Útkereső fiatalok Jobbágyfalván

Negyvenkettedik alkalommal szervezett ifjúsági konferencát a hét végén az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE). Az idei, Jobbágyfalván tartott találkozó a szabadság és az adottság előnyeit és paradoxonait is megvillantotta.

A közel 250 résztvevővel zajlott hétvégi unitárius konferencia pénteken délután nyitó-istentisztelettel, üdvözlő beszédekkel vette kezdetét, majd kis és korcsoportos beszélgetéseken arra keresték a választ a fiatalok, hogyan lehetnek hasznosak az egyház számára, milyen szerepük van az egyházban. Mivel a legtöbb résztvevő egy ideje nem látta egymást, nosztalgiaesti beszélgetéseken mesélhették el egyleti tapasztalataikat, az élménymegosztás vacsora után tábortűz és gitárszó mellett folytatódott.

Szombaton áhítat után előadás-sorozat töltötte ki a délelőttöt Az én SzabAdottságom címmel, ahol több előadó mondta el húsz-húsz percben, hogy az ő szakterületén mi a szabadság: Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész a vallásban és az egyházban, Tófalvi Éva olimpikon a sípályán, a tízéves Tamási Csaba a világegyetem kutatásában, Katona Attila a függőségek után, Lukács Csaba újságíró a halál torkában, dr. Fóris Ferenczi Rita egyetemi oktató a pedagógiában, Sándor Krisztina a politikában, Sándor Szilárd jobbágyfalvi lelkész a türelemben – mindenki más-más módon látja meg a lehetőségeket és korlátokat. Rácz Norbert kolozsvári lelkész összegző gondolatai után ismét kis csoportos beszélgetéseken arról „szavaztak” a fiatalok, hogy a vallásszabadság évében mit jelent a szabadság. Este borkóstolót tartottak, majd a budapesti Vacsoraszínház mutatott be érdekes alternatív színdarabot, utána gitár, zene, karaoké és buli között választhattak a fiatalok az éjféli áhítatig. Vasárnap Rácz Mária kolozsvári lelkész végezte a záró-istentisztelet szolgálatát, majd Ilkei Lóránd teológiai hallgató az emlékjelhagyást. Délután vetélkedőkre került sor, de a végéhez érkező focivébé döntő mérkőzéseit sem hagyták ki a fiatalok, a hétvégét bállal zárták.

 

Megélni az adottságot

Az unitárius ifjúsági konferenciák kezdete a múlt század első felére nyúlik vissza, 1928–1947 között évente megrendezték, majd 1990 után folytatódtak. Mivel negyvenkét évet ért meg, azt jelenti, hogy még mindig igény van rá, minden évben a további szervezés mellett voksolnak a fiatalok – mutatott rá Barothi Brigitta főszervező, aki szerint a konferencia egyben seregszemle és jó találkozási lelhetőség is a fiatalok számára, nem kimondottan bulis, hanem inkább kulturális rendezvény. Több célja van, egyik, hogy a fiatalok meghatározzanak egy álláspontot, amit az ODFIE az adott évben képvisel az unitárius egyházon belül. Az idei rendezvényt a vallásszabadság jegyében szervezték, azért is választották a SzabAdottság címet és témát, a szombati előadók arról beszéltek, hogyan élik meg adottságaikat szabadon, és remélhetőleg a hét végén a fiatalok is meg tudták élni adottságaikat.

Sepsiszentkirály-Botfalu lelkésze, Farkas Izolda szerint a mindenkori fiatal egyik ismérve az útkeresés: megtalálni a saját hangját, helyét és világnézetét a világban, véleményt alkotni. Ebben a megközelítésben a konferencia „feladata”, hogy kérdéseket fogalmazzon meg a fiatalokban, ébressze fel a lelküket egy-egy gondolattöredékkel, ami elindít bennük valami pozitívat, valami olyant, ami idővel gyümölcsöző lehet. A fiatal lelkész éppen ezen a hétvégén látta meg a régi konferenciák gyümölcsét a hozzá hasonlóan visszatérő régi egyletesekben, akik ma már családdal együtt érkeztek, bizonyítottak szakmájukban, és elmondhatják, hogy életük egy bizonyos pontján egy-egy jól elültetett gondolat hatására a jó utat választották. Talán nem tudatosan, talán csak megérzésből vagy gondviselésszerűen. 

– Az idei konferencián a szabadság-adottság kérdéseivel foglalkozva, bízom abban, hogy az előadók vallomásaiból szintén elültetődött néhány gondolat, amit a lelkükben tovább vihetnek a fiatalok. Például Kovács István előadásából, hogy a szabadság egy paradoxon, mert ha szerelmesek vagyunk, akkor érezzük magunkat szabadnak, amikor éppen feladjuk a szabadságunkat, vagy amikor valahova tartozunk, feladva az egyedüllét szabadságát. Remélem, azt is magukkal viszik, hogy a szabadság vezet el az identitás megtalálásához, nem pedig a forma maradéktalan követése – fejtegette a lelkész.

 

Remek nyári program

A részt vevő fiatalokat arról kérdeztük, miért tartották fontosnak részt venni a konferencián. A székelykeresztúri Andrási Botond szerint a konferencia egy picivel komolyabb hangvételű, mint a többi ODFIE-s rendezvény, és itt megkaphatják azt a tudást, ami szükséges ahhoz, hogy megismerjék az egyházukat és a szervezetüket. A szabédi ifj. Csécs Sándor évekkel ezelőtt aktív szervezője volt az unitárius ifjúsági rendezvényeknek, ebben nőtt fel, ez töltötte ki tizenéves és fiatalkora nyarait. Olyan többlettel megy haza innen az ember, amit nem lehet kifejezni, csak érezni: erős barátságok, élmények, egyedi tapasztalatok – az itteni légkör máshol nem található meg. A csíkszeredai Tiboldi Dorka is harmadszor jött el a konferenciára, mert itt mindig jól érzi magát, barátságos, nyitott, kedves emberek veszik körül, ki lehet kapcsolódni, érdekes témákról van szó, lehet bulizni, ismerkedni, egyszóval jó nyári program.