Álom a szeretetről

Varázserdőben a Művészkuckóval

Karácsony közeledtével a felnőttekben is felébrednek a csodák. Magától, persze, ez sem megy, kell hozzá egy hang, egy szín, egy gondolat. A marosvásárhelyi Művészkuckó Egyesület két nappal szenteste előtt egész erdőt betöltő dallam, árnyalat, hangulat játékával keltette életre a rég elfelejtett álmokat.

Táncoló virágok, éneklő gombák, fogócskázó bogarak otthonában találta magát szombat este a Maros Művészegyüttes kövesdombi termének telt házas publikuma. Korpos Kamilla népi musicalje egy tündér – és talán a mindannyiunk – emlékeiben élő varázserdőben játszódik, ott, ahol egykor „elég volt a mindennapok öröme”, és ahol a gyönyörű múlt mellett a jövő is helyet kaphat. Ezt ígéri a tündér könyve is, amelyet a földi világból érkezett hős – Nagy László – mellett bármelyikünk magáénak érezhet, ha „elég gyermek a szíve, hogy méltó legyen a felnyitására”. Az idősíkok különleges harmóniájában a művészkuckós gyermekek gyönyörű képekben jelenítik meg a türelmesen várakozó erdő korábbi, mozgalmas életét, zeneileg mindezt a tücsökbőrbe bújt Portik Viktor teszi igazán hitelessé. A legszebb jelenetek egyikében a téli erdőt láthatjuk, amelyben csillagként születik meg a hit. Erre a pillanatképre épül a darab konfliktusa is, a hógömbökkel ékesített fenyőt ugyanis ellopják az ördögfiak. A jó és a rossz harcává válik tehát a cselekmény, de ebben a mesebeli világban valahogy a talpig feketébe öltözött, zseniális néptánc-elemeket mutató negatív hősöket is megkedveljük, ahogy a nézőteret minden gesztusával megnevettető, rokonszenvesen esetlen és emberi boszorkát is. A vasorr mögé bújt, hatalmas lábujjait mindegyre reszelgető, levesét kavargató, varázsitalához törpekönnyet váró banya a produkció rendezőjeként is bemutatkozó Bonczidai Dezső nagyszerű alakítása. Neki köszönhetően válik a légiesen könnyű tündérmese a gyermek- és felnőttközönség mellett az akcióra éhes kamaszpublikum számára is maradandó élménnyé.

Címéhez méltóan metaforikus képek fűzére az Álom, felvillan benne a tavasz „mint serdülő királylány”, a lánnyá változó patak és a fiúvá váló erdő, akiknek szerelméből megszületik az élet, és – mint minden jó álomban – végül a veszedelem is szertefoszlik. Nem varázslat által, földöntúli erők segítségével, hanem egy kis madár „mindenével” – a hittel, a reménnyel és a szeretettel – győzedelmeskedik a jó a rossz felett, hogy a produkció utolsó perceiben tündér és erdőmentő hős együtt mondhassa a nagyérdeművel: „Égi madár, tárd ki szárnyad, dalold velünk hű imánkat, adjál nekünk békességet, boldogságot, reménységet”. Ez a pár sor talán nemcsak napokig kísérheti el az előadás publikumát, akárcsak a Vox Angelica gyermekkórus dalai és az egész, ötletes jelmezekben, díszletekben kiteljesedő Álom-világ.