Választási előzetes

Már csak egy év választ el a helyhatósági választásoktól. A választók pártjaik irányításával készülnek is erre, különösképpen azokban a közigazgatási egységekben, ahol elégedetlenek a polgármester munkájával. 

És ezek közé tartozik Marosvásárhely is, ahol polgármestercserére van szükség. Bár a jelenlegi polgármester demokráciáról, harmóniáról beszél, közel sincs így. Lásd az utcanévtáblák körüli vitát, az intézmények kétnyelvű elnevezésére vonatkozó törvények mellőzését. S ha a civil szervezetek hangot adnak jogos követeléseiknek, a polgármester azt válaszolja, hogy destabilizálják a közhangulatot. 

Az egykoron szétvert, ma már újjászervezett városi RMDSZ a megyei RMDSZ-szel közösen elkezdte azt a politikai munkát, amelynek célja a polgármestercsere. És először történik meg az, hogy a magyar pártok összefogtak – ami üdvözlendő –, annak érdekében, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Közös összefogással előválasztást szerveztek, és meg is van a jelölt Soós Zoltán személyében. 

E sorok írója nem vásárhelyi választó, hanem vidéken lakó, idős RMDSZ-szimpatizáns, aki tudja azt, hogy a város milyen gazdasági-társadalmi és kulturális hatással van a vidék fejlődésére. Azt is tudom, hogy ezzel a gondolattal nagyon sok vidéken lakó választó egyetért.

Annak, hogy kezembe tollat ragadtam, oka a következő: a minap a Marossárpataki Faluújság szerkesztője interjút készített dr. Suba Kálmán állattenyésztési mérnökkel, a Maros Megyei Állatnemesítési és Szaporodás-biológiai Hivatal volt igazgatójával, akinek vannak sárpataki kötődései is. A ma már nyugdíjas Suba Kálmán, a marosvásárhelyi Tudor negyedi RMDSZ választmányának tagja a helyhatósági választásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy egy magyar polgármester megválasztása a helyi lakosságtól függ. Ha a magyar pártok betartják a játékszabályokat, van esély rá, de minél nagyobb számban kell elmenni, minden magyar nemzetiségűnek részt kell venni a választáson. Sajnos, sokan tartózkodnak külföldön, sokan falun élnek a városi személyazonosságival rendelkezők közül, ami a választások szempontjából hátrányt jelent. Egyetértek a mérnök úrral, és emlékeztetek a 2000-es választásokra, amikor néhai Fodor Imrének nem sikerült megtartania a polgármesteri széket. 

Az 1989-es változást követő években, amikor Marosvásárhely ipari objektumainak a zömét szétszedték, elkezdődött a marosvásárhelyiek elvándorlása, vidékre költözése. 

Az RMDSZ városi és megyei vezetősége úgy vélte, hogy 

„elegen vagyunk ahhoz, hogy Fodor Imrét újraválasszuk.” Ha jól tudom, 167 szavazat hiányzott Fodor Imre újraválasztásához. Ugye, hogy nem voltunk elegen?!

Az akkori választások előtt két héttel levelet küldtem az akkori megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnökének, amelyben arra kértem, hogy vegyék fel a kapcsolatot a vidéki RMDSZ-elnökökkel, és kérjék meg őket arra, hogy a vidékre költözött, de városi személyazonosságival rendelkezőket bírják rá arra, hogy menjenek el Vásárhelyre szavazni. A válasz ugyancsak a fentebb említett volt: elegen vagyunk! Ugye, hogy nem voltunk elegen?! 

Jómagam itthon RMDSZ-gyűlésen (több éven át voltam RMDSZ-elnök), felvetettem a problémát, és személyesen is tárgyaltam a településünkre költözött vásárhelyiekkel. Voltak közöttük idős nyugdíjasok, akik a kérésnek eleget tettek, és elmentek szavazni. 

Ahhoz, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen, minden magyar ember szavazatára szükség van. 

Az RMDSZ illetékes szervei vegyék fel a kapcsolatot a vidéken élő vásárhelyiekkel és kérjék meg őket, hogy a 2016-os helyhatósági választáson menjenek el szavazni. A polgármestercserére szükség van a vidéken élő marosvásárhelyiek számára is.

Gálfi Tibor, Marossárpatak