Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-09-10 16:26:58
Régebben nemigen kedveltem az újra felmelegített ételeket. De ahogy telt az idő, rájöttem: vannak eledelek, amelyek a főzéstől számított harmadik napon a legfinomabbak. Például a húsleves és a töltött káposzta. A gyümölcslevesek némelyike is másodnap a legfinomabb. A meggyszemek például másnaposan már nem mellbeverően savanyúak, mert átveszik a leves édeskés zamatát.
Azt nem állíthatom, hogy repesve vártam a leghíresebb amerikai szappanopera, a Dallas újra felmelegített változatát, de hát én magam is emberből vagyok: mérsékelt kíváncsisággal ültem le a képernyő elé, amikor az immár az agg J.R. (Larry Hagman) és a 63 évet megért öccse, Bobby (Patrick Duffy) ismét beköltözött a hétköznapjainkba. Az első benyomásom ez volt: valahogy életszagúbb, vérbőbb, hihetőbb volt az első változat. Most talán a filmezési helyszínek szegényessége miatt papírmasé figurának tűnnek a szereplők. Folyton azon kapom magamat: a dialógusok mögött szinte látom a forgatókönyvet, a leírt, betanult mondatokat. Nem éreztem még egyszer sem azt, hogy magával ragad a történet, a szereplők konfliktushelyzete. Korábban elhittem a két Ewing testvérnek, hogy vérre menő harcot folytatnak egymással, most csak azt látom, hogy a két színész mintha maga is kívülről nézné önmagát, mintha maguk is elcsodálkoznának azon, hogy ismét a Ewing testvéreket alakítják. Szóval még nemigen tudtam eldönteni: a Dallas-sorozat olyan húsleves, amit érdemes felmelegíteni, sőt idő kell ahhoz, hogy kialakuljon testes íze, zamata, vagy olyan rakott krumpli, ami másnaposan egészen nyugodtan mehet a kukába.
Az amerikaiak derekasan agyonlelkesedték magukat az új sorozat képernyőre kerülésekor, az új első részt több mint 7 millióan nézték meg. Hogy Romániában miért nincs még iránta kereslet, azt csak a kereskedelmi tévéguruk tudnák megmondani. A nálunk is fogható magyar adók jóvoltából mi már hetek óta izgulhatunk amiatt, hogy a két fiatal Ewing mikor esik egymás torkának. A legizgalmasabb figura természetesen most is a magyarok által Dzsokinak titulált J.R. Igaz, most már nem azon kell agyalnunk, hogy ki alatt fűrészeli a fát, hanem inkább azért izgulhatunk, hogy a 81 éves, rákbeteg Larry Hagman meddig bírja szuflával. Ő maga azt nyilatkozta: kilencvenannyi évesen is helytáll majd. Irigylésre méltó az optimizmusa. A két ifjú titán egyelőre jellegtelen figurának tűnik, olyan férfiak benyomását keltették bennem, mint akikből több tucat szaladgál akár egy átlagos délutánon egy bevásárlóközpontban. Pedig ha a kulisszák mögé nézünk, nem is olyan hétköznapi pasasok ők: a 33 éves Jesse Metcalfe ereiben olasz, francia, portugál vér is folyik. 2007-ben alkohol-elvonókúrán vett részt, miután illuminált állapotban kiugrott egy második emeleti teraszról. A másik fiú, a 30 éves Josh Henderson pedig – többek között – arról híres, hogy születésétől fogva az egyik szeme zöld, a másik meg kék.
Nos, a későbbiekben kiderül majd, hogy az új nemzedék tagjai képesek lesznek-e ugyanúgy huzamosan lekötni az érdeklődésünket, mint ahogy azt filmbeli felmenőik tették évtizedekkel ezelőtt. Jómagam nem titkolom: annak idején sok estén át hagytam csapot-papot, ha megszólalt a Dallas főcímzenéje...
Máthé Éva