Vallomások a sikerről

A siker „férfias” fogalmaink körébe tartozik. A szakmai elismerést elsősorban az erősebbik nem képviselőitől várja el a társadalom, a család. A nőkkel szemben gyakran még ma is másak az igények, mégis egyre többen építenek karriert, s válik életcéljukká a teljesítményközpontú életmód. Mi ennek az ára? Mire jó, mire elég a siker, miképpen tekint a szűkebb és tágabb környezet a sikeres nőkre? Fontosabb-e a szakmai eredményesség, a vezető tisztség annál, mint hogy jó feleség, sikeres gyermekeket nevelő szülő, az unokák gondozásában segédkező nagyszülő legyen valaki? A sikerességnek ugyanis több módja van, s nem korlátozódik csupán a szakmai eredményekre. Van-e olyan nő, aki önmagában, biztos háttér, kisegítők nélkül minden fronton helyt tud állni, és minden téren sikeresnek mondhatja magát? A siker egyenlő-e a boldogsággal, amire mindnyájan vágyunk?

Megannyi kérdést görgettem magamban, miközben a Sikeres nők iskolája elnevezésű rendezvényre igyekeztem. Az RMDSZ nőszervezetének második találkozójára több, számomra ismert és kedves vendéget hívtak meg, különböző korú és foglalkozású hölgyeket, s kíváncsi voltam, hogyan vélekedik a sikerről Berekméri Katalin színművésznő, Náznán B. Olga, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület elnöke, Csata Edit könyvelési és adószakértő, Magyarosi Zsuzsa fogyatékkal élő autodidakta képzőművész, Antal Hajnal kommunikációs szakember, vállalkozó és Lázok Klára, a Teleki Téka osztályvezetője. 

A meghívottakat és a Kultúrpalota kistermében összegyűlt érdeklődőket Csép Andrea, a megyei nőszervezet elnöke és Peti András alpolgármester köszöntötte, a vallomásos beszélgetést Karácsony Erdei Etel ügyvéd, önkormányzati képviselő, a városi nőszervezet elnöke vezette. 

Az örömöt jelenti

– Az ember a sikert nem úgy éri el, hogy célirányosan csakis azért folytat egy tevékenységet – nyilatkozta Berekméri Katus, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színművésznője, akinek teljesítményét a legjobb női mellékszereplőnek járó UNITER-díjjal jutalmazták.

– Sőt, ha valójában azt tartja szem előtt, semmiképpen sem válik sikeressé a szó klasszikus értelmében. A színjátszást belső igényből végzem, ezt az igényt próbálom szerepeim megformálása során kielégíteni. Ha nem tehetném, rosszul érezném magam. A siker számomra az örömöt jelenti. Színpadon és színpadon kívül nem azt érzékelem, hogy sikeres vagyok, egyszerűen csak azt, hogy sok örömöm, elégtételem van ebben a tevékenységben. 

A siker elérésében és feldolgozásában lényeges, hogy milyen értékrendet hozunk magunkkal a családból, hogy mennyire tanítanak meg a biztonságra és arra, hogy feltételek nélkül szeretve legyünk, ami mindenféle élethelyzetben, kavarodásban védőburkot jelent. 

A családban tanulja meg az ember azt is, hogy ha valamiért felelősséget vállal, akkor ne keressen kibúvókat, ne magyarázkodjon, ne keseregjen az áldozat szerepében, ne próbáljon mellébeszélni, mert a vállalt feladatot el kell végezni. Felnőttként mindenért én vagyok a felelős, ami az életemben történik: hogy boldog vagyok-e vagy boldogtalan, hogy sikeres vagyok vagy sem, hogy keresek-e elég pénzt vagy nem, hagyom-e, hogy bántsanak, és sorolhatnám tovább mindazt, amit egy embernek nagyon tisztán kell látnia ahhoz, hogy a kellemetlen helyzeteket elkerülhesse.

Együtt könnyebb 

Nem a sikerért dolgozik, azt ugyanis viszonylagosnak tartja, hanem azért, mert örömét leli abban, amit tesz – hangsúlyozta többször is Náznán B. Olga, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnöke. Elkötelezett önkéntes munkássága, amelyet Kolozsvár és Marosvásárhely testvérvárosi kapcsolatainak létrejötte és ápolása terén folytat, az országhatárokon is túlmutat. Az önkéntesség jegyében vállalta a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület élén végzett közművelődési tevékenységet, amelyet munkatársainak ötleteit, javaslatait elfogadva s a saját tapasztalataival kiegészítve lát el nem mindennapi munkabírással és lendülettel. 

