Vibráló gondolatszigetek

A Z nemzedék fesztiválja

Bulik, koncertek, izgalmas találkozások összetéveszthetetlen Maros-parti hangulatban – ez volt a harmadik VIBE fesztivál, amelynek résztvevői a megannyi koncertélmény mellett valami mást – igazi szellemi rezgést, kamatoztatható tudást – is hazavihettek. A különféle témákat érintő alternatív Koli-programok végig népes közönség előtt zajlottak, így ismét bebizonyosodott, hogy a mai tizen- és huszonévesek a szórakozás mellett világképük gazdagítására is vevők. 

Mobilközelben nagyobb figyelem

A pénteki tudásfórum egyik legnépszerűbb beszélgetése az Y generációs tanárok versus Z generációs diákok című volt. Domokos Ferenc, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (MAKOSZ) elnöke Nagy Egon középiskolai magyar szakos tanárt az internet világába beleszületett tizenévesek megszólításának lehetőségeiről kérdezte, közben a pedagógusi tekintélyről, a lazább tanár–diák kapcsolatról és a pomodoro technikáról – a 25 perc tanulás, 5 perc szünet módszeréről – is szó esett. 

Amikor a tanóra elején elfelejti összeszedni a telefonokat, ha megosztott figyelemmel is, de szellemileg jelen vannak a diákok az órán, míg a mobilok begyűjtése után teljesen megszűnik a figyelem – árulta el meglepő tapasztalatát a fiatal pedagógus, majd arról mesélt, hogyan lehet a rendszerváltás előtti, merev tanítási stílusból kimozdulva a facebookos, instagramos nemzedék számára is befogadhatóvá tenni a tantervben előírt ismeretanyagot. 

 – Nem tananyagot tanítunk, hanem hús-vér diákokat – szögezte le Nagy Egon, majd az izgalmas óraindítás, a témára való ráhangolódás fontosságáról beszélt. Azt is elmondta, hogy tanítás közben szívesen alkalmaz különféle digitális platformokat, kép és szöveg ugyanis nagyon jól együttműködik, illetve projektmunkákra is lehetőséget ad a tanítványainak, akik olyan magas szintű videókat készítenek, amelyeket „bűn lenne nem megjutalmazni”. Ő maga is gyakran visz powerpointos bemutatókat a tanórákra diktálás helyett, a tananyag tollbamondása közben ugyanis az ismeretátadás elveszíti a lényegét. Ez a tanár kicsinyességének a jele – vélte a fiatal pedagógus.

 „Nézzétek, mém lettem” 

Nagy Egon fontos szerepet tulajdonít a humornak, és jó néven veszi, ha a tanítványai vicces beszólásokkal oldják az órák hangulatát.

 – Egy pedagógusnak nemcsak lexikálisan kell a „topon” lenni, fontos, hogy nyitott legyen a diákok iránt, bízzon bennük, és ne csak a vicceiken, hanem saját magán is tudjon nevetni, önmaga paródiája legyen – fejtette ki. 

A meghívott arra is kitért, hogy a köztudatban a magyartanár még ma is vitézkötéses viseletben pompázó, a Himnuszt és a Szózatot kívülről fújó figuraként él. Azért, hogy a diákok a tanóráin ne ezt érezzék, újra meg újra meg kell dolgoznia, újításokat kell kitalálnia. Tanári pályafutása kezdetén például a hagyományos körbeülős bemutatkozó beszélgetés helyett ismert dalszövegeket osztott ki az osztályokban, és arra kérte a tanulókat, hogy szabadon értelmezzék a sorokat, hogy rájöhessenek: a nap mint nap hallott dalok rejtetten róluk szólnak. A romantika és a felvilágosodás korát összegző tanórára irodalmi mémekkel készült, a Bánk bánt pedig többórányi drámapedagógiával vitte közelebb a diákokhoz, mi több, azon sem ütközött meg, amikor egy felmérőn az egyik tanítványa Gertrudis királynőt „smekernek” nevezte. Humorosan fogta fel azt is, amikor a diákok a nevéből kiindulva – Eg(on), Eg(of) – mémet készítettek róla. 

 – A mémek nem mindig pozitív töltetűek, de engem ez teljesen feldobott, hiszen azt bizonyította, hogy nem beskatulyázott magyartanár lettem, hanem olyan, akinek a nevével játszani lehet. Előszeretettel mondogattam is az ismerőseimnek, hogy „nézzétek, mém lettem” – jegyezte meg Nagy Egon.

