Út, igazság és élet
Hathetes böjti időszak végén érkeztünk el ebben az esztendőben is húsvét diadalmas ünnepéhez, az örök élet ünnepéhez.
Hathetes böjti időszak végén érkeztünk el ebben az esztendőben is húsvét diadalmas ünnepéhez, az örök élet ünnepéhez. Amiképpen a karácsonyt megelőzi a négyhetes adventi időszak, a várakozás és egyben az ünnepre való felkészülés, ráhangolódás időszaka, ugyanúgy a nagyböjti időszak is áldott alkalmat és lehetőséget kínál a lelki elmélyülésre, a Jézus tanításaival való foglalkozásra. A nagyböjt napjaiban, heteiben lelkünkben gyakran megszólal a jézusi üzenet: „…Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn. 14,6)
A keresztény ember esztendőről esztendőre Jézus tanítványává szegődik a nagyböjt időszakában. Elkísérjük a Mestert az evangéliumok irányítása mellett tanításainak, gyógyításainak, példaadásának útján. Ott vagyunk lélekben, gondolatban virágvasárnap a jeruzsálemi örvendezésben, a hozsánnát kiáltók ünneplő táborában. Ott vagyunk a Gecsemáné kert imádságos, vívódásokkal, gyötrődésekkel teljes világában, és átéljük a nagypéntek örök fájdalmát. Húsvét ünnepén pedig megerősödünk annak a gondolatnak a bizonyosságában, hogy Jézus, amint azt a János evangéliumában olvashatjuk, út, igazság és élet számunkra.
Az örök élet hitével, boldogító reménységével kívánunk húsvét reggelén áldott ünnepet egymásnak. Azzal a hittel és reménységgel, hogy a jézusi útmutatás, tanításainak igazsága örökké élő, ható és elpusztíthatatlan. Testét hiába szegezték keresztfára, helyezték sziklasírba, mert szellemi nagysága, tanításainak igazsága él, munkál, és utat mutat a mában élő ember számára is.
Pilinszky János költő Harmadnapon című versében így írja le ezt az örömüzenetet:
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szíve-
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Ezt a költő által oly szépen megfogalmazott gondolatot, ezt az erőt adó bizonyosságot hozza el a kereszténység számára minden húsvét: az elpusztíthatatlanság hitét, az örök élet boldogító reménységét. Annak felismerését, amit Arany János költő Széchenyi élete című versében így fogalmaz meg:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl…”
Mennyire találó Jézus életére, tanítói munkásságára és halálára is ez a költői megfogalmazás! Arra tanít, hogy aki másokért, embertársaiért él és munkálkodik, aki életét áldozza tiszta és nemes eszmékért, az az emberek szívében, lelkében válik elpusztíthatatlanná és örök életűvé. Örök életűek azok az értékek, amelyeket Jézus képviselt: a hit, a szeretet, az emberség, az igazságosság, a gondviselő Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom.
Húsvét megújulásról szóló jelképeivel, az evangéliumok hitet, reményt adó, a legyőzhetetlen szeretetről szóló üzeneteivel mind-mind az élet diadaláról beszélnek.
Jézus áldott emlékezetéből ez év húsvétján is erő sugárzik, és biztatás hangzik felénk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Kövessük hát Őt, és higgyünk benne! Higgyünk tanításainak örök igazságában, a szeretet elpusztíthatatlan erejében! Higgyünk a gondviselés és szeretet Istenében, mert Ő az élet, az örök élet forrása. Akiről Jézus így tanított: „Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az Ő számára mindenki él.” (Lk. 20,38)
Kecskés Csaba unitárius lelkész