– Egyesületünk névadójának példája kötelez, Lorántffy Zsuzsanna olyan személyiség volt, akinek a nyomában jó érzés a magyarságot szolgálva járni. Mindez fontosabb a kívülről jövő elismerésnél – szögezte le Náznán B. Olga, aki Vásárhelyi Napokon a várostól, legutóbb pedig a kolozsvári Reményik Sándor Művész-Stúdió Alapítványtól kapott elismerést nem csupán a saját, hanem az egyesület, a csapat sikerének tulajdonítja. 

– Az sem mindegy, hogy milyen férj van mellettünk, hogy támogat-e, elismeri-e az önkéntes munka fontosságát – hangsúlyozta Náznán B. Olga, aki ilyen szempontból is a szerencsés emberek közé sorolja magát. És mindez fordítva is igaz, a férfi számára is hasonlóan fontos, hogy olyan feleség legyen mellette, aki szívesen végzi a háztartási munkát, s azon kívül jut ideje az önkéntes munkára, a közös kikapcsolódásra és szórakozásra is.

Lesz, ami lesz

Öröm volt Magyarosi Zsuzsát viszontlátni, akivel 2011-ben beszélgettem először. Az akkor 12. osztályos diáklány a Şincai szakközépiskola számítógépalkatrész-tervező szakán tanult. Örökletes izomsorvadása miatt tanárai hazajártak hozzá, mivel tolókocsival is nehezére esett a közlekedés. Mint kiderült, azóta sikeresen érettségizett, s tovább folytatja gyermekkori szenvedélyét, a rajzolást. Grafikáit, szénrajzait, amelyeken fényképszerű részletességgel, élethűen örökíti meg modelljeinek portréját, a pénteki rendezvényen is kiállították. S bár fogyatékkal él, Zsuzsa elmondhatja magáról, hogy sikeres ember. Azon túl, hogy mesekönyve jelent meg, rajzait, grafikáit Londonban is kiállították, s a brit fővárosban érezte, hogy elfogadják, szeretik, értékelik alkotásait. Immár négy kiállításon túl jövőre Szegedre készül. 

– Amúgy inkább borúlátó, mint optimista vagyok, s amikor egy-egy kihívással kell szembesülnöm, előbb a legrosszabbra gondolok, majd biztatom magam, hogy lesz, ami lesz, meg kell próbálni. Ha ugyanis előre elbizakodnék, túl nagy lenne a csalódás. 

Erre a lesz, ami lesz mondatra tesz fel mindent, miközben úgy gondolja, hogy a kétkezi munkások is tudnak olyan értékeket teremteni, ami felvidítja a másik embert. Őket szeretné képviselni, ami a kiállított képek alapján sikerül neki, bár, amint elmondta, továbbra is a legnagyobb keserűsége az, hogy nem tudta szakember segítségével pallérozni adottságait a rajzolás terén. 

A siker kapujában 

– Éveken keresztül végigkísért. Készültem, tanultam, fejlesztettem magam, s közben éreztem: ha el szeretnék érni valamit, képes vagyok rá – hangzott el Antal Hajnal vallomásában, aki szakmájában (kommunikáció és közkapcsolatok) magiszteri oklevelet szerzett, s 2013-ban beválasztották a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Példaképek Alumni (volt végzősök) albumába. A diploma megszerzése után egy „sikeroktató” cégnél alkalmazták, ahonnan négy év után távozott, mert úgy érezte, hogy nincs lehetősége a továbbfejlődésre. 

– A siker számomra az önmegvalósítást jelenti. Ha nehéz is az út, amelyen elindultam, ha látom, tudom, hogy merre tartok, ha működik bennem a késztetés, az akarat, akkor elérem a kitűzött célt – mondja, s valójában erről szól vállalkozásának eddigi története is. Hozzáteszi még, hogy egy új vállalkozás elindításában az akarat mellett fontos a társak, a partnerek segítsége. S bár egyedi táskák készítésébe kezdett, szakembereket (könyvelők, jogászok) vett igénybe, hogy alapjaiból megtanulja azt, ami a sikeres vállalkozás feltétele. Ebben az új helyzetben is megélte már a sikert, ennek ellenére mindkét lábával a földön maradt. Büszke arra, amit eddig megvalósított, s megvan benne az akarat, hogy mindig továbblépjen.

