A város történetei
2011-05-11 07:24:01
- Kaáli Nagy Botond
Negyven épület, negyven történet, tizenkilenc mesélő – e szavakkal indítja új kötetének ismertetőjét Sorina Bota marosvásárhelyi újságíró.
Negyven épület, negyven történet, tizenkilenc mesélő – e szavakkal indítja új kötetének ismertetőjét Sorina Bota marosvásárhelyi újságíró. A Város történetei című sorozat keretében megjelent új, immár második kiadványáról van szó, amely érdekes megközelítésben tálalja és tárgyalja Marosvásárhely múltját. Az író-szerkesztő interjúalanyaival való beszélgetéseinek alapján, ám a könyv úgymond, hármas „felosztású”: egyrészt román, magyar és angol nyelvű, másrészt nem csak hangoskönyv, hanem fotóalbummal is kiegészült. Marosvásárhelyi épületekről, palotákról, házakról, temetőkről, templomokról, iskolákról, könyvtárakról szól. Haller Béla, a kötet egyik méltatója szerint a szerző „nem akarja, hogy a város két fele, amely beszélt nyelvében különbözik egymástól, csak a saját városfelében sétáljon majd gyerekeivel, unokáival”.
A Marosvásárhelyi Rádió gondozásában megjelentetett kiadványt hétfőn este mutatták be, szokatlan helyen: a Grand Szálloda előtti téren. A helyre és az esti időpontra volt magyarázat, a kötet megjelentetését a Grand Szállodát működtető csoport támogatta, így a bemutató kezdetére este kilenc órakor került sor és egybeesett a felújított szálló ünnepélyes átadóünnepségével, annak része volt. Ennek során átadták az alapítólevelet, amelyet a felújított hotel alatt helyeznek el, valamint felszólalt Gáspárik Attila, aki a délután folyamán Burkhardt Árpáddal beszélgetett a szállodával, illetve a város múltjával kapcsolatos emlékeiről. A hotel díszvilágításának ünnepélyes beindítását követően Sorina Bota, a kötet szerzője lépett színpadra, aki a könyv megírását megelőző beszélgetéseket idézte fel. Mint mondta, igen sok, nagy múltra visszatekintő épület van Marosvásárhelyen.
– Ezek az épületek a mieink, ők képezik a történetek kulcsát. Vigyáznunk kell rájuk, hiszen nem csak egyszerű építmények: élnek és múltjuk van. A kötet írásakor sok, számomra meglepő dologgal találkoztam: például az itt egykoron élő jelentős örmény közösség létezésének a tényével, azzal, hogy még mindig élnek a városban leszármazottaik.
Marosvásárhely az iskolák városa volt már száz évvel ezelőtt, a régi tanintézményekről is sokat meséltek beszélgetőtársaim – mondta a szerző, és a kötethez készült fotóalbumot (régi, vásárhelyi épületek egykori és mai képeivel) láthatta az egybesereglett tömeg a kivetítőn.