A továbbiakban a magázás, tegezés szerepéről, illetve szerepnélküliségéről, a leckeleadás és -átadás különbségeiről és a tanári visszaélésről, a diákokat megalázó magatartásról is szó esett.

Nagy Egon a tekintély kivívása és tanítványai „bedobozolása” helyett a figyelemfelkeltő, interaktív ismeretátadásra, valamint arra törekszik, hogy diákjai önállóan gondolkodjanak, azt se vegyék készpénznek, amit tőle hallanak. Célja, hogy a tanóráira beülő fiatalok megtalálják a szavakat, és összefüggően, félelem nélkül ki is tudják mondani azokat.

Irány Amerika

A külföldi diákmunka iránt érdeklődő fesztiválvendégek a Munka a Föld körül, munkahelyek utazóknak című beszélgetésen kaphattak hasznos útmutatást terveikhez. Odobleja Anita, a Student Travel iroda programvezetője az ügynökség amerikai egyesült államokbeli kulturális csereprogramját ismertette részletesen, a jelentkezőknek szervezett állásbörzéről, a kiutazáshoz és munkavégzéshez szükséges iratok beszerzéséről, a munkapiaci kínálatról és a külföldi munka anyagi, lelki, szellemi hozadékairól is beszélt. 

 – A hazatérő fiataloknak megváltozik a kisugárzásuk – jegyezte meg a programvezető, akitől azt is megtudhattuk, hogy a csereprogramokat szervező ügynökség tavaly múlt húszéves, és a nagyobb városokban, köztük Marosvásárhelyen is működő kirendeltségeinek küszöbét évente 5000 diák lépi át. 

Dr. Vallasek Magdolna, a Sapientia egyetem tanára munkajogi ismeretekkel vértezte fel hallgatóságát, egyebek mellett a kiskorú munkavégzőket érintő védelmi követelményekről – pl. rövidebb munkaprogram, több szabadnap, kizárólag nappali munkavégzés –, valamint a munkaszerződés megkötéséhez vezető lépésekről és a szerződéskötés utáni próbaidőről is szólt. 

Demeter Anita nagy fesztiválozó, egyik nyarát mégis feláldozta az amerikai diákmunka kedvéért. A beszélgetés harmadik meghívottjaként a nyugati parton szerzett tapasztalatairól mesélt. Beszámolója elején elárulta, amíg kint volt, sajnálta, hogy lemarad a szokásos nyári programokról, de utólag rájött, hogy egy itthon átbulizott nyár nem ér annyit, mint az a rengeteg élmény, amit egy másik kontinens kínál. Az, hogy valaki mennyi pénzt tud megtakarítani a külföldi munka során, nagyrészt a szorgalmától, egy második állás vállalásától, valamint attól is függ, hogy mennyire felkapott helyre kerül – tudtuk meg Anitától. Az ő munkaköre két részből állt, a hét első felében hatalmas házakban takarított, a többi napon pincérsegéd volt. Anita számára az anyagiaknál fontosabb volt az élménygyűjtés, és ebből ki is vette a részét, egy ismerőse viszont a két munkahelyen ledolgozott nyár után tízezer dollárral tért haza. 

Azoknak a fiataloknak, akiket a távoli vidékek helyett az itthoni vállalkozói életforma vonz, Takács Kató Kata és Balogh Zsuzsa tartott „cégalapító gyorstalpalót”. A vállalkozástípusokra, a szükséges iratokra és a költségekre is kiterjedő ismertető után az előadók közös játékra, fiktív cégalapításra hívták a jelenlevőket, hogy az elhangzottak a gyakorlatba ültetve rögzülhessenek.

A pénteki Koli-programok résztvevői a nap többi részében olyan izgalmas témákkal találkozhattak még, mint a digitális korban megjelenő robotgenerációk, a technologizálódó mezőgazdaság vagy az űrkutatás mint karrier.

Virtuális térbe született millenárisok 

A 2000-es, millenniumi nemzedékhez és nemzedékről szóló beszélgetésekből szombaton sem volt hiány. Dr. Kádár Magor kommunikációs szakember, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára izgalmas, interaktív előadása során azt fejtegette, hogy miért nem „fekszik” a mai tizenéveseknek az oktatási rendszer. Az első körben a résztvevők egy mobiltelefonos applikáció segítségével jellemezhették egyetlen szóban a mai iskolát. A kivetített válaszok alapján a rendszerre leggyakrabban használt jelző az „elavult” volt. Ezt követően a virtuális kommunikációban használt rövidítések megfejtésével – pl. LOL (Lots of laugh, azaz sok nevetés), PPL (people: emberek), IDK, IDC (I don’t know, I don’t care, azaz Nem tudom, Nem érdekel) és a Z nemzedéket leginkább jellemző TLTR (Too long too read, vagyis Túl hosszú elolvasni) – tesztelhették, mennyire tartoznak a millenárisokhoz, ahhoz a nemzedékhez, amelyet sok tanár „kütyüsnek”, figyelemzavarosnak, izgalomkeresőnek tart. 

