2021. augusztus 3., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mesék közismert magyarokról, akiknek nem az ölébe hullt a siker, hanem kőkeményen megdolgoztak érte

Június elején mutatták be Marosvásárhelyen Kádár Annamária Valódi példaképek című, legújabb kötetét, amely 13 közismert, kortárs magyar személyiség példaértékű életútját eleveníti fel, olyanokét, akik különböző területeken világszintű szakmai sikereket értek el. Az élettörténeteiket a szerző meseként dolgozta fel, így gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezhetőek és inspirálóak lehetnek. A marosvásárhelyi vár udvarán tartott könyvbemutatón a szerzővel, valamint Sebestyén Aba színésszel, rendezővel, helyi példaképpel Csatlós Tünde újságíró beszélgetett.

A könyv megírását kutatás előzte meg, amelynek során a szerző Gergely Orsolya szociológus segítségével fiatalok körében érdeklődött arról, hogy kiket tekintenek példaképeknek, kikkel tudnak azonosulni vagy éppen „ellenazonosulni”. A válaszokból az derült ki, hogy a fiatalok ki vannak éhezve olyan példaképekre, akikre a szakmai sikereik mellett emberi értékeik miatt is felnézhetnek, akiknek az életútja követendő példaként szolgálhat számukra. Olyan példaképekre, akiknek a siker nem egyik napról a másikra az ölükbe pottyant, hanem kőkeményen megdolgoztak érte, és évek vagy akár évtizedek kitartó munkájának eredményeképpen váltak ismertté. 

Kádár Annamária elárulta, először nemzetközi példákra gondolt, aztán a szerkesztővel közösen úgy döntöttek, hogy inkább magyarokról szóljon a könyv. Arra törekedtek, hogy többféle területről kerüljenek be példaképek, így van köztük tudós, sportoló, fotós, színész, riporter, ferences rendi szerzetes, illetve olyan is, aki az üzleti világban ért el kimagasló eredményeket. A Valódi példaképek 13 kortárs magyar – Al Ghaoui Hesna, Barabási Albert-László, Borbély Alexandra, Böjte Csaba, Halácsy Péter, Jentetics Kinga, L. Ritók Nóra, Máté Bence, Michelisz Norbert, Polgár Judit, Roska Botond, Ürge-Vorsatz Diána és Vecsei H. Miklós – élettörténetét dolgozza fel mesés formában.

Miközben manapság a fiatalok körében igen nagy teret hódítanak a celebek, influenszerek, sokan őket tartják példaképnek, Kádár Annamária elismerte, a könyvben bemutatott tizenhárom mesével a tinédzsereknek is meg szerette volna mutatni, hogy vannak más életpályák is, amelyekből motivációt lehet meríteni, és levonni a következtetést, hogy a válságos élethelyzetekből is van kiút, kitartással, szorgalommal az akadályok legyőzhetők, és sokra vihetik az életben. Amint a könyv címe is tükrözi, a benne bemutatott tizenhárom személyiség azért valódi példakép, mert nem egyik napról a másikra váltak azzá, amivé, hanem hosszú évek kemény munkája hozta meg számukra a sikert, megküzdöttek a külső, belső sárkányaikkal, és volt egy céljuk, amihez foggal-körömmel ragaszkodtak. Nem hiába mondják, hogy a sikerhez a tehetség csupán egy százalékban járul hozzá, a többi 99 százalékot a befektetett munka, a kitartás és a következetesség teszi ki. 

A szerző először lineárisan építette fel a meséket, viszont újraolvasva ebben a formában kissé unalmasnak találta, majd miközben egy este a Vezércsel című sorozatot nézte, annak hatására jött az ötlet, hogy átírja őket in medias res formába, azaz a dolgok közepébe vágva, egy izgalmas mozzanattal indulnak a történetek, hogy azonnal megragadják az olvasó figyelmét, majd az előzmények később, visszapillantások során derülnek ki.


