Vélemény

A közel három évtizednyi demokráciánkban már nem is tudom hányszor váltották egymást az oktatásügyi miniszterek, de valahogy most is olyanok irányítják a jövő nemzedék felkészítését, akik nem akarnak tudomást szerezni arról, hogy nem lehet mindent egy kaptafára húzni. Ahhoz, hogy a magyar, avagy a hazánkban élő közel 20 kisebbség nebulói minél könnyebben megtanulhassák, elsajátíthassák, megszerethessék az állam nyelvét, különösen olyan helységekben, ahol a kisebbség él többségben, az állam nyelvét oktató tanügyi kádereknek ismerniük kellene az illető kisebbség nyelvét, a 0–IV. osztályos román tananyagot és annak módszertanát.

Erre fel a napokban a Hivatalos Közlönyben megjelenik Románia kormányának 9/2018-as rendelete az oktatási területre vonatkozó egyes normatív jogi előírások módosításáról és kiegészítéséről, mely azonnali hatállyal augusztus 31-én életbe is lépett, és melynek a 17. pontja kimondja, hogy: Az általános iskolai oktatásban a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló osztályokban a tantervben szereplő román nyelvet és irodalmat csak román szakos pedagógusok taníthatják. 

Ezzel lefokozták a mintegy 52.000 kisebbségi gyermeket oktató 3.000 pedagógust, akiknek nagy többsége nemcsak a pedagógiai líceumok végzettje, hanem kiegészítésként már évek óta a tanítóképző főiskolákban fejlesztették ismereteiket, vizsgáztak, diplomáztak, és ami a legfontosabb: ezek a tanerők a 0–IV.-es osztályoknak tanítandó román nyelv oktatásának módszertanát tanulták, ezt az V–VIII., netán a líceumban oktatók nem ismerik. Ezek között a tanítók között olyanok is vannak, akik épp román nyelvű tankönyvek írásával is sikeresen szerepeltek az Oktatásügyi Minisztérium által meghirdetett pályázatokon. 

Szász Károly