Az a legenda terjed mostanában, hogy az egyik marosvásárhelyi szenátornak a karrierjébe került, hogy kiállt a román nemzeti érdekekért.
Az a legenda terjed mostanában, hogy az egyik marosvásárhelyi szenátornak a karrierjébe került, hogy kiállt a román nemzeti érdekekért. Pártja „hálából” nem vette fel a jelöltlistára, pedig a következő négy évben is ezeknek az érdekeknek a védelmére tette (volna) fel az életét. Egyes nacionalista erők és a nacionalista sajtó védelmébe vette és az RMDSZ-szel cinkosan összejátszó, megalkuvó, hazaáruló román politikum áldozatának állítja be. Egyébként az áldozatként emlegetett honatya – áldozatra egyáltalán nem jellemző leleményességgel – pillanatok alatt megoldotta saját problémáját, egy másik párt megyei elnöke lett hirtelen, és a képviselői lista elő helyét is megkapta. Az más kérdés, hogy a pártnak Maros megyében nem sok esélye van a parlamentbe jutásra.
De, hogy folytassuk a legendát, a szenátor „kálváriája” nem most kezdődött. Hanem már annak idején, amikor egykori patrónusa, a marosvásárhelyi polgármester védőszárnyai vette, és a kormánymegbízotti székbe emelte. Ekkor kezdte el teljes erőbedobással „védeni” a „román” erdőket a magyar grófok leszármazottaitól, és indított perre pert az erdőiket visszakapó tulajdonosok ellen. Ugyanis szerinte minden erről szóló bírósági döntés törvénytelen volt, a javak jogtalanul kerültek vissza a tulajdonosokhoz, ezek
és mohó, kapzsi ügyvédek cinkos összejátszása nyomán. Akkoriban az igazságügyi tárcától kért perellenőrzési és -felügyeleti támogatást azokban a perekben, amelyek tétje az erdők visszaszolgáltatása volt magyar nemesi leszármazottaknak.
Az erdők mellett szörnyen aggasztották a székelyek jogkövetelései, a magyarság politikai szervezeteinek állítólagos feszültségkeltése, a magyar nyelv igazságszolgáltatásban való hivatalos használatáról szóló törvénytervezet, és főleg a marosvásárhelyi római katolikus iskola visszaállítása. Szerinte ezek mind súlyosan csorbították a románok jogait. Ami ugyan józan ésszel nehezen érthető, de nem is keresünk logikát benne. Tény, hogy addig interpellált, míg az iskolában egyszer csak minisztériumi ellenőrző bizottság jelent meg, mára meg oda jutottunk, ahová...
Egyesek e köré az „áldozat” köré szőttek legendát. Egy magyarfóbiájáról ismert volt honatya szerint ő volt „az egyetlen a parlamentben, aki a román nemzeti érdekekért harcolt, hogy visszaszerezze a mások által elorzott erdőket és aki vehemensen kikelt Erdély történelmének meghamisítása ellen”. (?!?) Ami miatt pártja nem jelölte újabb mandátumra.
Nos, ez a legújabb vásárhelyi legenda.
Mint tudjuk, a legenda általában egy vallási szempontból fontos személy, szent, mártír életéről szól. Szűkebb értelemben azt a középkori műfajt nevezik így, amely a keresztény szentek életét mondja el. Fő eleme a szent erényeinek felsorolása...
A legenda az újabb időkben a nem bizonyítható, de nagy hatást kiváltó, félig igaz történeteket is jelenti. Ezenkívül legendának nevezik egy beépített vagy fedett ügynök álcáját is.
Az olvasóra bízzuk, döntse el, hova sorolható ez a vásárhelyi legenda.