Rosszcsont gyerekből világhírű tudós vagy természetfotós

Csatlós Tünde újságíró kérdésére, hogy miként fogadták a felkérést az interjúalanyok, Kádár Anamária elmondta, érdekesek voltak a reakciók, volt, aki el volt ragadtatva, hogy bekerül egy ilyen könyvbe. Például Máté Bence természetfotós úgy örült, mint egy kisgyerek, ha ezt az ő apukája megtudja, nagyon büszke lesz, mondta. Al Ghaoui Hesna megjegyezte: ha valaki odament volna hozzá gyerekkorában, és azt mondja a szégyenlős, saját magával kapcsolatban kétségekkel teli kislánynak, amilyen ő volt, hogy egyszer szerepelni fog egy példaképekről szóló könyvben, biztos, hogy nem hiszi el neki. Böjte Csaba (Csaba testvér) már meg volt szokva az interjúkkal, ő azonnal kapható volt a beszélgetésre. A szerző úgy érzi, talán a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy mindenik alanynak annyira zsúfolt az élete, és nem volt egyszerű időpontot egyeztetni, a kezdeti rábólintás ugyanis nem jelentette azt, hogy meg is van a történet, sokukkal többször is beszélgetett. Viccesen meg is jegyezte, hogy Michelisz Norbert autóversenyzőt meg kellett „fenyegesse” azzal, hogy ha nem veszi fel végre a telefont, nem fog bekerülni a könyvbe. Polgár Judit, „az évszázad sakk-királynője” három hónappal a beszélgetés előtt mondta, hogy adott időpontban van egy fél órája. Kádár Annamária akkor éppen a családjával nyaralt, így a medence szélére húzódott félre, hogy beszéljen vele online.

A könyvben több példaképről olvashatjuk, hogy gyerekként milyen rosszcsont volt, rengeteg csínytevésről számoltak be, és bizony ez sok szülőt elgondolkodtat, hiszen mi magunk is gyakran mondjuk a gyerekeinknek, hogy olyan rossz vagy, nem lesz belőled semmi. Közben meg itt vannak a könyvben felsorakoztatott példaképek, akik rosszcsontságuk ellenére világsikereket értek el.

Kádár Annamária szerint ez a könyv megnyugtató lehet azoknak a szülőknek, akik emiatt aggódnak a gyerekeikért, hiszen bizonyíték arra, hogy a tehetségnek, a kreativitásnak van egy olyan oldala is, hogy igenis merek nonkonformista lenni, másoktól eltérően cselekedni. Mint mondta, ebből a szempontból a kedvence Roska Botond retinakutató története, hiszen ha van bűnrossz gyerek a világon, az ő volt, ma pedig látunk egy tudóst, aki a saját bevallása szerint reggel 9-től éjjelig ül és gondolkodik, tehát nem is képzelnénk el róla, hogy háromévesen ellógott az óvodából, beleesett a levesbe, és jól megégette magát, illetve azzal szórakoztak a testvérével, hogy autók elé feküdtek, és amikor közeledett egy jármű, az utolsó pillanatban ugrottak fel. A szülei nem voltak biztosak abban, hogy túléli a gyerekkorát, hiszen oly gyakran sérült meg, hogy szinte „kibérelt helye” volt a Heim Pál Gyermekkórházban. 

A rosszcsontság mellett azonban mindenik szereplőben van egy nagyon erős kitartás, közös jellemzőjük, hogy a jég hátán is megélnek. Erre jó példa Máté Bence természetfotós életútja, akiről tudni kell, hogy bűnrossz gyerek volt, szinte kicsapták az iskolából, a szülei folyton azzal fenyegették, hogy ha nem tanul, nem lesz belőle semmi. Viszont már gyerekkorában megtalálta a módját annak, hogy az első fényképezőgépére pénzt gyűjtsön: kertészkedett, majd a zöldségeket eladta a konyhás néniknek; később nyúltenyésztéssel is foglalkozott, a nyulakat szintén jó áron adta el, a megtakarított pénzéből tizenkét éves korában vette meg élete első fényképezőgépét – árult el néhány részletet a könyvben szereplő példaképek élettörténetéből a szerző.

Fotó: Facebook (Kádár Annamária)