Vasarely Marosvásárhelyen

Újra különleges művészeti esemény színhelye lesz a Bernády Ház. Az op-art pápájának nevezett világhírű alkotó, Victor Vasarely műveiből nyílik kiállítás június 6-án, szerdán délután 6 órakor.

Új kiállítás nyílt a 25 éves budapesti Vasarely Múzeumban

Újra különleges művészeti esemény színhelye lesz a Bernády Ház. Az op-art pápájának nevezett világhírű alkotó, Victor Vasarely műveiből nyílik kiállítás június 6-án, szerdán délután 6 órakor. A Bukaresti Magyar Kulturális Intézet kezdeményezte erdélyi vándortárlat újabb állomása Marosvásárhely. Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja közreműködésével már Kézdivásárhelyen és Csíkszeredában láthatták a válogatott anyagot, Csepei Tibor magyarországi műgyűjtő gazdag Vasarely-kollekciójának egy reprezentatív részét. A szerdai megnyitón jelen lesz és beszédet mond a műgyűjtő zeneszerző, az 1997-ben elhunyt barátjára emlékezik Vasarely művészetének „kulturális nagykövete”. A kiállításhoz kedvcsinálóként ma kiragadunk egy részletet Lakatos Mihály, a sepsiszentgyörgyi MKK igazgatója Hány éves korában halt meg Vasarely? című hosszabb írásából.

Ha valaki hajlamos hinni a XIX. századi gyökerű közkeletű vélekedésnek, miszerint a művészlét kéz a kézben jár az anyagi nyomorral, akkor Vasarely életrajza nem fogja ebből kiábrándítani. Ugyanis hősünk 22 évesen 1400 frankkal és nulla francia nyelvtudással érkezik Párizsba megváltani a világot. Persze, a világot nemcsak Párizsban lehet megváltani, de akkortájt, a XX. század első felében sokak számára úgy tűnt, hogy ez ott és akkor valamiért kézenfekvőbb. Mindenesetre, az 1930-as Párizsba költözésnek a világmegváltó álmokon kívül volt egy lényegesen erősebb indítéka is, mégpedig az otthon igen korán megtapasztalt nélkülözés. Amikor egy család a családi ékszerek eladogatásába kezd, az biztos jele annak, hogy korszakváltáshoz érkezett. Márpedig – amint később egy franciaországi interjújában elmondta – Vasarely családja ekkortájt teljes csődben volt, az anya eladott ékszereiből tengették életüket. Az ifjú Győző egy csapágygyárban keresi a kenyerét, amelynek a tulajdonosa hamar felfigyel grafikusi tehetségére, és reklámplakátokat rendel tőle. Ez egy olyan iskola számára, amely a későbbiekben is gyakran segíti át pillanatnyi anyagi nehézségeken. 1930-ban dönt úgy, hogy Franciaországba költözik, nemcsak az anyagi gondok elől, hanem az akkor a világ kulturális fővárosának számító Párizs művészekre gyakorolt vonzerejének is engedelmeskedve. Kezdeti párizsi időszaka nem tartozik a leányálom-kategóriába, hiszen saját bevallása szerint olyannyira pénzszűkében volt, hogy hagymát és zsiradék nélkül pirított lisztet evett, kenyeret pedig hitelre vásárolt. „Innen szép nyerni” – tartja a népi bölcsesség. Nos, Vasarely „innen” nemcsak úgy általában nyer, hanem mindent megnyer. Sorsa ettől kezdve úgy alakul, mint az egykori amerikai álom: nekivág a szegény fiú a világnak, úgy, hogy egyetlen vagyona a tehetsége, s a világ hamarosan a lábai előtt hever. Nyilván, ez a „hamarosan” is legalább egy negyedszázadot jelent, de tehetségét a tehetségekre mindig is szuperérzékeny párizsi művészkörök hamar fel- és elismerik, és mivel az az üzleti életben (azaz a reklámpiacon) is jól kamatoztatható, anyagi gondjai viszonylag hamar megszűnnek. Francia barátai némi irigységgel a hangjukban néha szóvá is teszik, hogy „Vasának könnyű, mert másodállása is van”... A gyors elismerésben persze komoly szerepe van annak, hogy művészete befogadásának útjában nem tornyosulnak nyelvi akadályok. Amiként ő maga mondotta: „A rajzoknak nincs szükségük fordításra. Legyenek jók avagy rosszak, de azonnal érthetőek.” A sikert a pályatársak elismerése, az anyagi jólétet pedig ekkor még a reklámipar szállítja számára. Hogy sikerének és beilleszkedésének gyorsaságáról képet alkothassunk, nem árt tudni, hogy négy évvel Franciaországba költözését követően már két saját műhelye, telefonja (telefontulajdonosnak lenni nem ugyanazt jelentette, mint manapság) és egy autója van. És „tökéletesen otthon érzi magát” választott hazájában.

Lakatos Mihály