Az utóbbi napok adatai alapján a vírus nálunk is kifulladóban van, és ha ez a mifelénk megszokott módon, kaotikusan levezényelt lazítás mellett is így marad, a mindennapok domináns témája egyre inkább a gazdasági válság lesz. Nem sok jót vetít előre, hogy a kormány vaktában tapogatózik, életképesség nyomát csak nagyon halványan fedezhetni fel a lépéseiben.
Egy példa erre, hogy a kormányfő szerdán bejelentette, támogatni fogják azokat a munkáltatókat, amelyek álláskeresőket alkalmaznak. Hogy pontosan mennyivel, azt persze nem mondta, de ennél rosszabb, hogy hamar kiderült, a valós helyzettel sincs tisztában. Ugyanis 350 ezer felbontott munkaszerződésről beszélt, ám a saját kormánya szaktárcájának pénteki adatai szerint több mint 400 ezer munkaszerződést bontottak fel a szükségállapot bevezetése óta. Ez nem egy olyan árnyalatnyi különbség, ami felett kommunikációs hibára hivatkozva át lehet siklani, hiszen ha csak a bejelentettek szerinti költségvonzatot nézzük, minimálbér mellett számolva is közel milliárdos lesz a különbség. Ebből simán látható, hogy konkrétan kiszámított tervnek nyoma nincs a kancellárián.
A munkaügyi adatokból az is jól látszik, hogy a legnagyobb pusztítást a szolgáltatások és a feldolgozóipar körében végezte eddig a válság, csak a felbontott munkaszerződések számából ítélve több tízezer kiskereskedő és vállalkozás ajtajára került lakat. És ez nem olyan magasan képzett, mozgékony munkaerőt jelent, amelynek könnyű váltani vagy új lehetőséget találni. Több mint világos, hogy a szükségállapot alatt leállított cégek alkalmazottainak adott bérpótlék mellett legalább akkora szükség lett volna a vállalkozások számára is kézzelfogható támogatást nyújtani, és ezt nemcsak azért, hogy a munkahelyek maradjanak meg, hanem azért is, mert ezek a cégek és alkalmazottaik fizetik be az adókat, amelyekből a – koronaválság hajnalán még hatalmi játszmákkal szórakozó – politikai bagázs is hazaviszi a fizetését.
Ha már a vállalkozói szféra hatékony támogatására nem volt ész, és gyaníthatóan elég pénz sem, ez a tűzoltásra emlékeztető megoldás sem volna elvileg rossz, csak ennyi még kevés. Az itthon utcára került négyszázezer mukavállaló mellett van még legalább ugyanennyi, akit külföldről kergetett haza a koronaválság, és egyhamar nem tud majd visszamenni dolgozni. Az évekig munkaerőhiánnyal küszködő román gazdaságnak most talán mindennél jobban jönne egy új vállalkozások beindítását és cégek fejlesztését segítő okos és megfelelően támogatott program. Ám az ötletbőség helyett krónikus szómenésben szenvedő kormányfő már arról is szólt, hogy a prioritás az állami bérek és nyugdíjak kifizetése, ez azt jelenti, hogy gazdaságfejlesztésre nincs terv, de ha lenne, sem áldoznának rá. Hiába szidják egymást kölcsönösen, ebben az adófizetők számára igencsak káros viszonyulásban konszenzus van a liberálisok és a szocik között.
