Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Korunk nemi betegsége” a szexuális műveltség hiánya. „A szexuálpedagógia pedig a nevelésügy legfejletlenebb ága”, holott a szexuális párkapcsolat fontos része az életünknek – írja dr. Buda Béla orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta. Azzal, hogy a romániai törvényhozók többsége megszavazta, hogy a diákok csak szülői engedéllyel vehetnek részt a szexuális nevelési órákon, amely egészségügyi nevelés néven szerepelhet a tantervben, még messzebb kerültünk attól, hogy a tanulmányaik végeztével a romániai iskolákat pszichoszexuálisan is érett személyiségként hagyják el a fiatalok.
A szexuális tájékozatlanság a nemi élet zavaraira is vonatkozik. Annyira tabunak számít erről beszélni, hogy sokakban életük végéig sem tudatosul, hogy javítani, változtatni lehetett volna, ha idejében szakemberhez fordulnak.
Ma Marosvásárhelyen adott erre a lehetőség. A Dora Medicals Egészségügyi Központban dr. Madaras Gabriela képzett endokrinológus-szexológus orvos rendel, aki a párizsi Diderot Egyetemen szerzett ismeretek birtokában gyakorolja második szakját, a szexológiát.
Szép arcú, törékenynek tűnő, de határozott orvosnő, akivel kellemes elbeszélgetni, és akire szívesen rábízza magát az ember. Ezenkívül szinte olyan jól beszéli a magyar nyelvet, mint anyanyelvét, a románt, a franciáról nem is szólva.
– Hosszú volt az út Párizsig és onnan vissza, melyek voltak a fontosabb állomásai? – érdeklődtem a doktornőtől egy kora délutáni beszélgetés során.
– 2004-ben végeztem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, első évben a neurológiával ismerkedtem, ugyanis ideggyógyásznak vagy pszichiáternek készültem. Mivel a családban lebeszéltek róla, a rezidensvizsgán az endokrinológia mellett döntöttem. A szakosodás utolsó évét a bukaresti C. I. Parhon Országos Neurológiai Intézetben töltöttem. Lévén nagyváros, a klinikán valamennyi ritka betegség előfordult, és nagyszerű tanároktól lehetett tanulni. Bár nagyobb volt a kihívás, mert nehéz esetek is voltak, Bukarestben tettem le az endokrinológusi szakvizsgát, elsőként Marosvásárhelyről. A Parhonban nincs korlátozva, hogy naponta hány beteggel foglalkozhat az orvos, a tanár akár reggeltől estig is ott lehet a rezidens mellett, és egyforma alapossággal vizsgálja a betegeket, függetlenül azok társadalmi helyzetétől. Mindezt ezért emelem ki, mert 2015-ben, amikor a párizsi Georges Pompidou kórház táplálkozástani, diabétesz- és endokrinológiai központjában dolgoztam, öt pácienst lehetett naponta megvizsgálni. Ott tapasztaltam, hogy szülés után a nők szexológiai utókezelésben részesültek, amit hasznosnak éreztem, és tudtam, hogy itthon hiányterületet jelent.
Ez a tapasztalat, valamint a francia főváros vonzereje adta az indíttatást ahhoz, hogy jelentkezzem egy hároméves szexológusi képzésre, ami orvostudományi, pszichológiai és szociológiai, valamint jogi ismereteket ígért. Az írásbeli felvételi vizsgán esettanulmányt kértek, a szóbelin, lévén külföldi jelölt, kételkedtek abban, hogy eleget tudok tenni valamennyi feltételnek. Nem volt könnyű, de a szak annyira érdekesnek ígérkezett, hogy mindent vállaltam. A felvételiztető tanár a harmadik év végére alapos önismeretet ígért, ami ezen a szakterületen elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy kezelni tudjunk másokat.
– Hogyan zajlott az oktatás?
– Az anatómiai, nőgyógyászati, fiziológiai és patológiai ismeretekkel kezdődött. Az első év elvégzése után szexuális tanácsadói jogosítványt lehetett szerezni, ezen a szakaszon több szakma képviselői is részt vettek. A következő két év csak az orvosoknak és asszisztenseknek szólt. Az orvostudományi ismereteket követően a pszichológiai vonatkozásokról tanultunk, az önbecsülésről, a másokhoz való viszonyulásról. Lélektani szempontból azt tartják, hogy a szexualitás a személyiségünk legintimebb része, ami befolyásolja testi, lelki működésünket és a másokhoz való viszonyulásunkat is.
