Újraindítás?

Az állam reformját és a politikai osztály lecserélését követelő, kormányt menesztő tiltakozáshullámot váltott ki a múlt hét végi tűzvész. Nem először reagál így a társadalom egyes, a polgárok ingerküszöbét felkorbácsoló eseményekre, de az utca kérései eddig megválaszolatlanok maradtak. Most a válságkezelésben az elnöknek van kulcsszerepe, de nem tűnik úgy, hogy felnőtt volna a kihíváshoz. A valódi újraindítás több időbe kerül, cselekvésre van szükség.

Az tény, hogy az utcának komoly hatalma van. Demonstrációk buktatták meg a Boc- és a Ponta-kormányt, hasonló körülmények között fordult meg egy évvel ezelőtt az elnöki székért folyó küzdelem sorsa is. És az is világos, hogy egy jövendő kormányt is le lehet váltani, ha becsapja a választókat. Csak ott a gond, hogy mihamarabb kormány kellene, mert másként már az adófizetői zsebekben kavargó forgószél válthat ki csakhamar újabb tiltakozáshullámot, hiszen a leköszönt kabinet számos gazdasági taposóaknát telepített az új adótörvénykönyvbe és az állami béremelési rendeletekbe. Amelyek adott esetben a mostani kegyvesztettek malmára is hajthatják a vizet később.

A mostani helyzetben az elnököt teszi kulcsszereplővé az Alkotmány. Amely azt mondja, hogy a parlamenti pártokkal való konzultáció nyomán – a civilek meghallgatása csak imázsgyakorlat volt, mert azért van közvetlenül választott elnök és annak hivatala meg tanácsadói, hogy meghallja a népakaratot, akár tüntetnek tízezrek, akár nem – kormányfőjelöltet kell megneveznie, és ha a pártok nem akarnak politikai kormányt, akkor technokratát. Minél tovább húzza az időt ezzel, annál jobban rendíti meg az egy évvel ezelőtt megszerzett választói bizalmat. A népszerűség gyorsan fogyhat ilyen felfokozott közhangulatban, és ha az utca szemében az elnök is besorol a lecserélendő politikai osztályba, az anarchiába torkollhat.

Államot reformálni és a politikai osztály lecserélésébe fogni leginkább egy bizalomnak örvendő szakértői kormány munkája mellett lehetne, amely működtetné az államgépezetet a jövőre esedékes választásokig. Az előre hozott voksolásból csak azoknak a pártoknak van nyernivalója, amelyekkel már nyakig vannak a választók, mert ezeknél van a mostanság divatos netforradalmárkodásnál sokkal fontosabb anyagi és emberi háttér a választási mozgósításhoz. Egy szűk év alatt, ha van erre alkalmas ember és eszköz, akkor jelenhet meg olyan új erő is a politikai palettán, amely pályázhatna azoknak a bizalmára, akikről csak az utóbbi esztendőben készült felmérések alapján is már rég tudni vélhetjük, hogy sokan vannak, nem hisznek a befutott pártokban, és gyökeres változást akarnak. Újraindítás lehetséges, csakhogy ahhoz a polgári cselekvésre nemcsak tragédiák okozta felháborodáskor, hanem az eseménytelen szürke hétköznapokban is folyamatosan szükség van. Mert a velejéig korrupt rendszer tükörképe a jelenlegi romániai társadalomnak, amelynek mentalitásbeli forradalom kellene a megváltozáshoz.