 – Megjelent egy új nemzedék, amely online van. Az oktatási rendszert ehhez a jellemzőhöz kellene igazítani, azaz „update-olni”, frissíteni... Ez az első alkalom, amikor globális szinten van egy nemzedék, amely sokkal jobb valamiben, mint az előtte járók – hallhattuk egyebek között az előadótól, aki ezt követően arra várt válaszokat, hogy mitől lenne menőbb az oktatás. Művészet, felhasználható info, az információk becsomagolása, élményközpontúság – követték egymást a tippek az sms-falon. Kádár Magor szerint a technikai tudás mellett mindenekelőtt a kreativitást és az alkalmazkodóképességet kellene fejleszteni a Z nemzedék oktatásakor, hogy a fiatalok ne csak a saját rendszereiket alkalmazva próbáljanak boldogulni a világban. Pozitív példaként a diákokat kompetenciák szerint csoportosító dán modellt hozta fel, amelynek kapcsán a multidiszciplináris tudást biztosító projektekre – pl. madáretetőkészítés – is kitért. A továbbiakban az alternatív oktatási programokról és a gamifikációról, azaz a tanítás játékosításáról is szó esett, az előadás hallgatósága pedig azon is elgondolkozhatott, hogy jövendő pedagógusként mit vállalna fel az iskolai rendszer megváltoztatása érdekében.

Dumaidővel hackelt fegyelmezés

Kádár Magor tematikájához kapcsolódott Joós Andrea biológiatanár, élménypedagógus Hogyan hackeljük meg a diákéveket? című előadása is. Az oktatási rendszerbe a televíziós műsorvezetés világából érkezett tanárnő őszintén beszélt pedagógusként megélt kudarcairól, arról, hogy a kezdeti lelkesedés után nagyot „koppant”, ugyanis éppen az általa gyűlölt tanári attitűdöket vette fel. Amikor ráébredt arra, hogy ez így nem jó, elhatározta, hogy megpróbálja „meghackelni” a rendszert, azaz megkerülni annak adottságait. A tanári „túlélés” eszközének számító fegyelmezés helyett bevezette a tanórákat megszakító, pár perces „dumaidőt”, amikor a diákok szabadon beszélgethettek, ehettek, ihattak, a tananyag számonkérési formájaként a videó- és a csoportos feleletet, a számokban kódolt értékelési rendszer helyett a pontgyűjtést, amelyben a kreativitásnak és a játékosításnak fontos szerep jutott – pontok jártak például egy IKEA-s papuccsal megjelenített papucsállatkáért. A kollektív önsajnálat helyszíneként funkcionáló tanári szobában angyalkás, ajándékozós játékot kezdeményezett a pedagógus, akit még a „hackelős” időszak előtt egy betegség ébresztett rá a kiégésre és arra, hogy váltania kell. Ezután lépett ki a rendszerből, és tért át a tehetséggondozós élménybiológiai programra. A tömegoktatásba való visszatérést nem zárja ki, de még gyűjti hozzá a bátorságot – derült ki előadása során, amelynek egyik izgalmas, a legtöbb közönségkérdést kiváltó része a kétféle – rögzült és fejlődő – gondolkozásmód felismeréséről, megkülönböztetéséről szólt. Az előadás jelenlegi és jövendőbeli pedagógusokat megcélzó üzenete pedig: „a változás egyetlen lehetősége az, ha a rendszer helyett önmagunkat, a saját hozzáállásunkat hackeljük meg”.

Sok fesztiválozó volt kíváncsi Dezső Bence erdélyi származású videókészítőre, véleményformálóra is – a 21 éves „influencerrel” zajlott beszélgetésre visszatérünk –, és még ennél is nagyobb tömeg gyűlt össze a Tibi atya-jelenséget elindító Tóth Mátéval való találkozásra. Természetesen a hétfő hajnalban záruló megabuli további nappali kínálata – egyebek mellett a jelen lévő egyetemek programjai, a megannyi sporttevékenység, bemutató és beszélgetés – sem maradt közönség nélkül. A Maros-parti fák alatt mindenki megtalálta a leginkább kedvére való időtöltést, a négy napon át „vibráló” tömeg látványa legalábbis hamisítatlan, szabad VIBE-élményről árulkodott.