Első házként fogadta el a szenátus szerdán azt a tervezetet, ami szerint ezentúl csak a közlekedésrendészet megkülönböztető jelzéseit viselő rendőrautóból lehetne sebességet mérni az utakon.
Első házként fogadta el a szenátus szerdán azt a tervezetet, ami szerint ezentúl csak a közlekedésrendészet megkülönböztető jelzéseit viselő rendőrautóból lehetne sebességet mérni az utakon. Kis lépés volna a jó irányba, ha ezt döntő fórumként a képviselőház is elfogadná, de félő, hogy nem fogják újabbak követni.
A jó az, hogy e tervezet készítői felismerték, hogy a közlekedési szabálykönyv a jelenlegi formájában inkább a bírságok behajtását célozza, mintsem a balesetek megelőzését és a felelős járművezetői magatartás kialakítását. Ez így igaz, csakhogy vélhetően mindössze annyi áll a háttérben, hogy némely honatya/anya, netán rokonságuk került a rejtett radarok célkeresztjébe, s az ilyen meglepetéseket szeretnék a jövőben elkerülni.
Ha tényleg komolyan vennék azt a bizonyos indoklást, akkor nemcsak az árok menti bokrokból leselkedő radarokat kéne látható mezőbe terelni, hanem alaposan növelni kellene az életveszélyes szabálysértések büntetési terheit, és szigorítani a jogosítványszerzés feltételeit is. Valamint oda hatni, hogy a közlekedésrendészek ne csak a bírságolási összegkeretet hajtsák be a költségvetés és a maguk prémiumai javára, hanem szó szerint járőrözve szűrjék ki a forgalomból a maguk és mások életével játszadozó egyedeket, akikből az önjelölt gyorsasági versenyzők most kicsit fellélegezhetnek a rendőrök életét nehezítő szigorítás láttán. A közlekedésben, akár az élet megannyi területén, az otthoni hét esztendő sorsdöntő tényező, csakhogy amíg a társadalmi együttélés alapvető szabályaival párhuzamos embertársaink sok helyen jobbára csak bosszantanak, addig az utakon már életveszélyt jelentenek magukra és másra is. Itt nevelni már csak drákói szigorral lehet, aki már a határokon túl is vezetett, jól tudja, hogy a civilizált forgalmú nyugati országokban sem az angyalszárnyaktól jólneveltek a közlekedők, hanem inkább a rendőrök csekkfüzetétől.
Az említett indoklásban szintén helyes meglátás a balesetek megelőzésének fontosságát kiemelni, de ezen a téren már nemcsak a vezetőképzés és a szabályok betartatása játszik komoly szerepet, hanem legalább ugyanilyen fontos lenne a megfelelő úthálózat is. Ha a rendszerváltás óta beígért sztrádáknak és gyorsforgalmi utaknak legalább a felét megépítették volna, és az egész úthálózatot karban is tartanák úgy, ahogy illik, akkor nem attól forrna fel az autót vezetni kénytelen adófizető agyvize, hogy az önvezető járművek korának hajnalán még mindig a lóvontatta postakocsi tempójában fog elérni a céljához. A szabályok betartatása is könnyebben menne, ha a közlekedő adófizető kevesebb ígéretet és több szolgáltatást kapna az államtól a pénzéért.