– Ismert tény, hogy hiába zseniális valaki bizonyos területen, ha nincs rendben a párkapcsolata, a házassága, akkor nem teljes az élete. Ezért kellene a fiatalokat megtanítani az anatómiai ismereteken túl a lelki tartalmakra, az egymáshoz való viszonyulás szabályaira és a kellemetlen következmények elkerülésének a lehetőségeire is.
– A franciák nagy hangsúlyt fektetnek fiú és lány, férfi és nő kapcsolatára, a nem tiszteletére, ami itt nálunk nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Itt a házasságok zömében a férfi dönt, a nők többségének nincsen vagy alig van beleszólása. Ott a fiúkat már kiskorukban megtanítják arra, hogy a lányok másképpen nyilvánulnak meg, mint ők, és ezt figyelembe kell venni, tiszteletben kell tartani. Senkinek sincsen joga behatolni a másik intim szférájába, ha nem kap engedélyt rá. Ez ellen védekezni kell, és bárki próbálkozik, tudni kell nemet mondani. Többek között erről szerettünk volna pszichológus szülőtársammal együtt ötödikes gyermekeink osztályában beszélni, de az egyik szülő nem egyezett bele, és emiatt elmaradt a tervezett óra. Pedig ott van mindenik gyermek kezében az okostelefon a szexreklámokkal, az agresszív pornóval, ezért is lett volna nagyon fontos elbeszélgetni velük.
– Ezen túlmenően felháborítónak tartottam, hogy a múlt tanév végén a képességvizsga eredményei az egyik tévéadó honlapján szexreklámokkal „dúsítva” jelentek meg.
– Film keresése közben is megtörténik, hogy egyik pornóreklám után következik a másik. Az Egyesült Államokban készült felmérés szerint a gyermekek ötven százaléka nyolcéves korában már megnézi az első pornófilmet, ami sokkoló számára. Szexológusi tanulmányaim első évének végén a pornófilmeknek a szexuális életre gyakorolt hatásáról írtam szakdolgozatot. A téma tanulmányozása során derült ki, hogy míg korábban egy szexfilmnek hosszabb volt a cselekménye, manapság szinte csak maga az aktus szerepel, előtérben a nemi szervek látványával.
Amikor itthon azon vitatkoznak, hogy legyen-e szexuális nevelés az iskolában, sokan azt hiszik, hogy az csak a szeretkezésről szól, holott nagyon összetett ismereteket jelent. Jogi szempontból például a szexuális zaklatásról, a nemi erőszakról, az internetes kapcsolatokról, a kiskorúak védelméről, a hátrányos helyzetű személyeknek a nemi élethez való jogáról tanultunk harmadéven.
– A Dora Medicals honlapján olvasható, hogy melyek azok a gyakoribb rendellenességek, amelyekkel az egészségügyi központ szexológusához fordulhatnak a páciensek: így például a fájdalmas közösülés, a hüvelyizmok görcsös záródása, merevedési és magömlési zavarok, csökkent szexuális vágy vagy ellenkezőleg: szexfüggőség, a nemi identitás zavarai. Az eltelt évben, amióta elkezdődött a rendelés, a férfiak vagy a nők vették-e gyakrabban igénybe a szexológus segítségét?
– Ahhoz képest, hogy a lakosság körében milyen nagy számban fordulnak elő szexuális problémák, kevesen keresik fel az orvost, kilencven százalékban férfiak, holott a nők is ugyanolyan arányban küzdenek szexuális panaszokkal. Az endokrinológiai rendelésen voltak olyan női pácienseim, akik szerettek volna eljönni, amire engedélyt kértek a férjüktől, aki nem egyezett bele. Az is nehézséget jelent, hogy a vizsgálatot és a kezelést nem téríti meg az egészségbiztosítás. Ezenkívül a nők többsége úgy gondolja, hogy ahogy eddig volt, lesz valahogy ezután is, a menopauzát követően pedig a szexuális élet lezárulásával számolnak. A tizenévesektől, akik endokrinológiai rendelésre jönnek, mivel kapcsolatban van a hormonműködéssel, a nemi életükről is érdeklődnöm kell. Ezt velem mint orvossal láthatóan szívesen megbeszélnék, de nem a szülő jelenlétében, aki elkíséri a fiatalt, és úgy gondolja, hogy mindent kell tudnia a gyermekéről, miközben erről a témáról a családban egyetlen szó sem esik.
