Újra itt az ősz

Számtalan jóval, zamatos zöldségekkel és illatos gyümölcsökkel kényeztet az ősz. Elég kimenni a piacra, körbejárni a szőlővel, szilvával, almával telerakott pultokat, káposzta, vinetta, karfiol között válogatni, s máris ínycsiklandó fogásokon kalandozik a gondolatunk. Akinek kertje van, az még szerencsésebb, mert begyűjtheti az utolsó termést, s abból főzhet finomat. Hogy mi van ilyenkor még a kertben? Gyökérzöldségek üde zöld levéllel – amiből most kell télire a mélyhűtőbe tenni vagy szárítani – , sorjázó káposztafejek, paprika, sütőtök, zöldpaszuly, amit a kiszedett hagyma helyébe vetettek. De találtam sóskát, bazsalikomot, csípős paprikát, csillag- és sütőtököt is. Hát kell-e ennél több? Máris hozzá lehet látni az őszies ízek harmonikus „keveréséhez”. 

 

Pestós zöldségleves

Zöldséglevest gyakran főzünk, sokféle változatban, dominánsan abból a zöldségből, amiből éppen több van. Rántással, eresztékkel, bárhogyan készítjük, mindig jólesik a családnak. Most újdonságot próbáltam ki, pestóval ízesítettem a levest. Nem bántam meg, nagyon ízletes lett. 

Először a pestót készítettem el egy jó marék friss bazsalikomlevélből, amit turmixgéppel apróra szecskáztam, olívaolajat, két cikk fokhagymát, sót adtam hozzá. Az eredetinek mondott recept szerint parmezán s fenyőmag is jár bele, de én ezekből nem tettem. Így is finom lett. 

 A zöldségleveshez három felkockázott murkot, egy petrezselyemgyökeret, egy kisebb kerti zellert, hagymát, fokhagymát dinszteltem meg, felöntöttem vízzel, majd zöldpaszulyt, zsenge szemes bivalypaszulyt és három kerti paradicsomot adtam hozzá. Sóztam, fehérborssal borsoztam. Tálaláskor egy kis kanál pestót tettem a levesre, aminek bazsalikomos-fokhagymás íze nagyon jól illett hozzá. 

 

Kacsamell vörös- és fehérkáposztával

Mivel nem tudtam eldönteni, vörös- vagy fehérkáposztával ízlik-e jobban a kacsahús, úgy döntöttem, jobb, ha mindkettőből dinsztelek. Mi lett a végeredmény? Mindkettő olyan finom lett, hogy most sem dőlt el, melyik a jobb. Viszont a lényeg a kacsahúson van. Ilyenkor, ősszel legalább egyszer el kell készítenem, nem pusztán az íze kedvéért, hanem nagymamám emlékére is, aki minden ősszel, a hideg gabonásban ülve, egyszerre három-négy kacsát tömött, hogy minden hét végére legyen friss rucatepertyű, rucazsír s vasárnapra aranysárga húsleves, másodiknak pedig récesült. Elgondoltam, mennyi munkát áldoztak arra, hogy ízletes falatok kerüljenek az asztalra. 

Na de térjünk vissza a kacsasülthöz. A húst Marosvásárhelyen a magyar üzletekben lehet megvásárolni, a Kövesdombon például minden kedden és pénteken van friss áru. Akinek a háztájiban van, annál jobb. A csontról lefejtett húst fűszerezzük, sózzuk, borsozzuk, rozmaringgal bedörzsöljük, majd egy órácskát állni hagyjuk. Pici olajba összezúzott fokhagymacikkeket teszünk, s a kacsamellet a forró olajban mindkét oldalán hirtelen megsütjük, majd fehérborral, kevés vízzel pároljuk, amíg a hús megpuhul, és zsírjára sül. 

A káposztát sózzuk, borsozzuk és puhára dinszteljük. A vöröskáposztához pici cukor és ecet is jár. Ízlés szerint tejfölt is keverhetünk bele, s máris tálalhatjuk. 

 

Szilvás lepény

S ha már a kacsa kapcsán a falusi hangulatot idéztük, akkor süssünk egy finom szilvás parasztlepényt, amíg még kapható szilva a piacon. 

Egyszerű kőttes tésztát készítünk, amire fahéjas szilvát helyezünk. 

Hozzávalók: fél kg liszt, 3+5 kanál cukor, egy fél élesztő a Budafokiból, egy fél vaj, 2 kanál olaj, vaníliás cukor, egy fél citrom héja, pici só, egy-két kanál fahéj, 2-2,5 dl tej a dagasztáshoz, 2-3 kanál porcukor. A tetejére egy kg szilva, amit kimagozunk és félbe vágunk. 

A tésztához pici cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, eldolgozzuk a hozzávalókkal, majd kelni hagyjuk. Amikor a tészta megkelt, kinyújtjuk, kivajazott, kilisztezett tepsibe tesszük és rárakjuk a (5 kanálnyi) cukros, fahéjas fél szilvákat. Kicsit kelesztjük még, majd közepes tűzön megsütjük. 

A végén porcukorral szórjuk meg. Isteni illat, kellemes meleg lesz tőle a konyhában.

Jó sütés-főzést!