Hiányoznak a harcias nők 

Csata Edit az erdélyi műszaki értelmiség képviselőjeként úgy gondolja, hogy a 30 éves nő még nem érett a sikerre. Negyvenen felül jutnak el a „gyengébbik” nem képviselői életük csúcsára, miközben életszemléletük is optimistábbá válik. A fővárosi Gazdaságtudományi Akadémia közgazdászi oklevele mellé könyvelési, adó- és vámszakértői képesítést szerzett, s a marosvásárhelyi vámhivatal élén sikeresen birkózott meg a vállalt feladattal. Sokat tett a marosvásárhelyi repülőtér elismertetése érdekében – mondta, és sajnálkozva jegyezte meg, hogy manapság félreállítják az igazi szakembereket, holott velük lehet eredményesen dolgozni. Egy számítógép miatt kellett távoznia a vámhivataltól, s ma nagy gazdasági cégek szaktanácsadója. Azt vallja, hogy a nők minden időkben komolyan befolyásolták a társadalmi életet. 

– Mindent meg lehet tanulni. Az évek múlásával bölcsebbek leszünk, s az igazi sikert az jelenti számomra, ha tenni tudok valamit a közösségért is, amelyhez tartozom. Fontos megőrizni az optimista életszemléletet, minél többet és fiatalosan mozogni, értelmet adni az életnek. Törődj másokkal és magaddal is! – hangzik a biztatás korosztálya irányába, majd az életét megóvó furcsa véletleneket sorolva a kapcsolat, a hűséges társ nyújtotta biztonság fontosságát emeli ki, a társét, akivel végigdolgozták és végigmulatták az életüket.

A siker igazi gyümölcse pedig most érik be, amikor vejei elismeréssel szólnak arról, hogy olyan lányokat nevelt, akik boldoggá teszik őket.

Könnyű előcsalogatni

– A sikerem a Teleki Téka sikere, egy olyan intézményé, ahol könnyű ezt előcsalogatni. Az érdemem annyi, hogy adott időszakban éppen ott voltam. A könyvtáralapító Teleki Sámuel példáját szem előtt tartva egy ilyen munkahely arra kötelez, hogy az ember minél többet adjon magából – hangsúlyozza Lázok Klára történész, a könyvtár vezetője.

– Egyetemi hallgató koromban a világot szerettem volna bejárni. Visszajönni Vásárhelyre – ez a lehetőség egyáltalán nem tűnt vonzónak számomra. Miután bekerültem a tékába, akkor jöttem rá, hogy nem kell sehova elutaznom, hisz a könyvtárban ott van Bécs, Párizs, Brüsszel – és sorolhatnám a kultúrtörténet, a tudomány helyszíneit tovább, amelyek közelében érdemes élni. 

A Tékában érzett szellemi komfortérzetet szeretné továbbadni a vásárhelyieknek, miközben örömmel tölti el, hogy évről évre szaporodik a turisták és kutatók száma – hangzott el Lázok Klára vallomásában, akinek kultúraszervező, a téka értékeit népszerűsítő munkáságát 2014-ben Arany János-díjjal jutalmazta a Magyar Tudományos Akadémia. 

– Soha nem jutott eszembe, hogy a sikert hajszoljam, én csak boldog akartam lenni – mondja, majd hozzáteszi, hogy a boldogság forrása szakmai szempontból az elképzelések megvalósítására való törekvés. A legnagyobb boldogság forrása az, hogy sikerült egyensúlyt teremtenie a téka, a közösség és a családi élet között, s az otthoni nyugodt, derűs hangulat erőt ad a mindenkori továbblépésre. 

– Hogy mi szükséges a boldogsághoz? Higgyünk abban, amit teszünk, mert hit nélkül nem lehet előrehaladni. Az élethez olyan mértékű pozitív hozzáállás kell, ami a sikertelenséget is sikerré alakíthatja. Figyelni kell a csapatra, amelyben dolgozunk, hogy felfedezzük, ki miben a legjobb, s ne kérjünk senkitől olyan dolgot, ami erejét, képességeit meghaladja, s emiatt nem tudja előrevinni a közös ügyet sem. 

A sikerességhez vezető életutakkal ismerkedhetett meg a közönség, amelynek soraiból néhányan elmondták a saját véleményüket is. Az elhangzottakat kiegészítendő híres írók, sportolók, gondolkodók, művészek véleményét is idézzük, hogy megpróbáljuk teljesebbé tenni a képet. 

 

A sikeres ember rendelkezik azzal a szokással, hogy megteszi azokat a dolgokat, amelyeket a sikertelen emberek nem szívesen csinálnak. (Stephen R. Covey)

 

A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De amikor (az ember) már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik. (Balczó András)

 

Az a boldogság titka, ha azt tesszük, amit szeretünk, és megtanuljuk szeretni azt, amit meg kell tennünk, hogy ezt elérjük. (Dexter Yager)

 

A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik. (Marilyn Monroe)

 

Tudj örülni a kis sikereknek! Ne azt nézd, milyen messze vagy még, hanem azt is, ahová már elértél! (Müller Péter)