A Rákossi Lajos Általános Iskola pedagógusai, diákjai koszorúzással, illetve verses-zenés műsorral emlékeztek az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeire, a 170 évvel ezelőtti történésekre március 15-én, csütörtökön délelőtt.
A Rákossi Lajos Általános Iskola pedagógusai, diákjai koszorúzással, illetve verses-zenés műsorral emlékeztek az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeire, a 170 évvel ezelőtti történésekre március 15-én, csütörtökön délelőtt.
Az ünnepség koszorúzással kezdődött a helyi református templom udvarán levő Rákossi Lajos-emlékmű körül, ahol az igazgató, a tanárok és diákok mellett részt vett a község polgármestere, Iszlai Tibor, valamint a helyi alpolgármester, Dombi Ferenc. Először az iskola igazgatója, Airizer László, majd Iszlai Tibor tartotta meg ünnepi beszédét. Ezután az iskola három diákja, Mocanu Laura, Dombi Mónika és Bodó Karola alkalomhoz illő verseket szavalt. A szavalatok után a koszorúzásra került sor, amelyben közreműködött Puskás Evelyn és Vetési Annabella. Végül pedig közösen elénekelték a Himnuszt és a Székely himnuszt.
Az ünneplés a helyi kultúrotthonban folytatódott, ahova a diákok tanári kísérettel vonultak be. Az ünnepi műsort jómagam nyitottam meg a jelenlévők köszöntésével, illetve Wass Albert Üzenet haza című versének elszavalásával. Ezután következett Fábián Erzsébet tanítónő alsó tagozatos osztályának műsora, amelyben szebbnél szebb szavalatok és ünnepi dalok hangzottak el. Mindezt az iskola felső tagozatának nyolc táncos lábú tanulója folytatta egy mezőségi tánccal. A következőkben fehér ruhás lányok és öltönyös fiúk varázsolták hangulatosabbá a színpadot szorgalmas munkával begyakorolt koreográfiájukkal. A színpadra vitt műsorösszeállításban prózai és lírai szövegek egyaránt elhangzottak, amelyek közül kiemelendő Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeménye, emellett felidézték a 12 pontot is. A lelkesedés tükröződött a színpadra lépők arcán, akik megjelenítették az 1848 – ‘49-es eseményeket, forradalmi hangulatot teremtettek, tenni akarásra biztattak. Kokárdák, piros – fehér – zöld zászlók, remény és bizalom, egy szebb, boldogabb jövőbe vetett hit sugárzott a tekintetekből.
Az ünnepi megemlékezés a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zárult. A jelenlévők emlékeztek a múltra, ünnepeltek a jelenben, és reménykednek, hogy van jövője e településnek, ahol kicsinyek és nagyok közösen ünnepelnek.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