A statisztikák szerint a férfiaknál a legnagyobb gondot a merevedési zavarok képezik, második helyen a korai magömlés áll. A nőknél az orgazmus átélésének hiánya fordul elő a legtöbb esetben. Az egyetemen ennek az okát úgy magyarázták, hogy az evolúció során a szexuális érintkezés célja az utódok nemzése volt, ami az ősemberre leselkedő veszélyek miatt gyorsan, két-három perc alatt kellett megtörténjen, a nőknek pedig nem volt idejük, hogy elérjék az orgazmust. Ezt nevezik primitív szexualitásnak, ami nem betegség, hanem azt jelezi, hogy nem fordítanak elegendő időt a szexuális életre. Erotikáról ugyanis akkor beszélünk, ha az érintkezés célja elsősorban az egymásnak való örömszerzés. Ha jó a kapcsolat a házastársak között, akkor is meg kell ezért dolgozni, amit sokan nem ismernek be, és a már említett alaphelyzetet egyszerűen betegségnek könyvelik el, ami másokkal is előfordul. Amikor a korai magömlés kezeléseként a férfiaknál szóba jön az önkielégítés mint orvosi tanács alapján végzendő gyakorlat, nem akarják elfogadni, arra hivatkozva, hogy arra való a nő. Ha viszont a nő nem akarja, mert nem telik öröme benne, és mégis megtörténik, a férj valójában nemi erőszakot követ el rajta. Arra kellene már kiskoruktól megtanítani a fiúkat, hogy tiszteljék a nőt akkor is, ha a feleségük, és vegyék figyelembe az ő óhaját, akaratát is. Ezzel lehetne megelőzni a – nálunk gyakori – házasságon belüli nemi erőszakot.
A merevedési zavaroknak szervi okai is lehetnek. Ha középkorú, sportos férfinak erekciós problémája van, fennáll a veszélye annak, hogy egy-két éven belül szívinfarktust kap. Mivel a férfi nemi szervében az erek átmérője kisebb, mint a szív körüli ereké, az érelmeszesedés erekciós problémákkal kezdődik, ami a későbbi infarktus előjele lehet. Ilyenkor a szexológus szívgyógyászhoz küldi vizsgálatra a pácienst. Bár van, aki tiltakozik ellene, a problémát abban a szakaszban egy-két sztenttel meg lehet oldani, megelőzve a későbbi bonyolult bypassműtétet.
– Vannak férfiak, akik félnek vállalni a prosztataműtétet, mert úgy mondták nekik, hogy utána nem lesznek képesek a szexuális érintkezésre. Jogos-e a félelem a szexológus véleménye szerint?
– Az adenóma vagy rákos elváltozás miatti prosztataeltávolítás következtében valóban megváltozik a férfi szexuális teljesítőképessége. A műtét utáni napokban értágító injekciót kellene kapjon, ha ugyanis az úgynevezett műtét utáni „reedukáció” elmarad, az erekció nem fog működni. A gyógyulás idejének leteltével fontos a szexualitás visszaépítése, ami új dolgok felfedezésében nyilvánulhat meg.
A franciáknál az egészségbiztosítási pénztár fedezi a nők szülés utáni kezelését is, hiszen egy nehéz szülés a későbbiekben lehetetlenné teheti a nő nemi életét.
Az idős emberek szexuális élete is fontos téma volt az egyetemen, amiről egyik páciensem úgy nyilatkozott, hogy 65 év után erkölcstelen nemi életet élni. Bár a potencianövelő szerek megteszik a hatásukat, vannak olyan idős személyek, akiknél a krónikus betegségre szedett gyógyszer kizárja a potencianövelők használatát. Ilyenkor arra kell biztatni őket, hogy az intim együttlétet különböző módokon is meg lehet élni.
A beszélgetés során elérkeztünk a sokat vitatott témához, a szexuális neveléshez. A szexszel is úgy vagyunk, mint a futballal, mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, holott egy jól működő, tartós kapcsolatban megélni a szexualitást művészetet jelent, amelyhez már gyermekkortól hozzáértő szakemberektől származó felvilágosításra, tanácsokra is szükség van – olvasom Sz. Mikus Edit írásában. A megbízható anatómiai ismereteken túl „a szexualitás érzelmi, lélektani, erkölcsi vonatkozásairól” is tájékoztatni kellene a fiatalokat. A felelősségteljes kapcsolatépítésről és fenntartásról, a párkapcsolati viselkedési kultúráról, és ezzel szemben a meggondolatlan nemi élettel járó veszélyekről úgyszintén. Mindehhez a különféle szexuális attitűdök és értékrendek megismertetése is hozzátartozik. Látják, olvassák, hallják, hogy léteznek, ezért jobb lenne, ha idejében, hiteles forrásból tájékozódnának a mibenlétükről.
