2020. július 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(2019. szeptember 13–22.)

Az emberiség múltjának mintegy 1000 évét felölelő korszakot, a középkort a történészek legtöbbször a sötétség és tudatlanság korának minősítik, de akadnak olyanok is, akik szerint a középkor egy szakadatlan vérfolyam.

Ezzel ellentétben az utazóknak szánt kézikönyveket fogalmazók humánusabb, szebb, kedvesebb jellemzőket gyűjtenek egybe erről az ellentmondásos korszakról. Szerintük nem mindennapi élmény meglátogatni Európa (vagy más földrész) középkori emlékekben leggazdagabb országait, régióit. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el Franciaország két tartománya: Normandia és Bretagne (kiejtve Brötány). A két egymással szomszédos tartomány számtalan lenyűgöző, középkori hangulatú kisebb-nagyobb település hazája. Nekünk ezek közül húsznál is többet sikerült meglátogatnunk tíz nap leforgása alatt 2019 szeptemberében. Itt éreztük igazán, hogy az egyházi rend meghatározta a középkor világi rendjét, de a „sötét középkor” vádja nem fogadható el olyan egyértelműen, ahogy azt ma sokan gondolják. A két régióban természetesen nemcsak a középkori emberi lélek és szellem nagy és művészi produktumait nézhetjük meg, hanem az emberiség történelme hajnalától a legújabb korig számos emlék látható, látogatható. 

Bölöni Farkas Sándor neves erdélyi utazó közel kétszáz éve megjelent Utazás Észak-Amerikában című könyve előszavában így ír: „Az utazás örömei a visszaemlékezetben kedvesebbek, de még kétszereződnek, ha azokat másokkal is közölhetjük”. Úgy vélem, hogy ezen az úton szerzett ismereteinket, élményeinket, tapasztalatainkat érdemes megosztanunk a Népújság olvasóival is.

Autóbuszos, társas körutunkra Székesfehérvárról indultunk. Ausztrián, Németországon keresztül Normandia keleti határáig mintegy másfél napi utazás szükséges 2-3 óránkénti húsz-húsz perces kötelező pihenőkkel. Az első éjszakánkat Németországban, a Rajna-vidéken töltöttük. Második nap a Metz–Reims–Párizs útvonalon érkeztünk Normandiába.


Normandia, franciául Normandie Franciaország északnyugati részén fekvő, az egykori Francia Királyság egyik történelmi tája. Zászlaján vörös mezőben két fekvő leopárd látható. Területe közel 28.000 négyzetkilométer (négy Maros megyényi). Északon az Atlanti-óceán La Manche-csatornának nevezett része mossa partjait, nyugaton Bretagne-nyal, délen a Loire (Loár) völgyével, keleten Párizs környékével határos. Domborzatára a hullámos felszín jellemző, nagyobb részét síkságok foglalják el. Jó feltételeket kínálnak a mezőgazdaság, a gyümölcstermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés számára. Valaha Normandiához tartoztak a közelében fekvő csatornaszigetek, Jersey és Guernesey, amelyek a történelem folyamán Anglia fennhatósága alatt maradtak, és a mai napig brit uralom alatt vannak.

Franciaország jelentős folyója, a Szajna (777 km) Normandiában torkollik a La Manche-csatornába, Le Havre városnál. A Szajna kisebb hajókkal 560 km hosszan hajózható, Rouenig óceánjáró hajókkal is.

Éghajlata egész évben mérsékelt, az óceán közelségének és a Golf-áramlatnak köszönhetően, kissé bővebb csapadékkal, mint Franciaország más tájain. Sokszor negyedóránként változik az időjárás, ömlik az eső, majd csepereg, azután gyönyörűen süt a nap. 

