapoknál, az egykori szabadtéri strand sem létezik (környékére a folyót átívelő hidat terveznek), tehát városunk területén ez az egyedüli lehetőség nyári melegben loccsanni egyet. Vagy kilátogatni a szomszédos Marosszentgyörgyre, az Ákosfalva község területén fekvő három (!) strand valamelyikére, esetleg a szovátai nyári zsúfoltságot választani (a nemrég felújított parajdi wellnessközpont sajnos bezárt). Sőt, egyesek veszik a fáradságot, és az autópályán könnyen megközelíthető Marosújvár szabadidőközpontjának a változatos szolgáltatásait élvezik. Száz kilométer ide és oda, nem számít, megéri azért, amit nyújtani képes.
Valamikor, a marosvásárhelyi Víkendtelep működésének csúcspontján nem a marosi rendszámú autók voltak többségben a parkolóban. Mára megfogyatkoztak a más, főleg szomszédos megyékből érkező fürdőzők. Nem csoda. Egyrészt azóta egyre több helyen létrejöttek fürdőzési lehetőségek, másrészt a mi egyetlen szabadidőközpontunk fénye megkopott. Pedig emberöltőnyivel ezelőtt a polgármesteri szék elnyerésének, majd a sorozatos újraválasztásnak kiemelt kampánytémája volt a korábbi viszonyokhoz képest szépen felújított Víkend. (Igaz, a kezdeményezés és a munkálatok elkezdése a korábbi polgármester érdeme, de a politikában megszokott, hogy más aratja le a babérokat.)
Az alábbiakban néhány víkendtelepi benyomásom osztom meg egy strandolásra alkalmas, meleg júliusi hétköznapról. Meglátásaim korántsem egyediek. A parkolóból vezető kicsi hídon az először hozzánk látogatót mindjárt eléri a dilemma: előre vagy hátra? A látvány ugyanis a „turistacsalogatás” mélypontja. A csónakázótó sohasem volt ilyen hínáros, gusztustalan. Mi már „megszoktuk”, de ennyire? Három éve nagy erőfeszítések árán még triatlon-világbajnokságot rendezett Marosvásárhely, igaz, csak annyira sikerült kitisztítani a víkendi holtágat, hogy az úszópróbán kétszer kellett vízbe ugrani: a rajtnál meg a táv felénél. Bizonyára emlékezetes marad a versenyzők számára, hiszen ilyenben még nem lehetett részük! Szóval, három éve sem volt (tavi)rózsás a helyzet, de azóta… Egy hónappal a szezonnyitás után csónakázni már képtelenség a csónakázótavon, legfeljebb egy-egy vállalkozó szellemű – és erősebb gyomrú – vendég merészkedik vízibiciklivel a sűrű vízinövények közé.
A medencék területére beléptető rendszer „szeszélyes”, egyeseknek türelemjáték. Még a segítőkész személyzetnek sem sikerül egyből megoldani a kódleolvasást. Aki megunja a sokszori próbálkozást, arrább sétálhat, és választhat egy kapuval ellátott beléptetőt, vagy a gyermekek és a filigránok egyszerűen átbújhatnak a rúd alatt. Amúgy ottjártamkor a főkapunál a jegyvásárlásnál a számítógépes rendszer sem működött egy órácskányit. Jó ezren váltottak jegyet aznap. Amúgy az árak alacsonyak, rendkívül alacsonyak. Annyi pénzért valóban sokat lehet kapni. Igaz, eddig még nem láttam kéregető koldust, most viszont az is megjelent az ingyenes zónában.
A három csúszdarendszer közül egyetlenegy üzemel. Az is csak kapacitása negyedével. Délután kettőkor indítják be, de félkor máris leállítják, hogy a motorok ne melegedjenek túl. Félórás szünetet követően egész órában indul újra. Sajnos egyetlen időmérő óra sincs a Víkendtelep területén, úgyhogy vízhatlan karórára vagy fejben számolásra van szükség. A sor nagy, legalább öt percet kell sorban állni egy lecsúszásért. De a húszlejes többletár ezúttal is olcsónak mondható. Ja, a négy csúszda közül a legkedveltebb, a piros egy-kettőre felmondja a szolgálatot. Csak a kiváltságosaknak adatik meg, hogy használhassák. A vízbe csobbanásnál egy alkalmazott tereli a vízbe érkezőket, hogy oldalra menjenek az esetleges ütközés elkerülése érdekében. Egyik kezében síp, a másikban cigaretta füstölög. Hol a sípot veszi a szájába, hol a szivarat. Bizonyára fel kellene világosítani a 2016 óta érvényes dohányzási rendelkezésekről, a közterületeken meg nem engedett füstölésről.
A szomszédos csúszda nem üzemel ugyan, de kitűnő árnyékoló hely egyeseknek. Amíg mások megfizetnek az új és korszerű napágyért, asztalért, ernyőért, addig árnyékban, fűben heverészni a csúszda alatt – főnyeremény. Egész pereputtyok foglalják el a csúszda környékét (hála a beruházásnak és számos hasonlónak, amiért újabban a nyugdíjasok jövedelmét is csökkenteni kell az állami deficit és adósság mérséklésére!), többen vagy a Hidegvölgyből jöttek, vagy máshonnan.
Nyilván pozitívumok is léteznek. Szellős a hely, a vízbe ugrók sem zavarnak túlságosan (a harminc fok feletti levegő mellett melegnek nem mondható a víz hőmérséklete, így hát nincs hatalmas nyüzsgés). A zuhanyozók abszolút többsége még működik (egy biztosan nem). A strandrádió folyamatos sugárzása figyelemfelkeltő és kellemes. Zárás előtt fél órával pedig két nyelven figyelmeztetnek az esti nyolc órai
zárórára, majd a sárga inges alkalmazottak udvariasan partra terelik a még lubickolókat. Igaz, a nap még javában süt, kívánatos lenne még maradni egy kicsikét. Aki viszont tényleg megvárja a zárórát, az már zárva találja a közvécét (pedig dicsérném: szépen felújították). Úgyhogy marad valamelyik nem túl népes vendéglő, avagy egy távolabbi és nehezebben becserkészhető bokor.
Íme, ezek voltak a benyomásaim Marosvásárhely egyetlen szabadidőközpontjában, a Víkendtelepen eltöltött júliusi kellemes nyári hétköznapon! Jöhet a Maros-híd a Víkendtelep környékén a több ezer lakost és városunk legmagasabb tömbházát befogadó lakótelepen, szóval jöhet a sokszorosra dagadó forgalom! A városi stratégia részét képező, már jóváhagyással és pénzügyi alapokkal rendelkező, Maroson átívelő, oda-vissza egyetlen sávos híd bizonyára nemcsak a közelben lakók életét keseríti meg, hanem éppen Marosvásárhely egyetlen szabadidőközpontja környékét zsúfolja, és megközelíthetőségét nehezíti meg. Miközben arra nézve még nem hallottam megoldást, hogyan sikerül csökkenteni Marosvásárhely minden lakosának közös kincse, a Víkendtelep környékének várható zsúfoltságát. Vagy elégedjünk meg azzal, ami van, és tegyünk azért, hogy még több legyen az elégedetlenség?
Részemről kellemes strandolást kívánok a Víkendre vágyóknak és igyekvőknek, no meg azoknak is, akik ma már kevésbé látogatják!
