Vészhelyzet-szimuláció

Éjféltájt villogó és vijjogó mentőautók, tűzoltókocsik, rendőrök, csendőrök lepték el a vidrátszegi Transilvania repülőteret. Összeszorult a torkunk, s feltételezhetően azoknak is, akik éppen az E-60-ason gépkocsival ott hajtottak el. Mi történhetett? Baleset, szerencsétlenség? Vajon halottak is vannak? Bizonyára, ha ilyen erőkkel vonulnak ki a mentők, s ilyen nagy a sürgés-forgás az éjszakában. Szerencsére mindez csak megjátszott baleset körüli mentőakció volt. Még belegondolni is rossz, milyen lehet „élesben”, amikor sérültek életéért kell küzdeni, s amikor lángra kap a repülőroncs tele kerozinnal, ha a megjátszott ennyire megdöbbentő tud lenni.

 

Felszállt a WizzAir-gép, kezdődött az akció

23 órakor érkeztünk a repülőtérre. A ciklamen-lila-fehér óriás, a budapesti WizzAir-járat gépe éppen az utasokat várta. Ritka látvány, sokan az ablakhoz tapadva figyelték a történéseket. A gép késéssel érkezett, így késéssel is szállt fel. Miután eltűnt a végtelen sötétben, szokatlanul nagy lett a nyüzsgés a repülőtéren. Kezdődött a forgatókönyv szerinti akció. Először egy autóbusz jelent meg az összetört repülőgép szerepében, aztán szirénázó mentők érkeztek. Hivatalosságok sürögtek-forogtak. A sajtó egyelőre maradt a kordon mögött, illetve az emeleti teremben. Jobb is volt ott, hiszen szokatlanul lehűlt a levegő. 

– Vészhelyzet van, a sajtót nem engedik a helyszínre – közölték velünk, ami kissé zavart, hiszen azért érkeztünk, hogy szemtanúi legyünk a balesetnek és az azt követő mentésnek. Érdekes, a kijelentés ellenére sem távozott senki, mert újabb látványosságra várt. S a fényekből álló látvány a távolba vesző koromsötétben egyre terebélyesedett, de a közelébe jutni még mindig nem lehetett. Egyszer csak előállt egy kisbusz, közölték, mégis úgy döntöttek, közelebb mehetünk, s máris a rohammentősök sátra előtt találtuk magunkat. 

A „szereplők” nagyon komolyan vették a dolgukat, a hordágyakon fekvő áldozatok behunyt szemmel feküdtek, meg sem mozdultak, miközben elsősegélyt kaptak. A mentős orvosok, asszisztensek rádión kapták a jelentést, hogy hány áldozatra számítsanak még. Az elosztóból kétfelé, a nagyon súlyosak és a kevésbé súlyosak osztályára vitték a betegeket. Közben kint a tűzoltók is akcióba léptek, vízsugarakkal oltották a tüzet a földről és a magasból. Mindenki rádión kapta a jelentést, a parancsot, és tette a dolgát. 

A félelmetes látvány hála Istennek csak gyakorlat volt!

 

21 utasból 60 megsérült

 A Maros Megyei Tanács és a repülőtér két évvel ezelőtt vállalta, hogy megteremti a lehetőséget a reptér biztonságos üzemeltetésére, illetve a minél magasabb színvonalú szolgáltatásra. Ennek érdekében sikerült pénzalapokat biztosítani és felújítani a kifutópályát, amire ötven éve nem került sor. A biztonságnak egy másik vetülete is van, a hatékony beavatkozás, ha baleset történne. A gyakorlaton egy 180 férőhelyes repülő balesetét szimulálták. A repülőben 121 utas volt, közülük 60-an megsérültek. A sérülteket első lépésben a repülőtér saját mentőcsoportja a saját eszközeivel látta el, mindaddig, amíg a speciális mentőalakulatok a helyszínre nem értek. Az utasokat, a balesetet szenvedett áldozatokat önkéntesek „alakították”. Őket az illetékes intézmények mozgósították, hogy sikeres legyen a gyakorlat. 

 

Az életmentés elsődleges 

– A szeptember 28-ára virradó éjszaka egy olyan gyakorlatot hajtottunk végre, amelyet szántszándékkal nehezítő körülmények közé helyeztünk, éjszakai, rossz látásviszonyok és rossz időjárási körülmények közepette. Az akció 23 órakor kezdődött, és több mint három órát tartott. Nem csupán egy repülőgép-balesetet szimuláltunk, hanem egy felügyelet nélkül hagyott csomag „hatástalanítását” is, amelyhez pluszerők bevonására volt szükség. Nagyon nagy segítségünkre voltak a partnerintézmények, elsősorban a Katasztrófavédelmi Felügyelőség, a rohammentő szolgálat és az összes többi intézmény, amelyek szerepe és hatásköre közbelépni balesetkor. A repülőtér felkészült, hogy minden mentőalakulat beavatkozik, de azt, hogy hány mentőkocsi, hány tűzoltóautó és hány mentős érkezik, nem tudtuk előre. Ez attól függött, hogy piros vészjelzés esetén mit ír elő az illető intézmény szabályzata. Több mint 25 speciális mentőkocsi volt a helyszínen – tájékoztatott Peti András, a Transilvania repülőtér igazgatója.

– Hogyan nézne ki egy valódi mentés? – tettük fel a kérdést a repülőtér igazgatójának. 

– Ha baleset történne, a repülőtér a három saját tűzoltókocsiját, saját mentőautóit vetné be. Helyben orvosi szolgálat is van, a személyzet elsősegélynyújtásra, mentésre szakosodott. Egy nemkívánt repülőtéri esemény alkalmával a repülőtér összes alkalmazottja akcióba lép, hiszen az életmentés elsődleges. 

A légikikötőnek évente egy-egy ilyen gyakorlatot el kell végezni ahhoz, hogy a működési engedélyhez kötött feltételeket teljesíteni tudja. A marosvásárhelyi repülőtéren nem volt soha ilyen méretű és komplexitású vészhelyzetgyakorlat.

– A legnagyobb eredménynek tartom, hogy a mentőalakulatok hatékonyan együtt tudtak működni. Bebizonyosodott, hogy összehangolt az együttműködés, egységesen léptek fel, a reakció gyors volt. A kiértékelőn majd levonjuk a megfelelő következtetéseket: elértük-e a célt, vagy kell még javítani a mentési akció menetén. 

Mircea Duşa prefektus végig ott volt a vészhelyzeti akción, követte az eseményeket. Mint mondotta, ezután negyedévente szerveznek segélynyújtási gyakorlatot a repülőtéren. A marosvásárhelyiek mellett mozgósították a segesvári, a dicsőszentmártoni és a szászrégeni katasztrófavédelmiseket is. A prefektus szerint a gyakorlat eredményes volt, s bízik abban, hogy valós balesetben is ilyen jól helytállnának a mentők. 

De erre inkább ne kerüljön sor!