Ma két közigazgatási régióra van felosztva: Felső-Normandia (Haute-Normandie) a Szajna folyó alsó folyása mentén, Párizstól északra, és Alsó-Normandia (Basse-Normandie) Párizstól nyugatra terül el. Felső-Normandiát két megye alkotja, fővárosa Rouen (kiejtve: Ruan), Alsó-Normandiát három megyére osztották, fővárosa Caen (kiejtve: Kán). Névadói a normannok, más szóval vikingek, akik angolszászokkal együtt északról, viszonylag kis számban, még a Frank Birodalom idején, a 9-10. században telepedtek ide, és Rollo normand herceg (jarl) vezetésével kapták meg a tartományt. Már akkor feljegyezték, hogy „ahová a normannok beteszik a lábukat, mindenkit leterítenek, mint a ragály”, csoda hát, hogy a tartomány uraivá váltak?

Az itt letelepedett maroknyi normann a keresztény vallás felvételével párhuzamosan beolvadt a helyi lakosságba, elfranciásodott, a nyelvüket is magáévá tette. A tartományban kialakult a jellegzetes hűbéri lánc, a feudalizmus. A mai normand nyelv egyike a francia nyelvjárásoknak, ebben mintegy kétszáz szó maradt meg az idetelepült vikingek és angolszászok germán eredetű nyelvéből.

Normandia címere


Normandia népessége 3,5 millió körül van, Franciaország egész területén itt a legkisebb a népsűrűség. Ennek ellenére vagy éppen ezért Normandia Párizs után Franciaország leglátogatottabb régiója. Itt számos, a világörökséghez tartozó helyszínt csodálhatunk meg, a középkor olyan neves személyiségei, mint Hódító Vilmos, Oroszlánszívű Richárd, Jeanne D’ Arc és mások egész Európa jövőjét meghatározó tevékenységét ismerhetjük meg, bepillantást nyerhetünk a franciák, az angolok, sőt az egész kontinens középkori történelmébe. 

A legújabb kor történései közül csak a híres normandiai partraszállást (1944) említem itt meg, a későbbiekben részletesebben szó lesz minden meglátogatott helyszín leírásánál a történelmi eseményekről is.

Számtalan, tájainkon is ismert személyiség Normandia szülöttjeként jutott a halhatatlanok közé az irodalom, a képzőművészet, a zeneművészet terén, akikről a megfelelő helyen megemlékezünk.

Calvados és Camembert – az első egy megyének, a második egy falunak a neve Normandiában, de az idelátogató éhes turistának nem a földrajz, hanem a helyi gasztronómia jellegzetességei, az almapárlat (pálinka) és a sajt jut eszébe e két szóról. A helyben bőségesen termő almából nemcsak szeszes ital, hanem sütemények, almatorta, almalé és más finomságok is készülnek. Sokak szerint mennyei ital a calvados és az almalé megfelelő arányú keveréke. Fantasztikus ízű a friss normandiai vajjal készült battonszendvics. Természetesen a normann konyha egyik alapját a tenger gyümölcsei képezik.

Turistacsoportunkat kegyeikbe fogadták az égiek, indulásunktól visszaérkezésünkig kitartott a szép, napsütéses idő. Az autópályán haladva láthattuk a reimsi katedrálist, Párizs külvárosát, a rossz emlékű Versailles-t, majd magunk mögött hagytuk Franciaország legnépesebb területét Ile-de-France régióját. Szikrázó napsütésben, kora délután érkeztünk Normandiába, és szinte azonnal egy pici Szajna menti faluba, Givernybe, tíznapos programunk első célpontjához. Ebben a festői szépségű kis faluban, amelyben jelenleg alig ötszáz lélek lakik, telepedett le a 19. század végén az impresszionista festészet megálmodója, megteremtője, Claude Monet (kiejtve: Klód Moné). A világhírű festő 43 évig élt és alkotott itt. A művész háza, a körülötte kialakított kert, nemkülönben Monet élete és tevékenysége hosszabb ismertetést érdemel.

(Folytatjuk)

Veress László

Monet háza és kertje