– Romániai viszonylatban ritka szexológus szakemberként hogyan szervezné meg ezt a törvényesen is újból háttérbe szorított képzést?
– Először is felkészítőket kellene szervezni olyan személyek – pedagógusok, orvosok, asszisztensek, jogászok stb. – számára, akik szívesen foglalkoznának ezzel a témával és az oktatásával is. Mert jelenleg elenyészően kevés az, aki profi módon ezt megtehetné. Fontos lenne megértetni a fiatalokkal, hogy a férfinak és nőnek először energetikai, szellemi szinten kellene egyesülni, és aztán következne maga a nemi aktus. Ettől ma még messze állunk, holott a jól átgondolt szexuális neveléssel ezt is el lehetne érni. Ehelyett a szexuálpedagógiát szembeállítják a vallásos neveléssel, mintha a kettő kirekesztené egymást. Ez nem nehéz helyi szinten, hiszen Románia világviszonylatban a hetedik helyen áll a vallásosság tekintetében, a lakosság 85 százaléka ugyanis hívőnek vallja magát.
– Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, nem állja meg a helyét a kétfajta nevelés szembeállítása.
– Csakhogy sokan nem olvassák a Bibliát, mert csak képmutatásból vallásosak, és nem akarnak tudomást venni arról, hogy van egy intim életük is. A franciáknál azon túl, hogy nem vallásos ország, az egészségügyi rendszer olyan szinten áll, hogy a szexuális úton terjedő betegségek, köztük a HIV-fertőzés is a megfelelő gyógyszerhasználattal megelőzhető. Mivel egyáltalán nincsenek tiltások, és minden elképzelésüket ki tudják elégíteni, a szexuális nevelés során arra helyezik a hangsúlyt, hogy az ember mindent megtehet, de tudatában kell lennie annak, hogy tettei milyen következménnyel járnak.
Nemrég olvastam az Egészségügyi Világszervezet 1993-as jelentését, amely arról szólt, hogy a nagyon vallásos országokban hogyan lehetne megszervezni a szexuális nevelést, ami illik a jelenlegi Romániára, ahol legalább 30 éves lemaradásban vagyunk. Azért szavaznék a francia modell átvételére, mivel az az egyetlen ország Európában, ahol körülbelül tízévenként átfogó felméréseket, tanulmányokat készítettek a lakosság szexuális életéről, és a pontos ismeretek birtokában nagyon gazdag tapasztalatot halmoztak fel.
– Bár részben érintettük a beszélgetés során, összességében mit tartalmaz a francia szexuálpedagógiai modell?
– Már az óvodában megtanítják, hogy a kisgyermekek hogyan beszéljenek a nemi szervükről, anélkül, hogy kicsinyítő képzőket használnának. Megtanulják, hogy senki idegennek nem szabad azt megérintenie, csak ha a szükségletüket kell elvégezniük, és a szülők vagy a dadus segítségére szorulnak. A továbbiakban felhívják a figyelmüket a fiúk és lányok közti különbségekre, és arra, hogy a két nem képviselői a másságuk ellenére egyenlők. Később az érzelmekről, a vonzódásról, a szerelemről tanulnak, ami egy kapcsolat romantikus részét képezi. A középiskolában felvilágosítják őket a védekezés lehetőségeiről, az óvszerekről. Egy 2016-os törvény alapján minden középiskolában óvszer-automaták találhatók, az iskolai orvosi rendelőben a lányok sürgősségi fogamzásgátló tablettát kérhetnek. A szexuális nevelésről beszélni Franciaországban közhely, mert olyan természetes, hogy az egyetemen alig tanultunk erről. A hangsúlyt arra helyezik, hogy mindenki erkölcsi, etikai szempontból felelős mindazért, amit tesz.
A francia Közoktatási és Ifjúsági Minisztérium honlapján minden tudnivaló olvasható „a szexualitásra való nevelésről”, ahogyan ők nevezik. Megtalálhatók a törvények, amelyek ezt a területet szabályozzák, az átadandó ismeretek, hogy kik jogosultak az oktatásra, és sorolhatnám tovább. Azt gondolom, hogy nem kell újra feltalálni a „kereket”, hanem érdemes átvenni, és természetesen a helyi valósághoz igazítani azt, ami máshol már bevált, és jól működik.
– Ha a doktornőt felkérik előadást tartani, elvállalja-e?
– Ha nem ütközik a rendelési programommal, nagyon szívesen.