Vásáros hely Vásárhely

Nem én találtam ki e hangzatos és számunkra kedves címet. A Magyar értelmező kisszótár egész pontosan így határozza meg a vásárhely összetett magyar szót: vásárok tartására való hely. Gondolom, ezt így tudták elődeink is, amikor sok-sok évvel ezelőtt leírták, kimondták a Maros középfolyása tájékán épülő település nevét: Székelyvásárhely. Azóta nemcsak székelyek árulnak, vásárolnak, csereberélnek itt szükséges, néha kevésbé fontos, de szem-szájnak tetsző árut. Megszoktuk, szeretjük, bíráljuk és féltjük, büszkék vagyunk rá, és lokálpatriótákként védjük hírnevét, találónak tartjuk elnevezését, amint az idei városnapokon is vásáros hangulat teremtődött a főtéren.

Történelmi feljegyzések szerint először latin nyelven jelenik meg neve, ami azóta egypárszor változott az idők és a történelmi meg politikai helyzetek alakulásával, mert volt Novum Forum Siculorum, Székelyvásárhely, Marosvásárhely, Neumarkt am Mieresch, és lett Tg. Mureş. Egy azonban mindenikben ott található: forum – vásár – Markt – târg. Németeket (szászokat) ugyan nem láttam a városnapi vásárban, de románok és magyarok meg székelyek szép számmal ajánlották áruikat, mert volt itt csekefalvi levendula, udvarfalvi virág, korondi porcelán és széki varrottas: vásárhely volt Marosvásárhely, és hűséges folyónk nevét azért kell odakapcsoljuk városunk megnevezéséhez, mert a Kárpát-medencében nem egyedül viseli ezt a nevet. 

A Dés és Zsibó között fekvő Oşorheien már senki sem beszél magyarul, de ottjártamkor egy idős bácsi tört magyarsággal kimondta a falu eredeti nevét: Erdővásárhely. A Szamosújvár melletti Kékesvásárhelyen pár évvel ezelőtt még négyen vallották magukat magyarnak, de a Kassa és Nagymihály közötti felvidéki Trhovistét már senki sem akarja Vásárhelynek nevezni. Vigasztal viszont a délvidékiek kitartó helytállása, hogy a szerb fővárostól, Belgrádtól alig 50 km-re fekvő Debeljace még mindig Torontálvásárhely. A kalotaszegi Gyerővásárhelyen és a partiumi Fugyivásárhelyen még minden vasárnap szólnak a magyar református templom harangjai, ahogy a katolikus templom harangjai is a magyarországi Somlyóvásárhelyen és Kisvásárhelyen. 

Valahol Hódmezővásárhely és Kézdivásárhely között, majdhogynem félúton jó volt látni, elvegyülni és élvezni a főtéren vagy a vár mellett a városnapok idejére szervezett vásárt Marosvásárhelyen. Azon a helyen, abban a városban, amely még Mátyás királytól nyerte vásáros hely jogát. Híres királyunk 1482-ben adott szabadalomlevelet a vásárhelyi vásárra, méghozzá évente három országos vásári jogot kapott ez a város. Ezek egyike úrnapjára esett, vagyis pünkösd utáni második csütörtökre – azaz éppen erre a mai napra.