Vidéki hagyományőrzés: Márton-napi vigasságok

A hét végén két vidéki helyszínen is szerveztek Márton napjához kötődő rendezvényeket, ami mutatja: néhol még élnek az egykori szokások. A Márton-napi lakomákról az éttermek sem feledkeztek meg, a marosugrai kastályszállóban például a szombati libavacsorán ötfogásos menüt szolgáltak fel ugyanennyi féle újbor kíséretében.

Márton napja a karácsony előtti negyvennapos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, mulatságok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, mert „aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több itallal egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.

Tours-i Szent Márton püspök ünnepnapjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik a magyar nyelvterületen. A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

 

Negyedszer tartottak vásárt

Szombaton Erdőszentgyörgyön kilencedik születésnapját ünnepelte a Százfonat egyesület. Ambrus Emese szervezeti elnöktől megtudtuk: kezdetektől a népi kultúrához és annak értékeihez való visszatérést szorgalmazzák a Százfonat néptánccsoport és szinte minden egyéb tevékenységük révén. Szent Márton napja a Szent György napján kezdődő mezőgazdasági évadot zárja, a termésbegyűjtés lezárta is, így az első években is foglalkoztak a Márton-napi szokásokkal, de Márton-napi vigadalmat csak negyedik éve szerveznek. A rendezvénnyel a szervezők nemcsak a táncos gyerekek és iskolások, illetve azok szülei felé kívánnak fordulni, hanem az utóbbi években a kisváros lakossága felé is nyitottak, ezért is tartanak ezen a napon vásárt. Bár a településnek van hetipiaca, a vásárt fontosnak tartják, hogy a helyi termelők is megmutathassák értékeiket. Mivel többen elutaztak a budapesti székely termékek vásárára, a hét végén csak tizenhárom asztalt foglaltak el az árusok a kastély udvarán: a fafaragványok, vesszőkosarak, porolók, szőttesek, lopótökök, virágdíszek, adventi és karácsonyi díszek, horgolt figurák és tárgyak mellett péksüteményeket, lekvárokat, ribizlikészítményeket, gyógyteát és paprikát lehetett vásárolni.

Ezzel párhuzamosan az iskolaközpont nyolc osztálya vett részt az ilyenkor szokásos börzén, amikor az otthon fölöslegessé vált, de jó állapotú játékaikat, ruhaneműt kínálják fel megvételre a diákok, de voltak, akik saját kézimunkáikat, süteményt, szendvicset is árultak: a begyűlt összegeket osztálypénzként használják fel. És az sem mellékes, hogy ilyenkor együtt lehetnek a diákok, szülők és tanárok.

Az udvaron lovagolni és íjazni is lehetett, de otthon készített töklámpásokat is hoztak a gyerekek, amiket a kastélylépcsőn tettek közszemlére, majd egy héttagú zsűri értékelte őket. A kastély pincéjében kézműves-foglalkozásokat tartottak: gyöngyfűzésre, agyagozásra, nemezelésre és egyéb kreatív alkotások készítésére várták a kicsiket-nagyokat.

Délután 4 óra körül bomlott a vásár, egy óra múlva a tömeg meggyújtott lámpásokkal levonult a kultúrotthonba, ahol néptáncműsor zajlott. A színpadon a helyi, balavásári, gyulakutai, sóváradi és szovátai táncosok és hegedűsök mutatták meg tehetségüket, majd utána tánc-házban szórakoztak a gyerekek. Ambrus szerint már felnőtt a kisvárosban is egy olyan nemzedék, amely szeret és tud népzene mellett mulatni. Az est során különböző tárgyakat sorsoltak ki, és természetesen a várva várt fődíjat, a nap során közszemlére bocsátott libát is: a szerencse a helyi Csizmadi Botond 4. osztályos diáknak kedvezett.

Az idei vigadalmat mintegy másfél ezren látogatták meg, köztük volt Csibi Attila Zoltán polgármester és Császár Károly szenátor is.

 

Sokat érő liba

Nyárádszentmártonban vasárnap már huszonegyedik alkalommal tartottak Márton-napi vigadalmat. Ezen a napon a katolikusok Szent Márton búcsúját ülték, míg az unitárius templomban ökumenikus istentiszteletre került sor, amelyen Kerekes József csíkfalvi református lelkész Szent Márton legendáját elevenítette fel: a katona Márton köpenyét kettévágta, egyik felét a városkapuban didergő koldusra terítette. Éjszaka álmában Jézust látta a szentek seregében, vállán a fél köpennyel, amelyet büszkén mutatott fel, hogy Mártontól kapta. Mindennapi életünkben egy dolog a fontos: mikor mit és hogyan teszünk másokkal, és legyen mindennap olyan cselekedetünk, amit körülöttünk élő embertársaink vagy éjszakai álmunkban Jézus büszkén mutathat fel. 

Az istentisztelet után a helyi óvodások és kisiskolások mutattak be rövid műsort libás gyerekjátékokból, illetve a Márton-naphoz kötődő időjóslatokkal, ezt követően a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar adott elő egyházi, hazafias és Szent Márton-dalokat.

A gyönyörű őszi napsütésben a templom szomszédságában ismét megterült az asztal, mindenkinek jutott bőven zsíros kenyér hagymával, kalács, tea, ital, a zenészek is rázendítettek, így estig lehetett énekszóval mulatni. Természetesen nem maradtak el a sorsjegyek sem, délután különböző tárgyakat, kalácsot, kenyeret, zsírt, bort lehetett nyerni, de libát is. Ezt, az elmúlt két évtizedtől eltérően, nem sorsjegyen lehetett megnyerni, hanem árverésen: egy gágogó jószág 300, egy másik 200 lejért kelt el.