Várakozásalapú gazdaságpolitika
2011-10-12 07:52:42
- Karácsonyi Zsigmond
Akár a nyakra-főre alkalmazott adóterhekről, akár az átgondolatlan energetikai privatizálásokról, a hazai termelést ellehetetlenítő importdömpingről vagy a recsegő-ropogó költségvetésről beszélünk. Pedig az intézkedések várt hatásait már lehetne modellezni. Igaz, akik ezt kidolgozták, Nobel-díjat érdemelnek. És kaptak is.
A gazdaságpolitikai beavatkozásoknak átmenetileg vagy akár tartósan is előre nem látott következményei lehetnek. Akár a nyakra-főre alkalmazott adóterhekről, akár az átgondolatlan energetikai privatizálásokról, a hazai termelést ellehetetlenítő importdömpingről vagy a recsegő-ropogó költségvetésről beszélünk. Pedig az intézkedések várt hatásait már lehetne modellezni. Igaz, akik ezt kidolgozták, Nobel-díjat érdemelnek. És kaptak is.
Thomas Sargent és Christopher Sims amerikai professzoroknak adományozták az idén az Alfred Nobel közgazdasági emlékdíjat és melléje egy kis zsebpénzt, úgy egymillió eurót érő 10 millió svéd koronát.
De valójában miben is alkottak újat ezek a tudósok?!
Sargent már több évtizede arról ír tanulmányaiban, hogy a gazdasági szereplők magatartása nem rögzített, hanem, amint erős külső hatás éri, a magatartása is változik. Ezért más modellezési szemlélet szükségeltetik, mint az eddig alkalmazott.
Egyes elemzők szerint az a forradalmi az elméletben, hogy figyelembe veszi a gazdasági szereplők várakozásait. A várakozásokat sikerült formalizálni és beépíteni a makromodellekbe. Ez utóbbi főleg Sims érdeme, aki modellszámítási módszerekben alkotott rendkívülit az általa feltalált új modellbecslési eljárások beépítésével. Ezáltal dinamikus modellekkel dolgozhatnak a szakemberek az addig alkalmazott statikus modellekkel szemben.
Így leírva pofonegyszerűnek tűnik az állítás. De azért ne legyenek illúzióink. Mifelénk a gazdaságpolitikai döntéshozók nem veszik figyelembe a gazdasági szereplők reakcióit, netán várakozásait. Csak egy dolog érdekli őket: minél több pénzt kisajtolni a versenyszféra vállalkozóiból, munkavállalóiból, miközben megerősítik vagyonszerző hatalmi pozícióikat. Pedig a magánszektor várakozásai nagymértékben befolyásolják az ország gazdaságát. Jó lenne, ha a döntéshozók odafigyelnének a makrogazdasági változók közötti okozati kapcsolatokra. Kezdve az adó- vagy illetékpolitikai döntésektől, el egészen a monetáris merevségig. És hol van akkor a távlati gazdaságfejlesztési terv? A kiszámítható – a várakozásokat is figyelembe vevő – közép és hosszú távú stratégia. Mikor fogják alkalmazni nálunk a Nobel-díjas modellt?!
